Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-343

246 Az országgyűlés képviselőházának 343. engedélyt vagy megtagadni. Ha megtagadják, ! zokszó nélkül leülök és-hallgatok. Elnök: A Ház megadta az engedélyt, méltóztassék folytatni. Propper Sándor: Engem sem ezzel, sem mással itt boldoggá tenni nem lehet. (Meskó j Zoltán: Engem lehetne még boldoggá tenni!) Csak a legkirívóbb, legkiütközőbb pontjait ! és bilincseit emeltem ki ennek a törvény- \ javaslatnak. Természetesen van benne még i bőségesen elég abból a sorozatból, amelyből ; itt ezeket a szemelvényeket felhoztam. Mind- j ebből az következik, hogy ez a fegyházjavaslat — bizonyítottam, felállítottam a • tézist, — hogy ez a javaslat a leendő törvény- '[ hatósági bizottsági tagokat ágy kezeli, mintha fegyencek és csirkefogók # volnának, mert hiszen fékentartásukra a javaslat olyan rendszabályokat akar életbeléptetni, amelyek talán a balassagyarmati vagy váci fegyházban, vagy nem tndom melyikben helytállóak, egy önálló, gerinces önkormányzati testületbe azonban nem valók — mondom, ha ez a javaslat törvénnyé válik, akkor Budapest törvény- j hatóságában, az ország első örkormányzatában két úr lesz: az egyik lesz Allah, a mindenkori belügyminiszter, a másik pedig a főpolgármester, Mohamed, az ő prófétája. (Meskó Zoltán: Miért mondja Mohamednek! Eddig Ripkának hívták!) Másnak ott rendelkezési joga nem lesz, másnak ott szava nem lesz, másnak ott súlya nem lesz. Aki a belügyminiszteren és az ő bizalmasán, a főpolgármesteren kívül van, — tudniillik az indokolás azt mondja, hogy... (Farkas István: Szószólója!) bizalmasa a kormánynak, (Felkiáltás a szélsőbaloldalon: Bizalmi fér fia!) az a statiszta sze- . xepét lesz hivatva betölteni. Vizsgálom, — miután hallottam erről beszélni — hogy a jogfejlődés és a demokrácia szempontjából mit jelent ez a javaslat. Hiszen hallottuk az 1927. évi tavaszi debreceni beszédtől kezdve egy csomó más szózaton keresztül, — még legfelsőbb helyről is hallottunk erre nézve szózatot — hogy a fokozatos fejlődés alapján, a demokrácia lassú, dé biztos kiterjesztésével és fejlesztésével haladunk a teljes nemzeti egység és; 'konszolidáció felé. Hova lettek ezek a frázisok? Hova,lettek ezek az ígéretek? (Fábián Béla: Tavalyi hó!) Hol van ebben a javaslatban, a megelőző' törvénnyel szemben a jogfejlődés? Hol van a demokrácia kiterjesztése? Hol van a lassú haladás? Annyira leszoktattak bennünket az igény ekrőK hogy már azt mondjuk: jó, hát legyen lassú fejlődés, hát fejlődjünk lassan, tegyünk kis lépéseket előre! De hol vannak ezek á kis lépések? (Zaj a baloldalon.) T&zek a lépések hátra visznek, ez visszafejlődés, nem eloremenés. Ez az 1927. évi debreceni szózat következménye? Ez a kormányzói üzenet következménye? Ez a többi miniszteri kijelenté- j sek következménye? Ha összehasonlítom a választottak és a nem választottak arányszámát^ akkoar, azt kell megállapítanom, hogy a ma érvényben levő 1924-es törvény szerint egy hatodrész volt a corpus alienum, tehát az idegen test ä törvényhatósági bizottságban* ebben a törvény- ; javaslatban pedig már emelkedett az idegen test arányszáma. Hol van a jogfejlődés? Ez l visszafejlődés. (IGál Jenő: Jogsorvadás!) Ez a jogok elkobzása, ez a demokrácia visszafej- j, lesztése, sőt a javaslat szerkezete következte- f "ben teljes megsemmisítése. r