Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-335

16 Az országgyűlés képviselőházának 335 ságra kötelező, (Baracs Marcell: Brávó!) ek­ként a Pénzintézeti Központ vonatkozó nyilat­kozata vita vagy bizonyítás tárgyává nem te­hető, (Rassay Károly: Független magyar bíró­ság!), továbbá, hogy a Pénzintézeti Központ nem köteles megjelölni, mely pénzintézet érdekkö­rébe tartozik a vállalat». A miniszter úr éppen olyan jól tudja, mint én, hogy ia Budapesti Hírlap eddig a pillanatig semmiféle pénzintézeti érdekkörbe nem tarto­zott; sem a csődeljárásból, sem a kényszerfel­számolási eljárásból, sem semmiféle könyvből ki nem világlik, hogy hozzá valami köze is lett volna valamely pénzintézetnek. Az ügy megint a Táblához került, amely most annak a leszögezésével, — ezt a bíróság mondja, szemben a miniszter úr megállapításá­val — hogy a kormány, az 1926 : XIII. te. 3. §-ában ugyan nem kapott felhatalmazást arra, hogy rendeletét módosíthassa vagy kiegészít­hesse, de a dolog természeténél fogva — és eb­ben igazat ad a miniszter úrnak — feljogosí­tottnak tekintendő, hogy előbb kibocsátott ren­deletét értelmezhesse, helyt adott ezek után a kény szerfelszámolási eljárásnak. így most már az egész vállalat 23 milliárdos veszteséggel a Pénzintézeti Központ kezébe ke­rült. A kormány jó időben megjelent rendelete, amely beleavatkozott egy bíróság előtt folyó ügybe, hozzásegítette ehhez. Megalakult a Budapesti Hírlap régi helyi­ségében az új részvénytársaság 500.000 pengő alaptőkével, annak egyharmadát le is fizették és a Budapesti Hírlap új köntösben folytatta életpályáját. Az igazgatóságban csak egy vál­tozás történt: Kákosi Lajos helyébe Jakabffy Károly, a kormány bizalmi embere került. A Pénzintézeti Központ továbbra is nagy­lelkű maradt a Budapesti Hírlaphoz, és mint a kényszerfelszámolás intézője, ráruházta a lap­kiadás jogát iaz új részvénytársaságra, az előt­tem fekvő adatok szerint 40.000 pengőért. Ezzel az új alakulással nyilvánvalóan az volt a célja a Pénzintézeti Központ urainak, hogy a Buda­pesti Hírlap szabaduljon régi tartozásaitól és ne lehessen mint jogutód felelős elődjének tar­tozásaiért. A hitelezők azonban átláttak ezen a manőveren és hozzáláttak követelésük erélyes sürgetéséhez. Többen bűnvádi feljelentést is tettek. A Pénzintézeti Központ kénytelen volt a hitelezőkkel egyezkedni és fizetni. Voltak hi­telezők, akiknek 70%-ot is fizettek. (Zaj. — Kái­noki Bedő Sándor közbeszól.) Hát, mennyit 1 ? (Rassay Károly: Az a kérdés, hogy hová táb­lázta be a Nemzeti Hitelintézet iazt, amit jut­tatott 1 ? — Káinoki Bedő Sándor: A Nemzeti Hi­telintézetnek semmi köze sincs hozzá! — Mala­sits Géza: Talán az égből az angyalok potyog­ta tták!) En Káinoki Bedő képviselő úr közbeszólá­sát tudomásul veszem és leszögezem. Azt mél­tóztatott mondani, hogy a Nemzeti Hitelintézet­nek ehhez semmi köze. (Káinoki Bedő Sándor: Igen, semmi köze! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Káinoki Bedő Sán­dor képviselő urat kérem, méltóztassék csend­ben maradni. Friedrich István: így egy augsburgi cég­nek, amely nyomdagépeket szállított, 70%-ot fizettek. Ez a cég a Budapesti Hírlapnak új ke­zekbe való átjátszásáért a német követ inter­vencióját is igénybe vette. Erélyesen lépett fel egy Gustav Taussig nevű cég is, amellyel a Pénzintézeti Központ ki­egyezett 40%-ban. Ezt az összeget Stamoray igazgató fizette ki a Nemzeti Hitelintézetnél az új