Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-346

Az országgyűlés képviselőházának BU6. ülése 193Ö január 31-én, pénteken. 303 időszerinti rendszer az ő előnyeit kisajtolhatja. E mellett a kormány az Ő fennhatóságát azzal is biztosítja, hogy a főpolgármesternek megválasztása, illetőleg kinevezése úgy történik, hogy a kormányzó három jelöltet ajánl a közgyűlésnek, de olyanokat, akiket a mindenkori kormány a kormányzónak előterjeszt, ez a főpolgármester elnököl a közgyűléseken és a közgyűlés ilyen korlátolt választójog mellett választja meg az ő főpolgármesterét. A főpolgármesterről éppen a napokban állapította meg ítéletben a közigazgatási bíróság, hogy nem ismeri a törvényt és helytelenül cselekedett abban az ügyben, hogy a rendkívüli közgyűlést, amelyet 40 törvényhatósági bizottsági tag kért, nem hívta egybe. Hozzáfűzöm, hogy a főpolgármester úr nemcsak az életben lévő törvényt nem ismeri, hanem — úgy látszik — a most tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatot sem, hiszen ebben a törvényjavaslatban is benne van, hogy 40 törvényhatósági bizottsági tag összehívhatja a rendkívüli közgyűlést. Ha tehát most is érvényben van ez a rendelkezés, és a javaslat sem kívánja ezt eltörölni, hogyan jutott Ripka Ferenc főpolgármester úr ahhoz, hogy ő a 40 bizottsági tag kérését nem teljesítette, pedig 40 bizottsági tag jogosult rendkívüli közgyűlést összehívni? Miért tette ezt? Ennek a törvényjavaslatnak indokolásában is benne van, hogy a főpolgármester nem a kormány képviselője, hanem bizalmasa és mint a kormány bizalmasa a főpolgármester úr szolgálatot kívánt tenni ennek a kormánynak, hogy biztosítsa a maga számára a jövőre is ezt az előkelő állást. Ha teljes autonómia volna, ha tényleg a testület kebeléből kerülne ki a főpolgármester, akkor a főpolgármester igyekeznék a testület intenciója szerint működni, ha azonban a főpolgármester a mindenkori kormánytól függ, annak bizalmasa, akkor egészen természetes, hogy mindig törekedni fog a kormányt kielégíteni. (Malasits Géza: Hiszen annak politikai megbízottja!) A főpolgármesteri állás megfelel a főispánságnak, de mégis restelték azt, hogy Budapestnek főispánja legyen, legyen tehát főpolgármester. Ha másban már nem tudnak eleget tenni a kor szellemének, igyekeznek eleget tenni külsőségekben: a cím legyen ugyanaz, ami modern nagyvárosokban ilyen férfiúnak a címe. A budapesti főpolgármester működése ellenben legyen ugyanolyan, mint minden főispáné, aki azonban nem a kormány képviselője, hanem a bizalmasa. (Esztergályos János: Moszkvában politikai főmegbízott, itt pedig főpolgármester!) Annyira megy ez, hogy, ha a kormány kicserélődik, — már szeretném látni — akkor annak a főpolgármesternek és azoknak, akik nem tetszenek az új kormánynak, el kell hagyniok helyüket. Nem lehet tehát azt kívánni, hogy ilyen reakciós törvényjavaslattal egy ellenzéki képviselő meg tudjon barátkozni. Állást kell ez ellen foglalnunk az egész vonalon, mert a törvényjavaslatnak mind a 107 szakasza olyan, amelyet ebből a szempontból a leghatározottabban kifogásolunk. Itt van a névjegyzék és a kerületi beosztás kérdése. A névjegyzék kapcsolatos azzal a rendelkezéssel, hogy a választójog hat évi helybenlakást köt ki a törvényhatósági bizottsági tagok választói számára. Az országgyűlési képviselői választói jogot megadja a kétévi helybenlakás is. A törvényhatósági bizottság tagjainak megválasztásához, pedig itt az országgyűlés szabja meg azokat a korlátokat, amely mellett