Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-343

Az országgyűlés képviselőházának ÉUt. ü Úgy kellett kiverekedni, úgy kellett kihúzni r ennek a javaslatnak... (Scitovszky Béla belügyminiszter: Nem igaz, képviselő úr!) Tessék elolvasni a saját határozatait és ; rendeleteit, hogy hányszor kellett azt felterjeszteni, míg egyszer jóváhagyták, mis azután tavaly odáig fejlődött a dolog, hogy a népjóléti minisztérium is beleszólt, hogy nem 16 pengő készpénzt, hanem holmi ócska rongyokat adtak természetben és nem pénzben. (Jánossy Gábor: Ne sértse meg a fővárost azzal, hogy ócska rongyokat adott!) A népjóléti minisztérium határozott így, (Jánossy Gábor: Az sem határozott így!) hogy nem készpénzben, hanem természetben kell kiszolgáltatni; azt sem tudom, hogy miért. Mindenesetre nem helyesen, mert nem a miniszter tudja, hogy egy családnak miben van a legnagyobb hiánya, hanem azt maga a család tudja. (Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék a gyorsírók felé beszélni; az elnök egy szavát sem érti a képviselő úrnak. Propper Sándor: Ezt ellensúlyozom azzal, hogy hangosan beszélek. Itt van azután az építkezések kérdése. Itt is igen nagy harca volt az önkormányzatnak. A szociáldemokrata frakció indította meg ezt az akciót. Egy csomó házat, mit mondjak, 5000 kislakást, szükséglakást építettünk. Megindult a kislakásépítő tevékenység, ez a nagyon kicsiny, enyhe oázis abban a gazdasági sivatagban, amelyet a kormányzat teremtett meg ebben az országban. A kormány ezt sem nézte jó szemmel, és ez is egyik oka annak, hogy ez a törvényjavaslat megszületett. Mondom, folytathatnám órákon keresztül. Itt van egy egész nagy tanulmány arról, hogy a közegészség terén, a közvilágítás terén, a közlekedés terén és a városrendezés terén mi történt. Sok mindenféle, ami azelőtt nem történt meg. Ez fáj-e a kormánynak, vagy pedig mi más fáj a kormánynak? Az, hogy a főváros törvényhatósága nem hízelgett a kormánynak, hogy nem támasztotta alá reakciós politikáját, hogy nem szállított bizalmi nyilatkozatokat, (Scitovszky Béla belügyminiszter: Sohasem kértünk!) nem szállított ingyen, bérmentve kutyabőrös díszokleveleket? (Scitovszky Béla belügyminiszter: Azt sem kértük mi!) Ez fáj a miniszter úrnak? (Scitovszky Béla belügyminiszter: Sohasem kértem!) Mi fáj a kormánynak? (Jánossy Gábor: Majd én megmondom! Az ország helyzete fáj!) Miért akarják ennek az önkormányzatnak jogait megnyirbálni, szárnyait megnyesegetni? Mi értelme, mi célja van ennek? Micsoda érdek fűződik ahhoz, hogy a főváros önkormányzatát megszüntessék? Felmerült az a kérdés, hogy ha ez a javaslat törvénnyé válik, vájjon érdemes lesz-e a közügyek vitelében résztvenni? (Jánossy Gábor: Persze, hogy érdemes!) A kérdést felvetettük, igen komolyan és igen helyesen mondotta Rassay képviselőtársunk, hogy a szociáldemokratapárt helyzete a legkönnyebb a passzivitás kérdésében, mert a mi pártunk, a mi erőnk, a mi befolyásunk nem függ a mandátumok számától. Mi akkor is párt voltunk, amikor egyáltalában nem voltak mandátumaink, és mi tudunk még három esztendeig böjtölni, mi tudunk a falakon kívül maradni, mi el tudjuk végezni a mi munkánkat a falakon kívül is. Ha lehetetlenné teszik a mi önzetlen, becsületes, tisztakezű munkánkat az önkormányzatban, mi szívesen lemondunk róla egy időre. Nem fenyegetésképpen he Î9Î9 december Ï9-én, csütörtökön. 