Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-344

Az országgyűlés képviselőházának Skh. szőr beszélt, hogy nem lehet ott kezdeni, ahol 1914-ben abbahagytuk. Akkor mindenki azt értette Bethlen Istvánnak e kijelentése alatt, — és ezt ő azóta beszédeiben többször megerősítette — hogy Bethlen István tovább akar menni az ország alkotmányos berendezkedése terén, mint ahol volt 1914-ben Magyarország. Ha azonban ina valaki végignéz Magyarország közületeinek berendezkedésén, akkor meg kell állapítania, hogy a megyéknek, a városoknak, a törvényhatósági városoknak, a megyei városoknak kevesebb joguk van, mint volt 1914-ben; kevesebb joguk van, mert elvették az életlehetőségüket. (Propper Sándor; Ügy van!) és így természetes dolog, ellenkezője történt annak, mint amit a kormány ígértA kormány a fővárossal szemben eddig is különös magatartást tanúsított. A fővárost a kormány kihasználja, nagyon sok vonatkozásban kihasználja, különösen amikor különböző vállalkozásokat csinál, (Ügy van! Ügy van! a fizélsőballodalon) amelyek kedvesek a kormánynak és amelyeket végre akar hajtani. Itt van például a Károlyi-palota megvételének erőszakol asa. A Károlyi-palotát a kormány sózta rá a fővárosra. A kormányt támogató kereszténypárt és Kozma-párt hajszolta keresztül és szavazta meg a Károlyi-palota megvételét. A Talbotcentrale körül hosszú évekre nyúló hajsza folyik a kormány részéről azért, hogy a fővárosra rákényszerítse magasabb áron a villamosáramtermelést, mint ahogy ezt maga a főváros elő tudja állítani. A főváros már annak idején kimutatta, hogy a bánhidai úgynevezett Talbot-eentráléra nincs szükség, mert azt a célt a főváros elektromos berendezkedésével, elektromos üzemeinek fejlesztésével olcsóbban el lehetne érni, mint ahogy ezt egy újabb centrale felállításával tervbevették. A kormány azonban valószínűleg tisztán politikai okokból kölcsönt vett fel az angol piacon az angol tőkésektől és e kölcsönből felépíti ezt a Talbotcentrálét, amelyhez a szükséges technikai, műszaki berendezkedésnek 60%-át készen hozták Angliából. A kormány itt megkárosította a magyar ipart is, mert olyan üzletet kötött, amilyen üzleteket csak a Balkán-államok kötnek, mert csak ott vesznek fel olyan kölcsönt, hogy a kölcsönt nem pénzben, hanem gépekben adják, mint nekünk adták. Még azokat a primitív oszlopokat is Angliában készítették, holott a magyar villamossági ipar olyan fejlett, hogy az egész világra szállít. Itt tehát a kormány egyrészt ezzel a helytelen berendezkedéssel károsította a magyar ipart, most pedig, mert az angolok sürgetik befektetett tőkéjüknek kamatozását, rá akarja kényszeríteni ezt a drága villamosáramot Budapest közönségére és ezzel megdrágítja Budapest közönsége részére a viilamosáram szolgáltatását. T. Képviselőház! A kormánynak úgy látszik szüksége van Budapesten ilyen korrektívumokra, mert a közgyűlés ellenáll az ilyen törekvéseknek, s a közgyűlésen ezt nem lehet elfogadtatni, mert ott méa' a Wolff-párt sem merné megszavazni az ilyen természetű dolgokat, az ilyen természetű kormánykívánságokat. Nézzük milyen a helyzet abban a harcban, amely a főváros és a kormány között a Talbot-ügyben folyik. Arról van ugyanis szó, hogy az angol érdekeltség részéről a legutóbbi napokban bizonyos lépések történtek a kormánynál. Az angoloknak 65 millió pengőjük fekszik a centráléban, érthető tehát, ha érdeklődnek a helyzet alakulása iránt, tekintettel ülése 1929 december 