Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.
Ülésnapok - 1927-344
Az országgyűlés képviselőházának $Uh. az ország népe belenyugszik és belenyugodhatik abba, hogy ilyen mesterséges eszközökkel (Bródy Ernő: Ügy van! megfosztják a jogától!) elzárják a közületekben való érvényesüléstől? Elhiszik önök azt, hogy tíz esztendő múlva ebben az országban az intelligens polgárság, az önök gyermekei és unokái el fogják tűrni azt, hogy ilyen mesterséges eszközökkel elzárják az érvényesülésüket? Hiszik önök azt, hogy nem fognak dühöngeni, nem fognak, ha kell, forradalmat csinálni, hogy megváltoztassák ezeket a törvényeket? Hiszik önök azt, hogy ez maradandó alkotás lesz, hogy ez alkotmányosságot jelent, hogy ez lehetséges és érvényesülhet itt Magyarországon? Nem, t. uraim. Ha önök ebben a gondolatban vannak, ha önök ezt így érzik, akkor önök felégetik önmaguk után a hidat, felégetik a hidat az önök után következő'nemzedék előtt és lehetetlenné teszik számára azt, hogy alkotmányos módszerek szerint élhessen és kormányozhassa a közületeket. Ez tény. Ëz a megállapítás igaz és megfelel a valóságnak. T. Képviselőház! En meglehetősen ismerem a magyar történelmet, tudom, hogy a magyar történelemben az önkormányzatok milyen nagy szerepet játszottak. Tudom, hogy a centralizmus harca például Kossuth Lajos és Grünwald Béla között — hogy egyebet ne említsek — igen fontos döntő tényező volt abban az időben. Ismerem Kossuth idevonatkozó írásait, ismerem Grünwald Béla írásait. Ismerem azt a súlyos kritikát, amelyet Grünwald Béla a magyar közigazgatásról elmondott. Most pedig önök azért tartják fenn a megyében azt a rendszert ilyen mesterséges módszerrel, hogy továbbra is ez a közigazgatási rendszer érvényesülhessen. Azért akarják most Budapestet a régi feudális, 1848 előtti vármegyei alkotmány szerkezet mintájára berendezni, hogy itt se tudjon érvényesülni a nép kívánsága, a nép akarata. Annak idején azonban a centralisztikus berendezkedésre való törekvés, amelyért Grünwald Béla küzdött Kossuth Lajossal szemben, érthető volt, annak idején a centralisztikus berendezkedés a király személyével volt kapcsolatos. Annak idején ezeket a közületeket felhasználták védelmül a centralisztikus hatalom ellen. A vármegyék ellen tudtak állni, a városoknak volt önkormányzatuk, volt külön joguk. Most ezeket a jogokat elvették, megcsonkították. Hiszik önök azt, hogy a magyar történelemben erre többé nem lesz szükség? Hiszik önök azt, hogy a magyar nemzetnek, a népnek, a polgárságnak együttesen nem lesz valamikor szüksége arra, hogy igénybe vegye ezt a történelemben kialakult jogot? Nem az lett volna-e a helyes szempont, hogy nem az felelt volna-e meg a kor igényeinek és kívánságainak, ha ezt reformálták volna, ha demokratizálták volna a vármegyét, a várost, ha beengedték volna az általános, egyenlő és titkos választójog alapján a népet a közületek sáncaiba? (Ügy van! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Nem gondolják önök, hogy ez a magyar nemzet, a magyar állam szempontjából sokkal üdvösebb, sokkal eredményesebb, igazságosabb és nemzetibb lett volna, mint az, hogy a népet kiközösítik és mesterségesen elzárják?! (Pakots József: Kicsit másképpen állanánk a világ előtt!) Nem gondolják, hogy annak a nagy gondolatnak, amelyet állandóan hangoztatnak, amelyről állandóan beszélnek, hogy a trianoni sérelmet orvosolni kell, milyen nagy szolgálatot tettek volna (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) azzal, ha a községtől a parlamentig mindenütt áz áltaülése 1929 december 20-án, pénteken. 