Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-336

22 Az országgyűlés képviselőházának 33 a házszabály nem tartalmaz rendelkezést. Nem is szükséges, hogy a házszabályban erre rendelkezés legyen, mert megvan a bizottsági elnöknek a joga arra, hogy úgy hívja össze az üléseket, hogy e szempontnak eleget is tegyen. Részben ez a szempont érvényesült akkor is, amikor legutóbb egy egész hetet bocsátott a bizottság rendelkezésére a Ház, hogy tárgyalni tudja a fővárosi törvényjavaslatot, és plenáris üléseket ez alatt a Ház nem tartott. Van egy harmadik címe a házszabályoknak, amely az úgynevezett különleges tárgyalási módot vezeti be. Ennek a különleges tárgyalási módnak lényege az, hogy a vitatkozást, a tanácskozást, inkább a bizottságba helyezi át; vagyis az a rész, ami az első tárgyalási módnál inkább a plénumban, a részletes vitánál folyik le, áttolódik a bizottságra. Ennél az eljárásnál tehát a bizottsági tárgyalás sokkal jelentősebb. Ez a bizottsági tárgyalás közelebb áll a plénumnak részletes tárgyalásához, mint a bizottsági tárgyaláshoz. A másik módnál a bizottsági tárgyalás inkább csak előkészítő tárgyalás," míg ennél sokkal fontosabb, ez pótolja a részletes tárgyalást, itt dőlnek el a kérdések és itt adjuk meg minden törvényhozónak a jogot, hogy indítványt, módosítást tegyen minden szakasznál még akkor is, ha a bizottságnak nem tagja. Természetes tehát, hogy a törvényhozás munkájának ezt a stádiumát meg kell különböztetni attól a másik bizottsági munkától. (Szilágyi Lajos: önmaga ellen érvel! Éppen ezért nem lehet elvonni a bizottságot az általános vitától, mert ott jelen kell lennem!) Méltóztassék megvárni. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Tomcsányi Vilmos Pál: Ezért sokkal fontosabb ennél a tárgyalási módnál a bizottsági tárgyalás, mint az előbbi tárgyalási módnál. Ezért mondja a házszabály, hogy egyfelől a sajtó előtt nyilvánosan folyik le a bizottság ülése, másfelől pedig hogy azon minden képviselő részt vehet, és kimondja azt a szabályt, amit a 170. § első bekezdése tartalmaz, hogy rendes körülmények között olyankor, amikor a bizottság tárgyal, plenáris ülést tartani nem lehet. Ez az a gondolat, amelyet a 170. § ki akar fejezni. Hogy helyesen van-e, jól van-e megszövegezve a szakasz, ahhoz talán szó férhet; elismerem, hogy lehetett volna részletesebben szövegezni, de a bizottságnak bizony nagyon rövid ideje volt a megszövegezésre. (Derültség a bal- és a szélsőbaloldalon. — Rothenstein Mór: Sietős volt a házszabályrevizió!) De a szöveg intenciója azért világos; hiszen ez a harmadik cím kizárólag csak erre a különleges eljárásra vonatkozik, tehát amit a bizottságról mond, az kizárólag csak ennek a bizottságnak a működésére vonatkozik. A 170. § tehát csak azt mondja ki, hogy rendes körülmények között, mikor ez a különleges eljárású bizottság működik, plenáris ülést tartani nem lehet és nem szabad. Ezt mondja a házszabály, s ez nézetem szerint igen helyesen van. Lehetnek azonban egészen kivételes esetek, amikor mégis indokolt az ettől való eltérés, amikor például a sürgősség ezt kívánja, és amikor maga a Ház záros határidőt tűz ki a bizottság részére. Ha a Ház záros határidőt tűz ki a bizottság részére, akkor azt mondja a házszabály, hogy nincs akadálya ekkor annak, hogy a Ház más fontos ügyekben parallel tartson ülést. Van itt még egy másik kérdés is. A 170. § tudniillik azzal kezdődik, hogy ez a szabály csak a Ház külön intézkedésének hiányában van így. Mit jelent a Ház külön