Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-344

256 Az országgyűlés képviselőházának SUh. ülése 1929 december 20-án, pénteken. oda, nem megy elébe és Ilyen jogfosztással akarja a mag'a uralmát biztosítani. Nem lehet, nem szabad belemenni abba, hogy ezt a nagy igazságtalanságot megrögzítsék a törvényben. Egyetlenegy lehetőség van, a választók számaránya szerinti (Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsőbaloldalon.) arányos képviselet. Ezt el lehet fogadni, mást nem lehet és nem szabad elfogadni. A választók számaránya szerint válasszon minden választókerület, nem pedig úgy amint itt tervezve van, (Ügy van! Ügy van!) mert ez tisztára helytelen és ekkora igazságtalanság mindenkinek kinyithatja a szemét. De t. Képviselőház, beszéljünk most egy kissé a választói névjegyzékről is. (Halljuk! Halljuk!) A választói névjegyzékek összeállítása olyan, hogy ha adnak is választójogot, ha van már pluralitás, ha van már az önkormányzat megcsonkítása, de még olyan választói összeírási módot csinálnak, amelyek segélyével a választókat ki lehet dobni, az így megnyitott résen beeresztett választókat ki lehet rostálni* és ha nem tetszik, ki lehet a névjegyzékből dobni, vagy meg lehet akadályozni, hogy a névjegyzékbe bekerüljenek. A névjegyzékek összeállítása körül közelharcokat kellett folytatnunk a fővárosban is és általában a helyzet az, hogy minden névjegyzék összeállításánál, akár az országgyűlésinél, akár a városinál, akár a megyeinél, minden polgárnak harcot kell folytatnia azért, hogy a választójogához hozzájuthasson. Tovább megyek. Budapest az ország fővárosa. Budapest központi választmányában a kereszténypárt részéről például Buday DezsŐ egyenesen azt az álláspontot képviseli, hogy az a -polgár, vagy munkás, aki nem harcol a maga jogáért, aki nem jár annak utána, az nem lehet választó, és azt ki kell hagyni a választói névjegyzékből. Ez a szellem uralkodik még Budapesten is, ez a szellem érvényesül vééig az egész országon, a névjegyzékek összeállításánál. A választói uévjegyzéket az önkormányzaton keresztül Budapesten valahogy annyira rendbe lehetett hozni, hogy most azt lehet mondani azl924-iki törvény alapján eszközölt összeírás után, hogy relative rendes névjegyzék van. De mit harcoltunk mi ezért, t. Képviselőház? Mit kellett harcolnunk a névjegyzékekért, a hatévi helybenlakás igazolásáért, (Györki Imre: Hogy az embert az adózók lajstromába bevegyék, azért nem kell harcolni!) az iskolai képzettség igazolásáért. Hát elismerik az urak azt, hogy az az ipari munkás, a lakatos, cipész, szabó, vagy más szakmunkás évtizedek óta, 40 esztendő óta nem szabadulhat fel, nem kap munkakönyvet, aki nem járt ipariskolát, akinek tehát nincs négy- vagy hatosztályú elemi iskolai képzettség-e?! Képzeljék el, hogy mennyit kellett harcolnunk azért, hogy ezt igazolják és milyen nehéz ennek igazolása, ha nem fogadják el a munkakönyvet, hogy a munkakönyv elég arra, hogy a szakmunkásnak megfelelő iskolai képzettsége megvan? Ezt nem fogadják el az iskolai bizonyítványoknak és nemcsak a vidéken, hanem Budapesten is (Halljuk! Halljuk!) megtörtént az, hogy a budapesti iskolaigazgató azt az átiratot küldte a budapesti választmányhoz, hogy ezelőtt 20 évre visszamenőlegnincsenek meg a feljegyzések, nem tudja, hogy X. Y. (Ügy van! Ügy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) járt-e iskolába. Hát, uraim, ki a hibás itt? A törvény szerkesztői és a törvény végrehajtói! Mert nem szabadítanak fel senkit. aki nem végezte el az ipariskolát, és ezen a címen, mint szakmunkás, ő megfelelő iskolai képzettséggel bír. Persze ezen a ennen Buday úr például mindenkit kidobna a névjegyzékből, (Ügy van! Ügy van!) a budapesti névjegyzékből és az országosból egyaránt. Itt azután nem akarok rátérni azokra a csodabogarakra, amelyek előfordultak, hogy ügyvédeket, orvosokat. mérnököket, tanárokat hagytak ki azon a cí-, men, hogy iskolai képzettségüket nem igazolták. Ez egy fontos kérdés, nemi igen nyilik alkalmunk, hogy erről beszélhessünk, beszéljünk tehát itt erről nyiltan és világosan, s végre legalább annyira jussunk el, hogy ha már ezt a szűk jogot megadták, akkor ne támasszanak mesterséges gátakat, hogy még ettől a kevés jogtól is elüssék azokat, akiket az törvény szerint megillet. Sohasem követeltünk mást, mindig ezt követeltük. Mi van azonban ebben a törvényjavaslatban a névjegyzékek összeállítását illetőleg? Azt gondolom, hogy csak azért kerülhetett bele á

