Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-336

Az országgyűlés képviselőházának 336. rásban a bizottság működése elvileg akadályozza a plénum működését, csak akkor nem akadályozza, ha a Ház záros határidőt tűzött ki, valamint akkor sem, ha a Ház külön határozott ilyen értelemben. Még egyet akarok mondani. Természetesen az ilyen külön eljárás szerint működő bizottság működése nem akadályozza az első eljárás szerint működő bizottság működését sem. Természetes, "hogy nem akadályozza, mert hiszen ez a különleges eljárás szerint működő bizottság nem lehet fontosabb, mint a plénum tárgyalása és amint a plénum tárgyalása nem akadályozza a^ rendes eljárás szerinti bizottságok működését, úgy természetesen a külön eljárás szerinti bizottság (működése sem akadályozhatja azok működését. Ezekben voltam bátor szerény véleményemet kifejteni arranézve, hogy a házszabályok ebben a kérdésben mit és hogyan tartalmaznak. Én azt hiszem, hogy elég világosan beszéltem és meggyőztem a Képviselőház minden tagját arról, hogy a szabályozás megvan, és legfeljebb csak arra van szükség, hogy a Ház ezt most világosan így értelmezze, vagyis kifejezze, hogy a házszabályok 170. szakaszának ez az értelme. Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Propper Sándor! (Hegymegi Kiss Pál: En jelentkeztem előbb!) Elnök: Kérem a jegyző urat, szíveskedjék megállapítani, ki jelentkezett hamarább. Petrovics György jegyző: Propper képviselő úr jelentkezett hamarább! Elnök: Propper képviselő úr jelentkezett hamarább, ennélfogva a szót neki adom meg. (Br. Podmaniczky Endre: Nem kell azért összeveszni! — Derültség. — Bródy Ernő: Ne örüljenek, nem veszünk össze!) Csendet kérek, képviselő urak! Propper képviselő úrnak adtam meg a szót! Propper Sándor: T. Képviselőház! A vasvillával összedobált házszabályoknak (Zaj a jobboldalon.) most, amikor az első olyan alkalom mutatkozik, amikor különleges tárgyalási mód van, már is mutatkozik a helytelensége és mutatkozik az a módszer, az a gyorstalpaló módszer, amellyel a házszabályokat annak idején megcsinálták. En a magam részéről most nem akarok házszabályvitába és magyarázatbabelebocsátkozni, ellenben az én szempontomból ezt a célszerűség dönti el. Tomcsányi képviselő úr jogászi csavarintásai után is a kérdés tiszta maradt. Elnök: A képviselő urat képviselőtársát sértő kifejezéséért rendreutasítom! Propper Sándor: r Egyáltalában nem sértő, hiszen az a foglalkozása, mert jogász! Elnök: Ha a képviselő úr tovább folytatja sértő kifejezéséért rendreutasítom! Propper Sándor: Azután is tiszta marad a kérdés, és azt le kell egyszerűsíteni arra, vájjon a plénum és a bizottság egyidőben, parallel tárgyalhat-e. Ha a Képviselőház kimondaná azt, hogy a két tárgyalás egyszerre, egyidőben, parallel folyhat, akkor nem tenne kevesebbet, mint az, hogy a kötelességmulasztásra hozna megfelelő határozatot. A képviselő tudniillik kötelezve van arra, hogy a Ház plénumának tárgyalásán résztvegyen s a bizottság tagjai is kötelezve vannak arra, hogy a^ bizottsági tárgyalásokon részt végy ének. Az elé az alternativa elé állítják tehát most a képviselőt, aki ebben a kettős minőségben van, hogy melyiket szeresse, hol legyen előbb, a bizottságba menjen-e és ott teljesítse kötelességét, vagy pedig a plenumban maradjon és itt teljesítse kötelességét. A lelkiismeretes törvényhozó természetesen minden tekintetben eleget akar tenni ülése 1929 december 6-án, pénteken. 