Budapesti Hirlap Részvénytársaság nevében. ülése 1929 december 5-én, csütörtökön. A nyugtát ehhez ' a céghez r címezve kellett a pénzt átvevő ügyvédnek kiállítani. E fizetések folyamán ^ kapcsolódik bele az ügybe a Nemzeti Hitelintézet, mint a Pénzinté­zeti Központ megbízottja. (Káinoki Bedő Sán­dor: Ez nem áll! Tévedés!) A Sas és Bauer cég­gel is kiegyezett a Pénzintézeti Központ és a Nemzeti Hitelintézet fizetett 40%-ot (Káinoki Bedő Sándor: Tévedés! — Rassay Károly: A Pénzintézeti Központ egyezkedik, a Nemzeti Hitelintézet fizet!) A Gross és Vidor cég sem tudott ezekbe a hókusz-pókuszokba belenyugodni és bűnvádi feljelentést tett. Angol cégek is vannak a káro­sultak között, ezeknek érdekében az angol követ interveniált. A fellépő hitelezőkkel a Pénzintézeti Köz­pont igazgatói, a sajtófőnökség urai tárgyal­nak, a pénzük egy részéhez azután a Nemzeti Hitelintézetnél jutnak. Ide őket a Pénzintézeti Központtól vagy a miniszterelnökségtől utasít­ják. (Káinoki Bedő Sándor tagadóan int.) Ha a t. képviselő úr ezeket az adatokat lemosolyogja és azt állítja, hogy ezek nem állanak, (Káinoki Bedő Sándor: Tévedések!) kérdem akkor a t, képviselő úrtól: ön sem tárgyalt a hitelezőkkel, ön sem egyezkedett hitelezőkkel? (Káinoki Bedő Sándor: Semmi közünk ezekhez a tárgyalások­hoz! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Káinoki Bedő Sándor képviselő urat újból figyelmeztetem, tartózkod­jék a közbeszólásoktól! Friedrich István: Szóval az a csinos köz­gazdasági koncepció, hogy a Budapesti Hírla­pot átmentsék egy új részvénytársaság tulaj­donába, a nélkül, hogy az felelne elődje tarto­zásaiért, nem sikerült. Ennek a manővernek Összes konzekvenciáit a Pénzintézeti Központ viseli és fizet, jobban mondva, fizettet a Nem­zeti Hitelintézet útján. A károsult külföldi cégek nem tudják meg­érteni, hogyan lehet az, hogy a Budapesti Hir­lap továbbra is megjelenik, a régi épületben és nyomdában virul és ehhez a furcsa tranzakció­hoz egy állami pénzintézet nyújtott segédkezet. 1928. július 2-án árverezték el a Budapesti Hirlap épületét, ametlyet a Pénzintézeti Köz­pont volt kénytelen megvenni 450.000 pengőért, (Zaj.) holott arra két évvel azelőtt a dupláját hitelezte. Háziúr lett így a Pénzintézeti Köz­pont, a Budapesti Hirlap háziura, azonkívül az épületben lévő nyomdát is bérbeadta a Buda­pesti Hírlapnak. (Rassay Károly: Mennyi bért kap?) A Pénzintézeti Központ két évvel azelőtt csak jószívű hitelezője volt a Budapesti Hírlap­nak, ma az egész ingatlannak és nyomdaválla­latnak boldog tulajdonosa. (Rassay Károly: Ez a Pénzintézeti Központ feladata. Tiszta dolog!) Több lett egy állami üzemmel, egy állami nyom­dával, amely szorgalmasan nyomja a kormányt támogató lapot és amelynek régi veszteségeiért tartja a hátát az önfeláldozó Pénzintézeti Köz­pont. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) T. Képviselőház ! Megint kifogytam az időm­ből, ezért a hátralevő részt majd egy másik in­te rpellációnib an mondom el. (Helyeslés a szélső­baloldalon. — Br. Podmaniczky Endre: Harma­dik felvonás!) A pénzügyminiszter válaszát nem veszem tudomásul. (Helyeslés a szélsőbal­oldalon. — Br. Podmaniczky Endre: Éljen a szerző!) Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a pénzügyminiszter úr válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a választ tudomásul ve­szik, szíveskedjenek felallani! (Megtörténik.)

Next

/
Thumbnails
Contents