Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.
Ülésnapok - 1927-335
16 Az országgyűlés képviselőházának 335 ságra kötelező, (Baracs Marcell: Brávó!) ekként a Pénzintézeti Központ vonatkozó nyilatkozata vita vagy bizonyítás tárgyává nem tehető, (Rassay Károly: Független magyar bíróság!), továbbá, hogy a Pénzintézeti Központ nem köteles megjelölni, mely pénzintézet érdekkörébe tartozik a vállalat». A miniszter úr éppen olyan jól tudja, mint én, hogy ia Budapesti Hírlap eddig a pillanatig semmiféle pénzintézeti érdekkörbe nem tartozott; sem a csődeljárásból, sem a kényszerfelszámolási eljárásból, sem semmiféle könyvből ki nem világlik, hogy hozzá valami köze is lett volna valamely pénzintézetnek. Az ügy megint a Táblához került, amely most annak a leszögezésével, — ezt a bíróság mondja, szemben a miniszter úr megállapításával — hogy a kormány, az 1926 : XIII. te. 3. §-ában ugyan nem kapott felhatalmazást arra, hogy rendeletét módosíthassa vagy kiegészíthesse, de a dolog természeténél fogva — és ebben igazat ad a miniszter úrnak — feljogosítottnak tekintendő, hogy előbb kibocsátott rendeletét értelmezhesse, helyt adott ezek után a kény szerfelszámolási eljárásnak. így most már az egész vállalat 23 milliárdos veszteséggel a Pénzintézeti Központ kezébe került. A kormány jó időben megjelent rendelete, amely beleavatkozott egy bíróság előtt folyó ügybe, hozzásegítette ehhez. Megalakult a Budapesti Hírlap régi helyiségében az új részvénytársaság 500.000 pengő alaptőkével, annak egyharmadát le is fizették és a Budapesti Hírlap új köntösben folytatta életpályáját. Az igazgatóságban csak egy változás történt: Kákosi Lajos helyébe Jakabffy Károly, a kormány bizalmi embere került. A Pénzintézeti Központ továbbra is nagylelkű maradt a Budapesti Hírlaphoz, és mint a kényszerfelszámolás intézője, ráruházta a lapkiadás jogát iaz új részvénytársaságra, az előttem fekvő adatok szerint 40.000 pengőért. Ezzel az új alakulással nyilvánvalóan az volt a célja a Pénzintézeti Központ urainak, hogy a Budapesti Hírlap szabaduljon régi tartozásaitól és ne lehessen mint jogutód felelős elődjének tartozásaiért. A hitelezők azonban átláttak ezen a manőveren és hozzáláttak követelésük erélyes sürgetéséhez. Többen bűnvádi feljelentést is tettek. A Pénzintézeti Központ kénytelen volt a hitelezőkkel egyezkedni és fizetni. Voltak hitelezők, akiknek 70%-ot is fizettek. (Zaj. — Káinoki Bedő Sándor közbeszól.) Hát, mennyit 1 ? (Rassay Károly: Az a kérdés, hogy hová táblázta be a Nemzeti Hitelintézet iazt, amit juttatott 1 ? — Káinoki Bedő Sándor: A Nemzeti Hitelintézetnek semmi köze sincs hozzá! — Malasits Géza: Talán az égből az angyalok potyogta tták!) En Káinoki Bedő képviselő úr közbeszólását tudomásul veszem és leszögezem. Azt méltóztatott mondani, hogy a Nemzeti Hitelintézetnek ehhez semmi köze. (Káinoki Bedő Sándor: Igen, semmi köze! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Káinoki Bedő Sándor képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Friedrich István: így egy augsburgi cégnek, amely nyomdagépeket szállított, 70%-ot fizettek. Ez a cég a Budapesti Hírlapnak új kezekbe való átjátszásáért a német követ intervencióját is igénybe vette. Erélyesen lépett fel egy Gustav Taussig nevű cég is, amellyel a Pénzintézeti Központ kiegyezett 40%-ban. Ezt az összeget Stamoray igazgató fizette ki a Nemzeti Hitelintézetnél az új