a törvényhatósági bizottság működhetik, hat évi helyben lakásra van szükség. Ez pedig úgy néz k,i mintha a törvényhatóság az országgyűlés felett állana, fontosabb valami lenne, mint az országgyűlési képviselői tisztség. Azt sem igen lehet megérteni, hogy erre miért van szükség, azzal magyarázták ezt, hogyha valaki csak két évig lakik egy helyen, akkor még nem ismerhette meg mindazokat az ügyeket, amelyek ott a városban előadódnak. Az igen t. belügyminiszter úrhoz volna most egy kérdésem és nagyon szeretném, ha majd a zárószavában meg tudná nekem magyarázni a következő esetet. Hat évi helybenlakás kell a választójoghoz, ha az illető Budapest területén lakik és itt fizet adót. Budapesten egész tömege van a munkásságnak, amely itt Budapesten dolgozik és a külvárosokban lakik. A külvárosban nem kap választójogot, nincs benne a névjegyzékben, mert nem ott fizet adót, Budapesten pedig nincs választójoga azért, mert nem itt lakik, csak itt fizet. Természetes, hogy olyan óriási városban, mint Budapest, ahol a lakások nagyon drágák, nem is lakhatnak a munkások, nem is szólva arról, hogy itt nem kapnak lakást. Most Pesterzsébeten vagy Kispesten laknak, mégpedig nemcsak hat év óta, hanem már sokkal több ideje; itt lelkiismeretesen és pontosan fizet a munkás adót, hiszen azt az adót nem is kaphatja kézhez, mert már a béréből levonják. Ez a munkás elesik a választójogtól! Ha ez így van és ha a törvényjavaslatban van egy szakasz, amely szerint csak akkor van az illetőnek választójoga, ha a főváros területén lakik, akkor ezt a javaslatban meg kell változtatni, mert ez nagy igazságtalanság. A munkás egy helyen lakik már több, mint hat év óta és fizeti is azt az adót, amelyet fizetnie kell, csakhogy persze, miután a törvény azt mondja, hogy a munkaadó köteles ezt az adót levonni, tehát kénytelen ott fizetni, ahol dolgozik. Ez az eset, amelyet nagyon is figyelmébe ajánlok az igen t. belügyminiszter úrnak, mert az a munkástömeg, amelyet így megfosztanak a jogától, e miatt nagyon türelmetlenkedik és nem tudja megérteni, hogy miért kell ettől a jogától elesnie. T. Képviselőház! Nemrégen történt, hogy itt a Házban Kenéz Béla t. kéöviselőtársunjí nagyon szép beszédet mondott. Hozzáteszem: nagyon szép és igazságos beszédet; ostorozta azt a helytelen, igazságtalan eljárást, amelyet Csehszlovákiában és Romániában a magyarság ellen az ottani kormányok elkövetnek. (Várnai Dániel: Helyesen tette!) En azonban azt hiszem, hogyha egy ilyen beszédet ebben a Házban különöskép Kenéz Béla t. képviselőtársunk elmond, akkor, —- ha igazságos akart volna lenni és nem akart volna szépséghibát elkövetni — úgy neki be kellett volna vallania és hozzá kellett volna fűznie azt, hogy a magyar kormánynak nem szabad ilyen hibákat a saját honfitársai ellen elkövetni, ha azt akarja, hogy ilyen igazságtalanságok és jogfosztások Csehszlovákiában és Romániában ne álljanak elő. így azonban ez a beállítás egyoldalú és ér»oen azért, ha mondom is, hogy szép beszédet mondott itt a t. képviselőtársunk, de abba a hibába esett, hogy csak másutt látja a hibákat, pedig ugyanezek a hibák itt is megtörténnek éppen annak a pártnak részéről, amelynek tagja Kenéz Béla képviselőtársunk is. Ilyen körülmények között ezt a beszédet olyan nagy értékűnek nem tudom elismerni, amilyen lètt volna akkor, ha kint épúgy, mint idehaza egyformán vette volna észre azokat a hibákat, azokat a jogfosztásokat, amelyek nemcsak abban a két országban, hanem nálunk is megtörténnek. 45*