Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.
Ülésnapok - 1927-335
Az országgyűlés képviselőházának 335. Elnök: Malasits képviselő urat rendreutasítom. Szíveskedjék csendben lenni! Gr. Bethlen István miniszterelnök: Az adóvégrehajtók nem folytattak gyűjtést, hanem ismétlem, hogy erre nem kötelezett egyes egyének nagy összegeket hoztak össze. Erre vonatkozólag természetesen nem áll módomban semmiféle elszámolással szolgálni, nem is vagyok hajlandó erre vonatkozólag bővebb felvilágosítást adni. Kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. — Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ennek tapsolnak!?) Elnök: Csendet kérek! Az interpelláló képviselő urat megilleti a viszonválasz joga. Friedrich István: T. Ház! En mindjárt kérem válaszidőm meghosszabbítását, mert tíz perc alatt nem tudnék a felvetődött kérdésekre válaszolni. Elnök: A képviselő úr jelölje meg, mennyivel óhajtja beszédidejét meghosszabbíttatni. Fridrich István: Amennyivel csak lehet. (Derültség.) Elnök: A házszabályok értelmében a 10 perc szólási idő újabb 10 perccel meghosszabbítható. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a meghoszszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a meghoszszabbítást megadja, ennélfogva a képviselő úrnak 20 perc áll rendelkezésére. Friedrich István: T. Képviselőház! A pénzügyminiszter úr válaszába egy kis tévedés csúszott be. Tudniillik én bejegyeztem a múltkor egy interpellációt, miután azonban ezt nem tudtam elmondani, újabb interpellációt jegyeztem be más szövegezéssel és azt a mai ülés előtt a házszabályokban előírt példányokban oda is adtam az elnökségnek, úgyhogy a miniszter úr a régebbi kérdéseimre felelt. Ezek egészen más kérdések s belátom, hogy, miután a miniszter úrnak nem adták oda, nem tudott ezekre a kérdésekre felelni. Mások voltak a kérdéseim ma, mint voltak a múltkor. De hiszen erre nézve megegyeztünk. A miniszter úr azt mondja, hogy még az infláció idejében történt, amikor a Pénzintézeti Központ ezeket a pénzeket folyósította. (Wekerle Sándor pénzügyminiszter: Azt mondtam: amikor kezdődött az adósság!) A miniszter úr azt mondta, hogy akkor kezdődött a baj. Ez igáz, de a főösszegek, a nagy összegek 1926-ban adódtak a Pénzintézeti Központ kimutatása szerint, amelyet a Pénzintézeti Központ a rendőrséghez beterjesztett, 1926-ban folyt be ennek az összegnek a legnagyobb része. Sőt, miniszter úr, éppen abban az időben, amikor a Pénzintézeti Központ főrevizorai már megállapították, hogy a vállalat csőd előtt áll. Ne méltóztassék tehát azt mondani, hogy a Pénzintézeti Központ itt a kellő gondossággal járt el. Nem járt el a kellő gondossággal, mert tudatában volt a vállalat súlyos helyzetének. A miniszterelnök úrnak a sajtóosztályra vonatkozó fejtegetéseire nem kell reflektálnom, mert én abból indultam ki, hogy azokat à tételeket, amelyek a sajtóosztálynak megfelelő költségvetési keretein belül mozognak, említeni sem akarom. Ha a miniszterelnök úr azt állítja, hogy ez gyűjtés révén jött össze, nekem nincs okom, hogy a miniszterelnök úrnak ezt az állítását tovább firtassam, felhívom azonban a miniszterelnök úr figyelmét arra, hogy a bűnügyi iratokban tényleg vannak vallomások, magának a Budapesti Hirlap egyik igazgatósági tagjának vallomása és másoknak vallomásai, amelyek nem ezt mondják. Belenyugszom, hogy nem a miniszterelnök úr és nem én vagyunk hivatva, Jiogy ezt itt eldöntülése 1929 december 