Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-343

Az országgyűlés képviselőházának 3k3. ülése 1929 december 19-én, csütörtökön. 245 aki az ajánlási ívet aláírja és a szelvényt odaadja, hogy rá gumiarabikummal — nem. tudom, benne van-e a javaslatban, hogy gumiarabikummal kell ráragasztani, azt hiszsm, ezt pótolni kell, mert azon a címen majd meg fognak * semmisíteni mandátumokat, hogy mivel kell ráragasztani, — ha tehát majd keresztülmegy nagy kínnal, már ott talál egy kész törvényhatósági bizottságot. Hiszen vannak ott kinevezett megválasztott örököstagok, ott van már egy kész egész. Tessék idefigyelni: akit a polgárság választ, amikor bemegy a közgyűlési terembe, az új fiú, ö, akit beválasztottak, e°ry bevándorolt, akire furcsáin néznek azok, akik már bentvannak, mint örökös tagok és mint érdekképviseleti tagok. Ha tehát mindezen keresztülment mindazon a tortúrán... (Zaj. — Jánossy Gábor: Az örököstagot is választják. — Farkas István: Mi az az örököstag! — Jánossy Gábor: Akit msgválasztanak! — Farkas István: Milyen jogcímen? — Jánossy Gábor: A választás jogcímén. — Zaj.) Elnök Csendet kérek! Propper Sándor: ... mondom, ha keresztülment mindazon a tortúrán, amelyeket a miniszter úr talán lázálmas álmaiban elgondolt, hogy mivel lehet megnyomorítani a főváros közörségét, akkor találkozik az égből pottyant részautonómiával és találkozik a 36. §-szal, amely klotürt alkalmaz^ találkozik a 38. §-ban széksértéssel, amely 'kényre-kedvre kiszolgáltatja azt a törvényhatósági bizottsági tagot az elnöklő mindenkori főpolgármesternek, amely szankciókat állapít meg 500 pengő mértékig. 500 pengő! Méltóztassék egyszer megnézni a mai törvényhatósági bizottság összetételét s akkor meg [méltóztatik látni, hogy ott vannak villamosüzemi munkások, ott vannak másfajta munkások, kétkezi munkások, asztalosmunkások, laikatosmunkásck. akik sohaéletükben még 500 pengővel nem találkoztak és nincs is reményük arra, hogy valaha 500 pengővel találkozzanak, ön, t. belügyminiszter úr, ezekre, akik Önzetlenül, szabad idejük felhasználásával és feláldozásával mennek a közügyeiket szolgálni, 500 pengő büntetést akar {kiszabatni az Ön bizalmi emberével, ha neki nem tetsző magaviseletet tanúsítanak. Itt van azután a karhatalom. Karhatamat használhatnak. A közgyűlés termében soha karhatalomra még szükség nem volt, (Ügy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) nem is gondoltak arra. hogy ott valaha szükség lehet karhatalomra. Most azonban ez a javaslat karhatalmat is állít oda és kiszolgáltatja a mindenkori kisebbséget a mindenkori többségnek. Tessék ideügyelni. A törvénvjavaslat 38. §-a jogszabállyá avatja, (Halljuk! Halljuk!) hogy az igazoló választmány összeülhet és a rendetlenkedő kisebbség tagjai felett ítélkezhetik amandátnmmegfosztás erejéig, méltatlannak minősítheti a kisebbség képviselőit a mandátumra, a választók megkérdezése nélkül, a választók megbízatása ellenére míegfoszthatja a többség a kisebbséget mandátumától. Minthogy pedig akadhat ilyen többség, mert akármilyen ez a javaslat, örökre nem ugyanez a többséar lesz odabent, nem szabad jogszabállyá emelni, hogy az én politikai ellenfelem, a másik páirt, a job'bpárt, amely más világnézeten, más elvi felfogáson áll, legyen egyszersmind az én bírám legyen pallósjoggal felruházva és elvehesse tőlem azt a mandátumot amit nekem a válasz^ tók ezrei bizalomból juttattak. (Rassay Károly: Ügy van, sőt hat évre ki is zárja!) Hogyan lehet ilyen hatalmat ruházni egy . politikai pártra, amely tudvalevően ha az égből száll is le és szárnyakkal van is felruházva, akkor sincs meg benne a biztosíték abban a tekintetben, hogy mindig és mindenkor objektív lesz? De ezzel még nem nem zárult be a kör. Amikor meg lehet fosztani a törvényhatósági bizottsági tagot a szólás jogától, amikor 500 pengőre meg lehet büntetni, mert egy szót mondott amely a főpolgármester úrnak, a kormány bizalmi férfiának nem tetszik, amikor ki lehet vezettetni a teremőrrel, amikor a többség döntése alapján méltatlanná lehet őt minősíteni a mandátumra, ezzel még nem zárult le a kör. Jön a 64. §, amely azt cmondja, hogy a határozatokból folyó esetleges károsodásért a törvényhatósági bizottság anyagilag felel, még pedig a magánjogi elévülés alapján. Tehát az ügy keletkezésétől számított 32 évig lehet üldözni anyagilag ennek a jogszabálynak alapján azt az elszánt és elkeseredett embert, akinek valaha az a szerencsétlen gondolata támadt, hogy a fővárosi törvényhatósági bizottság tagja legyen. Ha ez, megy, ha ez lehet jogszabály és ezt majd egy későbbi tisztult kor alkalmazni fogja erre a rendszerre és erre a kormányra, akkor a kormány összes tagjainak Összes busás jövedelmeit már előre 5C00 esztendőre le lehet foglalni, annyi kárt okoztak az országnak cselekedeteikkel és határozataikkal. Ezt lehet törvénybe iktatni? De még mindig nincs készen a tortúra, még mindig nem teljes, a táncoltatás még nem ért véget, a törvényhatósági bizottságot méig to>vább^ lehet táncoltatni, mert a 27 § törvénybe iktatja, kodifikálja a denunciálás jogát és kötelességévé teszi mindlen ^ városi alkalmazottnak, hogy figyelje a törvényhatósági bizottság tagjait és ha összeférhetlenséget lát valahol fennforogni, azt büntetés terhe mellett köteles legyen denunciálni felsőbbségének. Hát hova leszünk? Uraim, önök védik a tekintélyeket velünk szemben, önök mondják, hogy mi romboljuk le a tekintéllyeket?! Hát hogyan fest aa, amikor a választók bizalmából megválasztott törvényhatósági bizottsági tag után járkál, mondjuk, egy segédfogalmazó vagy hivatali altiszt, és lesi, hova megy honnan jön és hol van valami összeférhetlenség. (Meskó Zoltán: Erre felé is beszéljen!) Sajnos, arra felé hiába beszélek, ezt már megszoktam. ÍMeskó Zoltán: Akkor rendben van!) Azért fejlődött ki bennem az ösztön, hogy mindig a baloldal felé beszélek. (Meskó Zoltán: Ez az: maga mindig balra jár!) Erre büszke vagyok. (Farkas István: Meskó is járna a baloldalon, csak egy kissé jobb világ volna erre! — Pakots József: Nagyon árnyékos most errefelé! — Meskó Zoltán: Magának legyen mondva!) Én nem vagyok védője a mai értelemben vett tekintélyeknek, én pl. a magam részéről csak a szellemi fölényt tudom tekintélynek elismerni. (Jánossy Gábor: A szellemit és erkölcsit!) Ebben benne vagyok. (Farkas István: Ebben megegyezünk! De miért nem tartják be önök? — Jánossy Gábor: Én betartom !) Elnök: A képviselő úr rendelkezésére álló idő lejárt. Propper Sándor: Kérem a t. Képviselőházat, még húsz percre volna szükségem, méltóztassék az engedélyt megadni. Elnök: Méltóztatnak ehhez hoizzái árulni? (Igen!) A Ház a képviselő úr beszédidejét 20 perccel meghosszabbítja. (Egy hang jobbfelől: Kivételesen!) Propper Sándor: Ne tessék engem boldo-* gítani kivételességgel, tessék megadná az