Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-346

Az országgyűlés képviselőházának 34tóit karámba zárni és csak a választás után kiereszteni, mint ahogy ez nálunk történik. (Scitovszky Béla belügyminiszter: A főváros pénzét el lehetett költeni!) Poroszországban szaporodnak évről-évre a választók, ellenben itt, ahogyan leszek bátor erre rámutatni, kivesznek a választók. De mindettől eltekintve, nem vagyunk Poroszországban. Bár lennénk ottan! Hiszen Poroszország a világ legszabadabb államainak egyike, Magyarország pedig a világ legreakciósabb államainak egyike. Ami a közszabadságokat illeti, ne tessék minket Poroszországgal összehasonlítani. Bennünket legfeljebb Oroszországgal lehet összehasonlítani, no meg talán szeretett barátunkkal, a maffia istápolóival: Mussolinival. Elnök; A képviselő urat ezen kifejezéseért rendreutasítom. (Várnai Dániel: Nem szabad istenkáromlást elkövetni! — Derültség.) Malasits Géza: A Divino Duce-t nem szabad kritika tárgyává tenni: ezt tudomásul veszem. Elnök: Ne méltóztassék az elnökkel polemizálni. Malasits Géza: Ha nem volt időszerű Hága előtt ez a javaslat, annál kevésbbé időszerű Hága után. Amikor a kormány a miniszterelnök úr tegnapi bevallása szerint is kénytelen volt óriási terheket magára vállalni, amelyek majd csak a későbbi, az utánunk jövő generációt fogják terhelni, de mégis terhek, amikor még nem tudjuk, hogy mekkora terhet kell viselnünk, amikor tehát újabb áldozatot várnak a magyar néptől, akkor nem ildomos ugyanazt a politikát folytatni, amely politikát a Bethlen kormány folytat kormányzása óta. Hága után joggal elvárta volna a magyar nép, joggal elvárta volna minden magyar ember, hogy amennyiben megbékültünk ellenfeleinkkel és a körülöttünk lévő államokkal, olyan légkört akarunk teremteni, amely barátságosnak mondható. Legfőbb ideje volna megbékülni a magyarokkal is és az új honfoglalóknak nagyon alkalmas időpont volna ez arra, hogy a leigázottakkal, a legyőzöttekkel olyan barátságos viszonyt teremtsenek, amely barátságos viszony lehetővé teszi azoknak a terheknek elviselését, amelyeket a kormány magára vállalt. Mondom, a helyett, hogy a főváros lakosságának a jogait tágítanák, a helyett, hogy több jogot adnának neki ebben a javaslatban, makacsul kitartanak a mellett az elv mellett, hogy nemcsak az ország népe éretlen az általános titkos választójogra, hanem éretlen Budapest lakossága is arra az önkormányzatra, amely önkormányzat a múltban — amint azt bizonyítani fogom — naggyá, hatalmassá tette a fővárost. Egyébként a belügyminiszter úr szociális érzékére vall az a legutóbbi intézkedése is, hogy ráparancsolt a fővárosra, ne segítse annyira a nyomorúságot. Pedig könnyebb lett volna a miniszter úrnaik a minisztertanácsban odahatni, hogy ne legyen akkora a nyomorúság. Mert hogy nyomorúság van és ezt a nyomorúságot Budapest fővárosnak támogatnia kell, hogy az emberek végkép el ne merüljenek. Ezért a nagy nyomorért felelős, abban nagy része van annak a kormányzati rendszernek, amelynek részese a miniszter úr is. Ha tehát a miniszter úr sokalja azokat az összegeket, amelyeket a főváros kénytelen a szegény gyermekeknek, özvegyeknek, árváknak istápolására fordítani, (Scitovszky Béla belügyminiszter: Neon arra fordítják!) akkor elsősortban hasson oda saját minisztertársaival egvetemben, hogy kisebb legyen a nyomor, s akkor a fővárosnak kevesebbet kell költenie. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Téved a képKÉPVI8ELŐHÁZI NAPLÓ. XXIV. ülése 1930 január 31-én, pénteken. 