251 lános, egyenlő és titkos választójog alapján alakultak volna meg a képviselőtestületek? (Pakots József: Apponyi meg is mondta! Mindig e miatt voltak nehézségek!) Nem* gondolják, hogy az egész világ felfigyelt volna, nem gondolják, hogy többet érne ez a tett, mint akármennyi agitáció, propaganda, akármennyi leszólása a különböző államoknak és rendszereknek? Nem gondolják, hogy ez felszívóképességet, kultúrfölényt jelent, beilleszkedést jelent a nyugati államok rendszerébe? (Propper Sándor: Kenéz Béla ugyanazt rój ja fel Csehszlovákiának, amit önök csinálnak!) Nem gondolják, hogy ez sokkal szebb, sokkal eredményesebb és praktikusabb lett volna, nemzeti szempontból pedig nagyszerű megalapozása lett volna a magyar állami életnek? (Krisztián Imre: Eléggé megismerték a nemzet szomorú sorsát 1919-ben. — Bródy Ernő: Nem értem! — Krisztián Imre: Tessék közelebb jönni! — Propper Sándor: Jöjjön ön közelebb! - Zaj.) Elnök: Kérem, képviselő urak, tessék a szóváltásoktól tartózkodni! Farkas István: T. Képviselőház! Nyilvánvaló, hogy ezek a szempontok döntők kellene, hogy legyenek mindazok előtt, akik a történelemből okulni, tanulni tudnak. Itt azonban nem tanultak az urak és meg kell állapítani, hogy ez a berendezkedés, amelyet a fővárosban akarnak keresztülhajtani, tisztán egy klikknek, .a ma meglévő párturalomnak, a többségi párturalomnak biztosítására készült. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ennél végzetesebb rendszert elképzelni sem lehet! Alkalomszerűleg csinálnak meg egy alaptörvényt, a képviselőtestület összetételét szabályozó törvényt, alkalomszerűleg csinálják meg a rendelkezési jogok kérdését, szóval, egyéni ruhát alkotnak erre a törvénytervezetre, egyes pártokra, mert ez a törvénytervezet tisztára Wolff Károly és a Kozma-párt uralmának a biztosítására szolgál. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ezt látja, tudja Budapest népe, tisztában van vele, hogy ez semmi más célt nem szolgál. Legyenek tisztában azzal, hogy ennek a törvénynek alapján a keresztény párt elveszti a népet, mert a keresztény párt elrúgja magától a népet. Eddig demokráciát hangoztatott a néppel szemben, most pedig, amikor már belekóstolt az uralomba, a népet elrúgja magától. Ez a nép ott fogja hagyni, hátat fog neki fordítani. De tessék elgondolni, hogy ha a kormányzati többség elszakad a néptől, akkor lehetséges a panama, lehetséges a kijárás, lehetséges a klikkrendízer... (Propper Sándor: Megmarad a vályú! Az a fontos!) Elnök: Propper képviselő urat kérem, tessék csendben maradni! Farkas István: .'..de akkor nem nemzeti szempontok fogják eldönteni a kérdéseket, hanem tisztára azok a kis klikkérdekek, mert hiszen Wolff Károly már ma is hitbizománynak tekinti a fővárost a maga számára, ő ül benn az üzemekben. A kormánypárt irigyli, Kozma is szeretne beülni; ő ott akar-lenni, Ő is el akar helyezni embereket. (Propper Sándor: Ö isi megcsinálja a maga boltját! — Zaj.) . Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Farkas István: Hiszen Kozma ma már olyan úr, hogy mindent el tud intézni a városnál. Nyilvánvaló tehát, hogy most elrúgták maguktól a népet, cserbenhagyják eddigi ideáljaikat, hátat fordítanak ezeknek és ebből azután előáll az a helyzet, ami előállt a parlamentben is, hogy többséget itt a polgárság szerezni nem 38*