intézkedése? A záros határidőt nem jelentheti, mert erről . ülése 1929 december 6-án, pénteken. külön rendelkezés van, s ha nem is intézkedik külön a Ház erre nézve, hanem záros határidőt szabott a bizottságnak, akkor eo ipso áll az a szabály, hogy bizottsági ülés mellett is lehet plenáris ülést tartani. Ez a rendelkezés tehát más valamit mond. Azt mondja, hogy a Háznak meg van az a joga, hogy akkor is, ha záros határidőt nem tűzött ki, azért, mert mondjuk, az a matéria, amelyet a bizottságnak le kell tárgyalnia súlyos, nagy matéria s nem akarja megszorítani a bizottság tárgyalását, nem akarja, hogy a bizottság azt az anyagot hebehurgyán tárgyalja le, de vannak e mellett a Háznak más fontos sürgős ügyei, amelyeket a plénumban el akar intézni, vannak ügyei, amelyeket a másik eljárás szerint a bizottságok már előkészítettek, s amelyeket a plénum elé kellene hozni, hogy ebben az esetben kimondja a plénum és a bizottság parallel tárgyalását. Lehet, hogy az a két matéria egészen különféle téma, amelynek egyik részével a képviselők egyik része, másik részével a képviselők másik része foglalkozik, szóval ez nem sérti a törvényhozói munkájukat. A Ház tehát úgy határozhat, hogy jóllehet a különleges eljárás szerinti bizottság működni fog, a plénum mégis foglalkozhatik más ügyekkel. Ezt azonban külön ki kell mondania a Háznak, s ez az, amiről a 170. § első szavai szólnak. Györki Imre t. képviselőtársam azt mondta, hogyha ez így is van, a Háznak most már nincs joga és módja ebben a kérdésben határozni, mert ezt akkor kellett volna tennie, — ha jól értettem — amikor a 167. § alapján kimondta, hogy ezt a különleges eljárást akarja követni a benyújtott javaslatnál. Tisztelettel felhívom a képviselő urak figyelmét arra, hogy itt tévedés van, mert a harmadik cím szerinti eljárás szerint a Ház a bizottság elé utalás kérdésében nem akkor határoz, amikor dönt a 167. § alapján arról, hogy milyen eljárás szerint járjon el, hanem akkor, amikor itt a plénum az általános vitát már befejezte. Akkor a 169. § szerint az elnök vagy a miniszter javaslatára határoz a Ház abban a kérdésben, hogy a törvényjavaslatot milyen bizottság elé küldje, s hogy egy bizottság vagy több bizottság elé küldje-e, valamint hogy záros határidőt tűzzön-e ki, vagy pedig a 170. § első szavai szerint kimondja azt, hogy jóllehet, ilyen különleges bizottság fog működni, mégis más ügyekben a plénum működését ugyanabban az időben is szükségesnek és indokoltnak tartja. Akkor merül fel tehát a lehetősége annak, hogy a Ház ebben a kérdésben határozzon. Szerény véleményem szerint a felvetett kérdés megoldása tehát egészen világos a házszabályok szerint; ott minden kérdés szabályozva van. Megengedem, hogy az első bekezdés szövege talán nem egészen szerencsés és azt lehetett volna hosszasabban bár, de világosabban megszövegezni. (Propper Sándor: Az egész házszabály szerencsétlen! — Bródy Ernő: E szerint legalább is vitás a dolog!) Egyáltalában nem vitás! Mondom, lehetett volna ezt hosszasabban, megmagyarázva kifejteni, de éppen azért van itt a Ház, hogy mivel felmerült az, hogy túlságosan lapidáris ez a szöveg, nagyon sokat tartalmaz és nem magyaráz eléggé, a Ház most ennek a szövegnek értelmét világosan kimondja. En kérem a t. Házat, hogy ezt ilyen értelemben mondja ki, hogy tehát amint a másik eljárás szerint a bizottsági működés nem akadályozza a plénum működését, és több bizottság működése egymás működését nem akadályozza a házszabályok szerint, úgy ebben a különleges eljá-