5-én, csütörtökön, 15 sük. Mindenesetre tudomásul veszem a miniszterelnök úrnak azt a kijelentését, hogy Ő is úgy tudja, hogy ez a pénz gyűjtés útján gyűlt öszsze. (Gr, Bethlen István miniszterelnök: Nem «úgy tudom», hanem biztosan tudom!) Nem tudnék ellenben olyan gyorsan végezni az említett külön rendelet megjelenésének ügyével. (Halljuk! a, szélsőbaloldalon.) Ez a minden oldalról a Budapesti Hirlap pénztárába áramló pénzzuhatag nem tudott a vállalaton segíteni. A fizetésképtelenség nem volt már tovább leplezhető és 1926. december hónapjában a vállalat a törvényszéknél, mint csődbíróságnál, a kényszerfelszámolás elrendelését kérte. Majd a dátumokra kegyeskedjék ügyelni. Miután azonban a Budapesti Hirlap Újságvállalat K.-T. nem pénzintézet, vele szemben a kényszerfelszámolási eljárás csak akkor volt alkalmazható, ha az 1920. évi XXXVII. tc.-nek és az azt kiegészítő 1926 : XIII. te. 3. §-ának megfelelően valamelyik pénzintézet érdekkörébe tartozott. Senki sem tudta e pillanatig a Buda-: pesti Hírlappal, hogy a vállalat valamelyik pénzintézet érdekkörébe tartozott volna. Ezt maguk a Budapesti Hirlap urai sem tudták, de a Pénzintézeti Központ a kényszerfelszámolási kérelem tárgyalásánál mindenki legnagyobb meglepetésére bejelentette, hogy vállalja a Budapesti Hirlap Ujságvállalat kényszerfelszáinolását, mert az valamelyik meg nem nevezett pénzintézet érdekkörébe tartozik. (Baracs Marcell: Kinek az utasítására 1 ! — Káinoki Bedö Sándor: Az csak előny!) Tudom, hogy a képviselő úr nagyon ismeri ezt az ügyet, erre rá fogunk térni; elismerem, hogy a képviselő úr sok dolgot jobban tud. (Rassay Károly: Még a miniszter úrnál is jobban tudja! — Baracs Marcell: A végén még a Nemzeti Hitelintézet ügye is belekerül!) Elnök: Csendet kérek! Baracs képviselő urat kérem, maradjon csendben! Friedrich István: Ebből látható, hogy a Pénzintézeti Központ a fejlemények ezen fokán is görcsösen ragaszkodott drága gyermekéhez. A törvényszék elrendelte a kényszerfelszámolást, — nem tudom, hogy a miniszter úr ezeket a részleteket tudja-e, — a Tábla azonban hatályon kívül helyezte ezt a végzést és utasította az első bíróságot póteljárás lefolytatáüövetkező indokolással (olvassa): «Hogy tehát a bíróságra is irányadóan megítélhető legyen, hogy valamely részvénytársaság egy pénzintézet érdekkörébe tartozik-e, szükséges, hogy a Pénzintézeti Központ közelebbről is felismerhetőleg megjelölje, illetőleg megnevezze azt' a pénzintézetet, amelynek érdekkörébe a szóbanforgó vállalat tartozik. Az erre vonatkozó nyilatkozatot pedig a Pénzintézeti Központ nem tette. Ennek tisztázása nélkül pedig megnyugtató határozat nem hozható». A Táblának ez a végzése 1927. évi május 12-én kelt. Május 12-én jelent meg ez a határozat s május 21-én, tehát 9 napra reá, a Budapesti Közlönyben megjelenik a 4450/1927. M. E. szánni rendelet a kényszerfelszámolás szabályainak megállapításáról szóló 5836/1926. M. E. számú rendelet értelmezése tárgyában. S mit mond ez a pótréndelet 1 ? (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) (olvassa): «A magyar királyi minisztérium az idézett rendelet alkalmazása körében felmerült kétség eloszlatása végett az 1926. évi XIII. te. 3. §-ában kapott felhatalmazás alapján kimondja, hogy az idézett rendelet helyes értelme szerint kizárólag a Pénzintézeti Központ ítéli meg azt, hogy valamely részvénytársaság — pénzintézet érdekkörébe tartozik-e, ebbeli megítélése a bíró-