247 mondom, de ez lesz a következmény, (Scitovszky Béla belügyminiszter: Ezzel nem fenyegetnek, Isten őrizz!) mert önérzetes munkás és önérzetes polgár ennek a fegyház javaslatnak alapján az önkormányzatban való részvételre nem vállalkozik. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Az önök érdeke, hogy résztvegyenek! — Jánossy Gábor: Ez nem fegyházjavaslat, hanem Budapest székesfőváros közigazgatásáról szóló törvényjavaslat! A címét sem tetszett elolvasni!) Az a kérdés, hogy akadnak-e olyanok, (Farkas István: Akik üzleteket csinálnak! Persze, hogy akadnak!) akik a fővárosban a kormány által előkészített háremben eunuchok akarnak lenni, akadnak-e olyanok, akik háremőröknek akarnalk menni abba a hárembe, amelyet a kormány itt magá^ nak be akar rendezni. Elnök: Képviselő úr, méltóztassék ilyen, a Ház móltóságának meg nem felelő (kifejezé>sektől tartózkodni. (Helyeslés a jobboldalon. — Gál Jenő: Hátha odaliszkokat mondott volna?) Propper Sándor: Megnyugtatom a miniszter urat, hiába jelentette ki tegnap, hogy állja a harcot titáni erővel és stabilitással. (Jánossy Gábor: Állja is! Még ülve is állja!) Megnyugtathatocoi, hogy a miniszter úrnak ez a dicsősége és a kormánynak ez a dicsősége nem lesz hosszú. (Jánossy Gábor: Nem dicsőség! Kötelesség!) Eszembe jut, hogy olvastam valamikor a Pancsatantrában, ebben az indiai mesegyűjteményben a bíbicről, a tengerről és a bibictojásokról. A bíbic a tenger szélére rakta le tojásait. Éppen apály volt, és mire r visszajött, dagály keletkezett és a tenger dagálya elvitte a bíbictojásokat. A bíbic nagyon megharagudott a tengerre ós elhatározta magában, hogy most miajd bosszút áll a tengeren és megissza. Miniszter úr, Ön ennelk a bíbicnek szerepére vállalkozott. (Zaj.) Az egész világon erőteljesen és diadalmasan előrehömpölygő demokrácia óceánját akarja üln meginni, ezt akarja ön felszívni azért, mert az ön bíbictojásait megsértette, és mert a maga nagy erejével elsodorta vagy elsodorni készül azokat a bíbictojásokat, amelyeket már elhelyeztek, vagy eb'ben a javaslatban is el akarnak helyezni. (Zaj. — Scitovszky Béla: Megvárjuk az apályt!) Meg tetszik várni? Láttam lén már olyanokat, aikik vártak ós aztán szaladtak. (Scitovszky Béla belügyminiszter: De ez természeti törvény, bekövetkezik!) Szaladtak és otthagyták helyüket gyáván, mint 1918-ban. T. Képviselőház! Az én célom az általános bírálattal csak az volt, hogy figyelmeztessem ezt a kormányt és figyelmeztessem a Képviselőházat, hogy figyelmeztessem a belügyminiszter urat, hogy ezt a második nagy ostobaságot ne kövesse el. A javaslatot nem fogadom el. (Helyeslés és taps a bal- és szélsőbalolaalon.) Elnök: Ezért a kifejezésért a képviselő urat rendreutasítom. (Zaj. — Farkas István: A miniszter úr mondta önmagáiról tegnap. — Scitovszky Béla belügyminiszter: Nem ezt mondtaim!) Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Farkas István! Farkas István: T. Képviselőház! Tekintve az idő előrehaladását, kérem a Képviselőházat, hogy beszédemet a legközelebbi ülésnapon mondhassam el. Elnök: Méltóztatnak ehhez hozzájárulni? (Igen!) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot,