Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-346

Az országgyűlés képviselőházának 346. ülése 193Ö január 31-én, pénteken. 305 szükségesek és kívánatosak. Ezekről a tárgyalásokról és tanácskozásokról a napilapok eddig mindig tudtak részletes tudósításokat közölni. A közönség, a nyilvánosság így tudott meg minden dologról valamit. Azok az ügyek, amelyek a főváros bizottságaiban előzetesen alaposan megtárgyaltatnak, a közgyűlés^ elé kerülnek s azokat ott egy szép beszéd után vagy elfogadják vagy nem, de a közönség azáltal, hogy a bizottsági tudósításokat is olvasta a lapokból, informálva volt már és tudott arról, hogy tulajdonképpen miről van szó a közgyűlésen. Szeretném tudni, hogy a belügyminiszter úrnak milyen érvei vannak arra vonatkozólag, hogy miért ártalmas ez a nyilvánosság. Arról is folyt már nagyon sok vita és tanácskozás, — és nagyon sok szó fér még hozzá — hogy még a külpolitikai, diplomáciai ügyek sem lehetnek titkosak. Elismerem, hogy vannak bizonyos dolgok, amelyekkel, mert külpolitikai viszonylatban állanak, nem lehet mindenkor vagy talán idő előtt a nyilvánosság elé menni. De azt nem lehet megérteni, hogy egy törvényhatósági bizottság működésénél mi szükség volna arra, hogy a tanácskozások titkosak legyenek, irogy ezekről a nyilvánosság ne tudjon meg annyit, amennyire neki szüksége van. Ha a belügyminiszter úr azt hiszi, hogy javítani fog ezzel a helyzeten, akkor szerény nézetem szerint tévedni fog. (Esztergályos János: Félnek a nyilvánosságtól!) Hiszen ismerjük a dolgokat. Nemcsak a törvényhatósági bizottságok üléseiről, hanem itt is a parlamentben, ahol a bizottságokban a tanácskozások nem nyilvánosak, mégis megjelennek mindig kommünikék, tudósítások és egyéni információk, amelyek sohasem adják úgy vissza a dolgokat, mint ahogy azok megtörténnek. (Esztergályos János: Itt híve a belügyminiszter úr a titkosságnak, de a választásoknál nem!) Sokkal rosszabb lesz tehát a helyzet, mert az az újságíró természetéhez tartozik, az leleményes, az meg fogja tudni nyerni a bizottsági tagokat arra nézve, hogy információt adjanak, (Esztergályos János: Ha megírják, bezárják őket! — Jánossy Gábor: Az igazságért senkit sem zárnak be! — Esztergályos János: Még a képviselő úrra is rá kerülhet a sor!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Rothenstein Mór: Ezek nem lesznek olyan tudósítások, amelyek megfelelnek. Azt hiszem, hogy azok az érvek, amelyeket az újságírók hangoztatnak, helyénvalók. Tudniillik azt olvastam többek között (olvassa): «A most parlamenti tárgyalás alá kerülő fővárosi törvényjavaslat sérelmes szakaszai, amíg egyrészt a törvényhozás bizalmatlanságának dokumentumai a sajtóval szemben, másrészt élő törvénybe, az 1914 : XIV. te. 40., 44. szakaszaiba ütköznek.» Mégis érdemes volna a belügyminiszter úrnak kimutatni, hogy az újságíróknak ez az állítása nem felel meg a valóságnak. En nem hiszem, hogy a belügyminiszter úr tudatosan olyasvalamit terjeszt elő, ami az élő törvénybe ütközik, itt pedig az újságírók memorandumából egyenesen ilyesmit lehet kiolvasni. Lehet, hogy nem az első törvénybe ütköző dolgok történnek a mai viszonyok között, de mégis érdemes volna valamit a belügyminiszter úrtól hallani errenézve. A törvényjavaslatnak van ezenkívül egy csomó olyan szakasza, amely az ügyrendet állapítja meg. Hogyan lehet az, — és itt a t. előadó úrhoz szólok — hogy egy autonóm testület ügyrendjét nem saját maga állapítja meg, ami pedig a legkevesebb volna? Hát a Képviselőház ügyrendjét nem mi, a Képviselőház, állapítja meg? (Esztergályos János: Nem sokára odakerül a dolog, hogy a belügyminiszter csinálja a képviselőházi ügyrendet is. — Malasits Géza: A rendőri osztályt!) Azt hiszem, hogy a legelemibb jogokhoz tartozik, hogy valamely testület önmaga állapíthassa meg, hogyan működik és hogy az egyes tagoknak milyen jogai és kötelességei vannak. Ha ez nincs így, akkor szerintem nincsen autonómia. Itt van például a 33. §., de általában a 31. §-tól egészen a 40. §-ig mind olyanok a szakaszok, amelyek előírják a székesfőváros közgyűlésének, hogyan szabad neki működnie. Ha pedig nem így működik, akkor ott van a főpolgármester, aki őrködik a felett, hogy itt sérelem ne történjék. (Esztergályos János: Ha apportíroz, cukrot kap, ha nem, akkor korbácsot! A főpolgármester tartja!) Elnök: Kérem, képviselő úr, ne méltóztassék ilyen személyes természetű megjegyzéseket tenni ! Rothenstein Mór: T. Ház! A 36. § 9. pontja például azt mondja többek között, hogy a költségvetés vitája 8 napnál tovább nem tarthat. Azt mondják, — és talán a miniszter úr sem fogja tagadni — hogy Budapest világváros. Es mégis megszabják, hogy annak költségvetése felett a törvényhatósági közgyűlés vitájának meddig szabad tartania: 8 napig! Most még azt sem tudom, hogy a miniszter úr hogyan értelmezi ezt a 8 napot, mert szokásban van, hogy ; azt mondják: 8 nap, de az csak egy hét, azaz 7 nap. Miután pedig a 7 nap között van egy vasárnap is, akkor csak 6 nap, tulajdonképpen tehát csak 6 napból áll ez a «8 nap.» En nem tudom hogyan értelmezi ezt a miniszter úr, de ha még tényleg 8 munkanapot ért is ezalatt, akkor is hogyan lehet ezt előre és egyszersmindenkorra megállapítani'? Még hogyha el lehetne is ismerni ennek a helyességét, akkor is azt kell mondani, hogy minden szabálynak van kivétele. Láttuk például tegnap azt, hogy egy egész nap üléseztünk és a napirendről nem volt szó, csak napirend előtti felszólalások voltak. Minden szabálynak van kivétele, tehát hogyan lehet itt így lefektetni azt, hogy 8 napnál tovább nem tarthat a törvényhatósági bizottságban a költségvetés vitája? Ha törik, ha szakad, nem tarthat tovább. Es mi történik, ha mégsem tudják befejezni a vitát ez alatt az idő alatt, ha még kell egy félnap hozzá és így nyolc és félnapig tartana a vita? Akkor az egész költségvetés semmis. Érthetetlen dolog ez. S ezt a 8 napos korlátozást azért hozták, mert viták alakultak ki a törvényhatósági bizottságban, mert eszmecsere^ volt ott. De mégis mindig kellő időre szállította a főváros a költségvetést a belügyminisztériumhoz. Csak az nincs kikötve, hogy mennyi idő alatt köteles a belügyminisztérium ezt a költségvetést visszaküldeni, vagy jóváhagyni. Erről nem olvasok semmit, csak arról olvasok, hogy: több tanácskozási időd nincsen neked, mint ez a 8 nap. Vannak azután ugyanebben a szakaszban más hasonló intézkedések, amelyeket nem igen lehet megérteni. Mert például kibővíti a javaslat ezt az intézkedést azzal, hogy a költségvetés általános vitája legfeljebb három napig tart s a további Öt nap az, amely a részletes vitára rendelkezésre áll. Ha pedig az általános vitának három nap alatt nincsen vége, akkor az elnök, tekintet nélkül a még jelentkező szónokokra, az általános vitát berekeszti. Hát, ha a főváros autónómiája maga így határozna, maga így hozná meg ügyrendi pontjait^ akkor meg tudnám érteni. De hogy mi oktrojáljuk reájuk ezeket, ez az, amit megérteni nem lehet és a mi de-