317 viselő úr!) Egyébként ahogyan a főváros intéző köreit ismerem, egyik sem buzog a lelkesedéstől, hogy adjon minden fél és korlát nélkül. Ha nem kellene adni, nem adnának. De ha félti a miniszter úr a főváros teherviselő képességét (Scitovszky Béla belügyminiszter: Féltem!) és javítani akar a főváros költségvetésén, iákkor azt kellene mondania, hogy a költségvetést mégsem lehet a koldusok pénzén rendbehozni, hanem találtatik ott egész sereg olyan szám, amelyet a miniszter úr minden további nélkül törölhetett volna, amely sokkal jobb lett volna s éppúgy megfelelt volna annak a célnak. Ezt azért mondottam, hogy jellemezzem azt a szociális szellemet, amely egész kormányzatunkat áthatja. (Scitovszky Béla belügyminiszter : Tessék j ótanáosot adni, követem ! ) Rátérve most már a törvényjavaslatra, alig . több, mint négy évvel ezelőtt módosította a törvényhozás az eddig 40 évig életben volt fővárosi törvényt, amikor megalkotta az 1924 : XXVI. tcikket. Ennek .a törvénycikknek alapján csak egy ízben választott a fővárosnak választásra jogosult népe s az ebből a választásból kikerült közgyűlés mindezideig munkaképes maradt. Elismerem, hogy a kormány szemében súlyos bűnt követett el, amikor nem választotta meg polgármesternek a kormány politikai megbízottját, Ripka urat. Ha Ripka urat megválasztották volna akkor a főváros polgármesterének: nekem, aki nem vagyok a főváros törvényhatósági bizottságának tagja, hanem csak kívülről nézem az eseményeket, szent meggyőződésem, hogy ez a törvényjavaslat ebben a formában nem került volna a Ház elé. . • Aki tárgyilagosan bírálja a főváros^ tanácsának és közgyűlésének munkáját, nem zárkózhatok el annak beismerése elől, hogy ez a törvényhatóság az utolsó esztendőkben a főváros lakosságának érdekében igenis sokat és a viszonyokhoz képest eredményesen dolgozott. Buday t. képviselőtársam igyekezett a kereszténypárt és a keresztény-inemzeti gondolat előnyeit fényes világításban feltüntetni, s úgy tüntette fel a dolgot, hogy ami a fővárosban az utolsó években történt, az a keresztény és nemzeti gondolat jegyében történt, s annak a szellemnek sugallatára, amely szellemet ő és igen t. pártja képvisel. Ezzel szemben .tartozom kijelenteni, hogy amikor a kereszténypárt egyedül uralkodott a városházán, amikor az ellenzéket még a bizottságokból is kizárták, még oda sem engedték be,

r akkor bizony nem sok történt a főváros; érdekében. Mindennap este lezárták a vízvezetéket; sem a világítást, sem a köztisztaságot nem tudták arra a színvonalra emelni, amelyet a főváros népe joggal megkövetelt volna tőlük. A vizet este elzárták, a gáz bizony keservesen pislákolt és az utcák sötétek voltak. Ha abban az időben megérkezett valaki Budapestre, azt bitte, hogy egy sötét balkáni városba érkezett. De szociálpolitikai téren sem tudott a kereszténypárt, amikor egyedül uralmon volt, akkorát produkálni, mint ez a mostani közgyűlés. Legyen szabad erre nézve pár számot felemlítenem. A gyermeknyanaltatás kérdése rendkívül fontos dolog Budapesten, ahol por, piszok, rossz lakás és silány táplálkozás gyilkolja a fiatal emberpalántákat, ennek következtében fokozottabb mértékben kell a gyermekeiket védeni. A kereszténypártnak az az akciója, amelyet azért indított, hogy a gyermekeket a főuraknál és a nagybirtokosoknál elhelyezze, amint tudjuk, csődöt mondott. A t. nagybirtokos urak akkor, amikor nekik valami bajuk van, nagyszerűen tudnak sírni, nagyszerűen tudják az ő 47