Budapesti Hirlap Részvénytársaság nevében. ülése 1929 december 5-én, csütörtökön. A nyugtát ehhez ' a céghez r címezve kellett a pénzt átvevő ügyvédnek kiállítani. E fizetések folyamán ^ kapcsolódik bele az ügybe a Nemzeti Hitelintézet, mint a Pénzintézeti Központ megbízottja. (Káinoki Bedő Sándor: Ez nem áll! Tévedés!) A Sas és Bauer céggel is kiegyezett a Pénzintézeti Központ és a Nemzeti Hitelintézet fizetett 40%-ot (Káinoki Bedő Sándor: Tévedés! — Rassay Károly: A Pénzintézeti Központ egyezkedik, a Nemzeti Hitelintézet fizet!) A Gross és Vidor cég sem tudott ezekbe a hókusz-pókuszokba belenyugodni és bűnvádi feljelentést tett. Angol cégek is vannak a károsultak között, ezeknek érdekében az angol követ interveniált. A fellépő hitelezőkkel a Pénzintézeti Központ igazgatói, a sajtófőnökség urai tárgyalnak, a pénzük egy részéhez azután a Nemzeti Hitelintézetnél jutnak. Ide őket a Pénzintézeti Központtól vagy a miniszterelnökségtől utasítják. (Káinoki Bedő Sándor tagadóan int.) Ha a t. képviselő úr ezeket az adatokat lemosolyogja és azt állítja, hogy ezek nem állanak, (Káinoki Bedő Sándor: Tévedések!) kérdem akkor a t, képviselő úrtól: ön sem tárgyalt a hitelezőkkel, ön sem egyezkedett hitelezőkkel? (Káinoki Bedő Sándor: Semmi közünk ezekhez a tárgyalásokhoz! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Káinoki Bedő Sándor képviselő urat újból figyelmeztetem, tartózkodjék a közbeszólásoktól! Friedrich István: Szóval az a csinos közgazdasági koncepció, hogy a Budapesti Hírlapot átmentsék egy új részvénytársaság tulajdonába, a nélkül, hogy az felelne elődje tartozásaiért, nem sikerült. Ennek a manővernek Összes konzekvenciáit a Pénzintézeti Központ viseli és fizet, jobban mondva, fizettet a Nemzeti Hitelintézet útján. A károsult külföldi cégek nem tudják megérteni, hogyan lehet az, hogy a Budapesti Hirlap továbbra is megjelenik, a régi épületben és nyomdában virul és ehhez a furcsa tranzakcióhoz egy állami pénzintézet nyújtott segédkezet. 1928. július 2-án árverezték el a Budapesti Hirlap épületét, ametlyet a Pénzintézeti Központ volt kénytelen megvenni 450.000 pengőért, (Zaj.) holott arra két évvel azelőtt a dupláját hitelezte. Háziúr lett így a Pénzintézeti Központ, a Budapesti Hirlap háziura, azonkívül az épületben lévő nyomdát is bérbeadta a Budapesti Hírlapnak. (Rassay Károly: Mennyi bért kap?) A Pénzintézeti Központ két évvel azelőtt csak jószívű hitelezője volt a Budapesti Hírlapnak, ma az egész ingatlannak és nyomdavállalatnak boldog tulajdonosa. (Rassay Károly: Ez a Pénzintézeti Központ feladata. Tiszta dolog!) Több lett egy állami üzemmel, egy állami nyomdával, amely szorgalmasan nyomja a kormányt támogató lapot és amelynek régi veszteségeiért tartja a hátát az önfeláldozó Pénzintézeti Központ. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) T. Képviselőház ! Megint kifogytam az időmből, ezért a hátralevő részt majd egy másik inte rpellációnib an mondom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. — Br. Podmaniczky Endre: Harmadik felvonás!) A pénzügyminiszter válaszát nem veszem tudomásul. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. — Br. Podmaniczky Endre: Éljen a szerző!) Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a pénzügyminiszter úr válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a választ tudomásul veszik, szíveskedjenek felallani! (Megtörténik.)