A választókerületi beosztásról majd lesz ülése 1929 december 19-én, csütörtökön. szerencsém a részleteknél beszélni és kimutatni, miit jelent ez; mit jelent a polgárság osztályozása,; milyen hangulatot vált ki az, ha az erzsébetvárosi polgár négyszer alacsonyabbrendű, polgárnak kell, hogy ismerje magát, mint a belvárosi, vagy mint az I. kerületi polgár. Majd beszélhetünk róla. Itt van az ajánlás. Miniszter úr, ez az alkotmányosság megcsúfolása. Az ezer ajánló a titkos választójog megcsúfolása, a ráragasztandó szelvény, a beszolgáltatandó szelvény, a választók önérzetének és lelkiismeretének megcsúfolása. Hát hogy jön az a választó ehhez? Régen, a régi feudális világban, az országos választásoknál, ha volt 10 ajánló, aki ott a választás színhelyén jelentkezett s azt mondta: «Ezt az urat ajánlom!», azt az urat választás alá bocsátották. (R assay Károly: Ügy van! Angliában három ajánló elég!) Hol kell ezer ajánló, ezer ív, szelvény? Könyvkötőhivatalt, könyvkötőműhelyt rendezzen be magának minden párt és minden körzet? Ezer ajánló ívet ráragasztani is soká tart; nehéz fizikai munka. (Bródy Ernő: Üzlet!) Hát mi ez? Ezzel lehet a főváros népét megtisztelni? Ezzel akarják a főváros népének adó, kultúra és egyéb téren kimutatott teljesítményeit honorálni? Ez a főváros jutalma azért, mert a főváros az indokolás szerint is nagy és hatalmas és az európai nagyvárosok sorában méltán foglal helyet? Mondom, erről majd a részletek során fogunk többet beszélni, hiszen vannak bent javaslataink, megpróbáljuk a lehetetlent, megpróbálunk harcolni a javaslat legkirívóbb intézkedései ellen; nem sok reménnyel, de meg kell kísérelnünk a jövő igazolás szempontjából. Még egy kérdést kell vizsgálnom, azt t. i., hogy a főváros önkormányzatának valóban mi lehet az a nagy bűne, amely kihívta maga ellen a kormányzat haragját és így a kormányzat részéről maga ellen irányította a gyilkos nyilakat: 1925-ig nem volt kifogása a kormányzatnak az önkormányzat ellen. Addig minden szép és jó volt. 1925-ben történt meg az a választás, amikor először került bele a törvényhatóságba a szociáldemokrata pártfrakció. Szívesen rendelkezésére bocsátom önnek, itt van összefoglalva és összegyűjtve — sajnos, a házszabályok rendelkezései nem teszik lehetővé, hogy ezekkel bővebben foglalkozzam — a szociáldemokrata frakció négyéves tevékenységének, ösztönzéseinek, javaslatainak, munkára való hajszolásának az eredménye. Itt van, de csak egy-két példát említek belőle, remélhetőleg azokat, amelyek legjobban fájnak a belügyminiszter úrnak, amelyekért legjobban .^haragszik. (Jánossy Gábor: Hogy tudja előre?) Tudom, mert találkoztam már a belügyminiszter úr megjegyzésével a törvényhatóság határozataira vonatkozólag. Nem tetszett a belügyminiszter úrnak, hogy a Budapesten munka nélkül lévő családoknak szent karácsony ünnepére egynéhány pengőt juttat az önkormányzat, hogy legalább kenyerük legyen szent karácsony ünnepén a családoknak. Űgy kellett kivakarni, úgy kellett kiverekedni azt a néhány százezer pengőt, amelyet a főváros törvényhatósága erre a nagy célra költött. (Zaj és ellenmondások a jobboldalon.) Uraim, gondolják el, szent karácsonykor éhező keresztény családok! És a törvényhatóság 16 pengő segélyt juttatott egy ilyen családnak, hogy kenyér és egy falat meleg- étel legyen karácsonykor az asztalán.