Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.
Ülésnapok - 1927-344
254 Az országgyűlés képviselőházának SUU. ülése 1929 december 20-án, pénteken. szorítani, amelyet egyébként rásóztak volna Budapest közönségére. (Zaj.) Bocsánatot kérek, a fővárossal tehát üzletet folytattatott le a kormány, üzletet kényszerítet rá a fővárosra, megfizettette ezt a főváros közönségével és, úgy látszik, hogy most talán újabb üzleteket akar köttetni és talán éppen a Talbot-centráléügye az, amely készteti a kormányt arra, hogy keresztül akarja vinni ezt a törvényjavaslatot, mért csak így tudja a Talbot-centrálé ügyét elintéztetni, az angol kapitalistáktól vállalt terhet behajtani, és így tudja ezt a főváros közönségével megfizettetni. Bocsánatot kérek, ha a kormány hibás politikát követ, ha a kormány ilyen ügyleteket köt, ezeket ne kényszerítse rá a közületre, ebből a szempontból ne induljon ki a törvényhozás és ne adja ma^át oda arra, hogy a főváros önkormányzatát megszorítsa, hogy ezeknek az üzleteknek lebonyolítása könnyebb módszer szerint legyen végrehajtható. Ne higyjük azonban, hogy a kormánynak, amely ama híres jelszó alapján áll, hogy^ a bűnös Budapestet büntetni kell, van érzéke Budapest népe iránt. Itt csak arra utalok, hogy a húsfogyasztás! adó és általában a fogyasztási adók eltörlését állandóan követeitök és követeljük itt a törvényhozásban, követeljük a főváros törvényhatóságában is. (Bródy Ernő: El is határoztuk az eltörlését, nemcsak követeltük!) A húsfogyasztásiadó megszüntetése fontos kérdés volt Budapest népére nézye. A húsfogyasztásiadó megszüntetését a városháza elhatározta. A húsfogyasztásiadó eltörlése mellett szavazott a szociáldemokratapárt, a demokratapárt és véletlenül a Kozma-párt, de ellene szavazott a kereszténypárt. És mi történt? A belügyminiszter megsemmisítette a közgyűlésnek a húsfogyasztásiadó eltörlésére vonatkozó határozatát. Úgy látszik, hogy a Kozma-párt kijárta, de egyszerűen tudomásul vette, mint kormányttámogató párt, hogy a fővárosnak ezt a határozatát, amely meg akarta szüntetni a húsfogyasztásiadót, a belügyminiszter megsemmisítette. Hát, t. uraim, önök agráriusok a túlsó oldalon, sokszor beszélnek az agrárérdekekről. Én őszintén mondom, hogy mi Budapesten minden olyan fogyasztási adót el szeretnénk törölni, amely a forgalmat, különösen pedig az életszükségleti cikkeket dráaítja. Nyilvánvaló, hogy a húsfogyasztásiadó megszüntetése, az ezzel járó egyéb városi vámok megszüntetése azt jelentené, hogy Budapesten olcsóbb lenne a hús. Agrárállam vagyunk, sírnak, jajgatnak az agráriusok, arról^ beszélnek, hogy nem tudják értékesíteni állatállományukat, nem tudják a gabonát értékesíteni, és amikor van epry határozat, amely meg akarja a fogyasztásiadót szüntetni, olcsóbbá akarja tenni a húst, hogy többen fogyasszanak, akkor az önök kormányának belügyminisztere egyszerűen megsemmisítette a főváros idevonatkozó határozatát. (Űgy van! a szélsőbaloldalon.) De nézzünk csak most a legközelebbi esetre, az erdő vásárlási ügyre. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon. — Bródy Ernő: Finom, pikáns!) Ki vetette fel. miért vetődött fel Budapest erdővásárlásának ügyel Miért kell éppen most, ilyen nyomorúságos viszonyok közt Budapestnek erdőt vásárolni 1 Ezt_ senki megérteni nem tudja. (Györki Tmre: Űgyis az, erdőben vagyunk! — Jánossy Gábor: Nem! A Képviselőházban vagyunk! — Bródy Ernő: Érthetetlen!) Elnök; Csendet kérek i képviselő urak! (Györki Imre: Rablók, fosztogatók közé kerültünk!) Kérem képviselő úr. tessék az ilyen kifejezésektől tartózkodni. (Bródy Ernő: Remélem nem merik a közgyűlés elé hozni!) Farkas István: Én azonban azt hiszem, nem lehet ebben a Házban egyetlen képviselő sem, aki, ha^ felvetődik ez az egyszerű kérdés, meg tudja érteni, hogy miért kell Budapestnek most erdőt vennie, miért kell Budapestnek milliókat kiadnia és olyan drágán venni erdőt, nrmt amilyen drágán azt meg akarják venni. (Ügy van! a szélsőbaloldalonj A főváros pénzügyi bizottsága elé került ez a kérdés, a bizottságban nagy harc volt, a demokraták, a szociáldemokratapárt küzdöttek, harcoltak á végletekig az ellen, hegy ezt az erdőt meiívegyék. A kormánypárt kezdett obstruálni. (Bródy Ernő: Ügy van!) Amikor a kormányt támogató pártok, a kereszténypárt és a Kozmapárt a pénzügyi bizottságban érezték, hegy kisebbségben vannak, akkor ők kezdtek obstruálni, ők tartottak hosszú beszédeket és szóltak fel ism á +elteu, azután kimentek telefonálni, megszólaltak a csengők, szaladtak az autók hogy behozzák a kormánypártot támogató tagokat (Bródy Ernő: G. Gusztáv is beérkezett!) és aztán megszavazták 19 szóval 15 ellenében ezt az erdővásárlást. Ennek az erdőnek a főváros által való megvétele teljesen íwíilrcpo'tplen. indo^ola+lan. lehetetlen s a mai pénzügyi viszonyok közt egyenesen bűn, hogy a főváros akár adósságot vállaljon, akár kölcsönt végy ein fel. FhnÖk: Kérem, képviselő úr^ ez a fővárosi közgyűlés elé tartozik. Méltóztassék talán a fővárosi törvényről beszélni. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Farkas István: Bocsánatot kérek, a fővárosi törvényről beszélek, (Györki Imre közbeszól) Az önkormányzatról, a keretekről, a berendezkedésről beszélek. Elnök: Tessék az összefüggést megkeresni a napirenden levő tárgy és az előadás között. (**ródy Frnő: A pénzügyi bizottság nyilvánossága az összefüggés. — Zaj.) Farkas István: Az összefüggés megvan. Nyilvánvaló, hogy a főváros egyik szerve dolgozott itt a pénzügyi bizottságban nyilvános ülésen. (Bródy ^rnő: Űffv van! Nyilvános ülésen.) Az a pénzügyi bizottság, dolgozott, amely előkészíti a főváros ügyeit és amelynek határozatai fontosak, lényegesek és amely ebben az esetben, ennél a törvénynél különösképpen döntő tényező (Bródy Ernő: tfgy van!) annál a törvénynél, amely meghatározza, hogy milyen struktúrája, milyen alkotmánya legyen a fővárosi törvényhatóság Összetételének. Mert ha ma a mai összetételben lehetsége ; s, hogy ilyen ügyletek, ilyen üzletek, ilyen vásárlások előfordulhatnak, akkor mennyivel lehetségesebb lesz egy szűkebb, megszorított önkormányzati jogkörben. Nyilvánvaló, hbgy ez fontos kérdés. Szakemberek becslése szerint, tárgyilagos beeslés szerint az az erdő 1 négy pengőt ér el négyszögölenként és a főváros nyolc pengőért akarta megvenni. (Györki Imre: Gavallérok vagyunk!) A budai kistelkesek gyűlésén megállapították, hogy csak két pengőt ér négyszögiölenként ez az erdő. Különben sem szoktak erdőt venni négyszögölenként, hanem holdanként. Jellemző, — és ez fontos, döntő szempont ennél a kérdésnél — hogy a közvélemény ittas mennyire éber, s mit jelent a nyilvánosság. Éppen e törvény nyilvánosságra való hivatkozással utalok erre az esetre, — azért olvastam