23 hivatásának^ és teljesíteni akarja kötelességét, amidőn azonban maga a Képviselőház ad alkalmat vagy teszi lehetővé, vagy pláne kötelez valakit arra, hogy kötelességmulasztást kövessen el, akkor a törvényhozás gépezetében olyan zavarok állhatnak be, amelyek szerintem legalább is nem kívánatosak és nem szolgálják a törvényhozás sima menetének érdekét. A célszerűség dönti el tehát a kérdést, és én nem volnék hajlandó arra és óva intem a mélyen t. Képviselőházat attól, hogy a kötelességmulasztást így határozatba foglalja és egyes képviseket elvonjon attól, hogy kötelességük valamelyik területén teljesíthessék hivatásukat. Tomcsányi Vilmos képviselőtársam az ökonómiáról, az idő ökonomikus kihasználásáról beszélt. Méltóztatott volna erre a célszerűségre, erre az ökonómiára akkor gondolni, amikór a Képviselőházat állandóan szüneteltették, amikor elküldöttek négyhónapos szünetre és amikor a négyhónapos szünet után hetekig tartó pótszüneteket adtak a Képviselőháznak. Most pedig, amikor a kormány körmére égett a dolog, amikor sietni kell, akkor azután a kormány zavarában nem tudván mit cselekedni, még a saját maga alkotta házszabályokat is fel akarja rúgni és olyan gyakorlatot akar meghonosítani, „amely feltétlen zavarokat idéz elő a Képviselőház, illetve a törvényhozás gépezetében. Utalok itt arra, hogy a képviselői kötelességteljesítésnek vannak szankciói is. Határozatképesnek kell lennie a plénumnak és a bizottságnak is. Ha mármost a tanácskozóképesség és a határozatképesség kérdése felmerül, és valaki ott nincs jelen, vagy itt nincs jelen, ennek súlyos pénzügyi szankciói vannak, és büntetni lehet valakit ezért, és a közelmúltban meg is történt, amikor parallel tárgyalás folyt, hogy valakinek azért vonták meg illetményét arra a napra, mert nem volt itt a plenumban, minthogy lent volt elfoglalva a bizottságban. (Jánossy Gábor: Igazolták a távollétét!) Ezt nem azért hoztam fel, hogy én itt sérelmezzem a napidíjak elvonását, hanem azért, hogy kimutassam, hogyha ez a készülő merénylet — mert merényletnek nevezhetném a parlamenti szólásszabadság ellen és a képviselők kötelességteljesítésének szempontjából — elkövettetik, akkor a képviselő nem fogja tudni, hogy mikor, hol, mit cselekedjék és nem fog tudni eleget tenni a maga házszabályszerű kötelességének. Egyáltalában nem tudom megérteni és honorálni azt, hogy itt puccsszerűen bedobnak egy törvényjavaslatot előzetes bizottsági tárgyalás nélkül az utolsó pillanatokban, amikor három-négy nap múlva a főváros kieső, kisorsolt önkormányzatát már meg kellene választani, és a házszabályokon elkövetendő erőszak alapján is gyorstalpaló módszerrel keresztül akarják hajszolni. Ha már a kormány arra vetemedik... Elnök: A képviselő úr ismét sértő kifejezést használt. Űjból rendreutasítom és figyelmeztetem, hogy újabb sértő kifejezés használata esetén a szót meg fogom vonni. (Esztergályos János: Melyik volt sértés?) Jól méltóztatik tudni, hogy melyik volt az, nem szükséges tehát ismételnem. (Peyer Károly: Igazán nem hallottam semmi!) Propper Sándor: Ha már az élő törvényekkel szembehelyezkedik a kormány (Peyer Károly: A Pénzintézeti Központ után ilyen érzékenynek lenni! — Jánossy Gábor: Mindig azok! — Malasits Géza: A győri konzerv után ennyire érzékenynek lenni!) és nem tartja be azt a kötelességét, amelyet az 1924 : XXVI. te. reá ró, hogy a fővárosi törvényhatósági bizottság ki-