20-án, pénteken, 253 azokra a zavarokra, amelyek a bánhidai cem trálé működésbe helyezése körül fennforognak. Az angol érdekeltség nyugtalankodva figyeli azoknak a tárgyalásoknak elhalasztását, amelyek a főváros és a centrale viszonyát vannak hivatva megállapítani. A főváros semmi esetre sem hajlandó kezelésbe venni a bánhidai centrálét és e pillanatban a helyzet az, hogy a centrale építkezései befejeződtek, az üzemet teljesen berendezték, az legkésőbb január 15-én megnyílik, ezzel szemben pedig egyelőre ínég egyetlenegy fogyasztója sincs a centrálénak. A főváros volna az egyetlen fogyasztó 150 millió kilowatt-óra igénybevételével, ebből 100 millió kilowattórát a Beszkárt-nak szántak, 20 millió kilowattórát pedig a környék használhatna el. Egyelőre azonban még nincs megállapodás a főváros és a Dunántúli Villamossági Rt. között. A főváros pártjainak vezetői legutóbb pártközi konferencián foglalkoztak a bánhidai centrale ügyével és egyhangúan abban állapodtak meg, hogy a bánhidai central étól igénybevett áram egységára nem lehet több, mint a kelenföldi telep önköltségi ára. Ennyit tud erről eddig a közvélemény. A kormány hajszolja a dolgot, a kormányt hajszolják az angol kapitalisták és most a hasznot a jövedelmet a főváros közönségével akarják megfizettetni, úgy, hogy magasabb áron rá akarják az áramot kényszeríteni Budapestre, hogy Budapest ezt vegye át, és ezzel természetszerűen Budapesten megdrágul a villanyfogyasztás. A villanyfogyasztás megdrágulása azonban azt jelenti, hogy drágább lesz az ipar, az ipari munka elvégzésének egy része, drágább lesz a magánfogyasztás és ez megint az életet drágítja. Amint látjuk, a kormány ilyenirányú politikát érvényesít a fővárosnál. De ott van a Községi Takarékpénztár ügye. Régi kívánsága volt Budapest polgárságának, hogy községi takarékpénztárt létesítsen. A Községi Takarékpénztár ellen természetesen a bankok állást foglaltak, állást foglaltak mindig mindazok, akiknek a bankérdekeltség érdekkörükbe tartozik. A kormány azonban ennek a Községi Takarékpénztárnak felállítását csak úgy engedte meg, hogy amikor az Egyesült Fővárosi Takarékpénztár a csőd szélére jutott, azt mondotta: már most szükséges, hogy Budapest megcsinálja a Községi Takarékpénztárt. Előállott akkor a Kozma-párt, előállott a kereszténypárt, előállottak a kormányt támogató községi pártok a városházán azzal, hogy meg kell csinálni a Községi Takarékpénztárt. Amikor azután kutattuk az okát, miért lett egyszerre ilyen sürgős a Községi Takaékpénztár felállítása, akkor kitűnt, hogy az Egyesült Fővárosi Takarékpénztárt át kell venni, mert az csőd előtt áll. és ha a főváros átveszi az Egyesült Takarékpénztárt, akkor ebből megalkothatja a Községi Takarékpénztárt. Ezt is a kormány kényszerítette rá a fővárosra, így alakult meg a Községi Takarékpénztár, amely átvette az Egyesült Takarékpénztár tartozásainak nagv részét, míg a, másik nagy részét a Pénzintézeti Központtal fizettették meg. Mi ez ellen állást foglaltunk a városházán, sőt ez volt az egyetlen eset a városházán, amikor a demokrátapárt és a szociáldemokratapárt a városházán obstruait. Obstruáltunk pedig azért, mert nem akartuk a főváros népét és egy induló új intézetet megterhelni azzal a teherrel, amelyet az Egyesült Fővárosi Takarékpénztártól a Községi Takarékpénztárnak át kellett vennie. Még obstrukciónknak is volt eredménye, mert hiszen így is sikerült 400.000 pengőt abból a teherbol le-