1 statisztikai hivatal ilyen vonatkozásban a törvényjavaslatba, mert ezt a kereszténypárt kívánta; ezért a törvényjavaslat aiz önkormányzati bizottság-ok ellenőrzésének lehetőségét kizárja, mert hiszen a községi névjegyzék összeállítását egyenesen egy emberre, a polgármesterre bízza. Itt vannak Propper és Bródy képviselőtársaim, itt vagyok jó magam, együtt voltunk a központi választmányban. Akkor Polkusházy volt az alpolgármester és a központi választmány elnöke. Mennyit kellett vele veszekedni arról, hogy a törvényt hogyan kell értelmezni és amikor már bebizonyítottuk, hogy az illetőt a törvény szerint fel kp'l venni a választói névjegy7ék

u

e. akkor többségi határozattal azt mondották, hogy az illető fellebbezzen a közigazgatási bírósághoz és a közigazgatási bíróság majd megállapítja az igazat. Nekünk adott igazat a közigazgatási bíróság. De, uraim, mit jelent az, ha a polgárnak nem ad

s

"ák meg a jogát, ha az illetékes szerv és annak szóvivője, Folkusházy (Prouper Sándor: És Buday Dezső!) és Buday Dezső elütik jogától? Most ráruházzák ezt a jogkört 'egy személyre. Ezt a jogkört eddig az összeíró küldöttségek éis az igazoló választmány gyakorolták. (Propper Sándor: A központi választmány!) Nem. Itt az igazoló választmány, az országgyűlésnél a központi választmány gyakorolja ezt a jogot; a megyei ás vidéki törvényhatóságokban a budapesti törvényhatóságokban is e törvény szerint éis a múlt törvény szerint is az igazoló választmányok gyakorolják ezt a jogkört. Most úgy akarják Összeállítani a névjegy zéket, hogy a statisztikai hivatal gyüítse öszfcze az adatokat. Ez ellen semmi kifogásom nincs, de tiltakozom az ellen, hogv egy emberre bízzák megint a polgárok jogát. (Propper Sándor: Egy ember gyorsabban követhet el hibákat!) Elhiszem, hogy Petrovácz Gyula és Wolff Károly ebben a módszeriben jobban bíznak, mert ők Sipőcz Jenővel összeállíttatják a névjegyzéket, így egy ember állítja össze egy párt befolyása alatt. Sipőcz Jenő Budapest polgármestere, tehát függeni fog attól a kereszténypárttól, amelyhez tartozik, amelyben benne van, amelynek részese, amely reá befolyást gyakorol, ellenben én, meg a demokratapárt nem tudunk majd befolyást gyakorolni. Szabad-e, lehet-e közjogok végrehajtását, választójog végrehajtását egy emberre bíznia Eddig mi volt a helyzet? Eddig a helyzet az volt, hogy a törvényhatósági választói névjegyzékeknél összeíró küldöttségek működtek. Ezeket az összeíró küldöttségeket kinevezte a központi választmány, ezekben a pártok ará-