Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.
Ülésnapok - 1927-343
244 Az országgyűlés képviselőházának 343. ülése 1929 december 19-én, csütörtökön. minimum olyan alacsony, hogy ez alatt csak a csecsemők és a 14 éven aluli korúak értendők. Hát nem a munkások ellen irányul ez? (Farkas István: Nem! A bankárok ellen!) Hát melyik az a legfluktuálóbb elem, általában melyik osztály vagy társadalmi réteg az, amely a sors által rá van kényszerítve arra, hogy fluktuáljon, hogy vándoroljon ide-oda, a vidékről Pestre, vagy Pestről a vidékre, hogy munkaalkalmat keressen. Mondjuk, hogy egy pesti munkás, egy ősburgerea fővárosnak, vagy annak ivadéka, — ne méltóztassék ezt megint sértésnek venni, mert a proletariátus, a munkásság nem szégyenli a származását —... (Jánossy Gábor: Senki sem szégyelli!) Rendreutasítást kaptam azért, mert azt mondtam, hogv jobbágyivadék! — (Farkas István: Büszke vagyok arra, hogy jobbágyivadék vagyok, mert azok dolgoztak az országért! — Jánossy Gábor: Magyar emberek vagyunk!) Egy stabil pesti munkás.tehát, ha nem kap Budapesten munkát, segélyt nem kap, mert a kormány erre nincs berendezkedve és elveti magától^ a szociálpolitikát, éhen nem. halhat, tehát kénytelen elmenni a szomszéd megyébe vagy városiba munkát keresni s olyan munkát vállalni, amilyent éppen kap. Elmarad az ő lakhelyétől és származási helyétől másfél esztendeig vagy fél esztendeig vagy három hónapig, azután visszajön megint Pestre dolgozni. Ha a konjunktúra változik esetleg megint el kell mennie, vagy íz élet elhívja az ország másik részébe, ott három évig dolgozik, lakik s ott fizet adót, azután visszajön megint Pestre, három évig itt dolgozik és itt fizet adót. Ott nincs meg a hat éve és itt sincs meg n hat esztendeje. És nem kéjutazásokra rándul ki Budapest falai közül, nem azért megy elemért abban passziója van, hanem mert az élet terho sújtja és hajtja; munkaalkalmak felé megy valamerre ahol munkaalka'mat remél. Megszakad a hatesztendős folytonosság s ráolvassák a keresztény és nemzeti kormányzat szomorú paragrafusát: nincsen hat év, bár azelőtt lakhatott ötven évig is Pesten, de a folytonosság megszakadt másfél évre, amennyi időre kiment, valahol munkát vállalt. Nem adják meg tehát neki a választójogot, nem lehet választója az autonómiának, de fizet tovább adót ha van nrből. ha dolgozik. Választani azonban nem választhat, mert ez a javaslat, ha törvény lesz belőle, megfosztja őt szavazati jogától. Méltóztatnak nagyon jól tudni, hoary a bankigazgatók, a gyár igazéra tó k, a nagybirtokosok stb., ha Pesten laknak és el is kerülik Pestet elmennek a Tátrába vagy olasz vidékre az év bizonyos szakaibari, megtartják itt lakásukat náluk megvan a folytonosság. Ezek nem fluktuálnak, nem szakítják meg a folytonosságot, mert nem mennek máshová do^go^ni. A hivatalnok és a kispolgár is ide van kötve az ő cók-mókjával és exisztenciáiával. Bizonyos tehát, hogy a hatesztendei egyhelybenlakás kizárólag csak a fluktuáló munkásosztály ellen irányul, amelynek sorait ezen a módon is m p e- akarják ritkítani, hogv minél kevesebbnek legyen választójoga. Ez igazság? Ez keresztény gondolat, ez nemzeti akarat? Hol, mikor merték az urak megmondani a nyilvánosság előtt, a választók előtt hogy ezt fogják megcsinálni, hogy a kubikustól, aki végigtolja ta* lieskáját az egész országon, ott kapál, ás és végez földmunkát, ahol éppen munka van, el fogják venni a választójogot, mert otthon nincs elég kapálnivaló és nincs elé földmunka. Mikor hol merték az urak ezt nyiltan megmondani a választóknak? Soha, sehol. Demokráciáról beszéltek, demokráciát, keresz-tény és nemzeti gondolatokat hangoztattak. Ezzel szemben jön ez a javaslat, amely a munkásságot sújtja, azt ki akarja tiporni a választói jogosultságból és^ lehetetlenné akarja számára tenni, hogy részt vegyen az autonómia munkájában, és hogy önrendelkezési jogát érvényesítse. A részletekbe nem akarok belemenni, nemcsak azért, mert valahogyan meddőnek látszik a vita, hiszen, sajnos, a kereszténypárt és községi párt magatartásából most már^ nyilvánvaló, hogy egy igen egészségtelen és" természetellenes paktum jött létre köztük, ami ennek a javaslatnak a sorsát megpecsételi. Ezen változtatni, azt (hiszem, ennek a tárgyalásnak a folyamán már nem igen lehet. Nem megyek tehát bele mélyen a részletekbe, csak általában bírálom magát a javaslatot. Ezt csak annak kimutatására akartam felhozni, hogy valóban elsősorban a munkásság ellen irányul a javaslatnak a 13. §-a, másrészt általában a haladás ellen, miután köztudott dolog, hogy a leghaladóbb szellemű néposztály maga a munkásság. A haladás ellen irányul ez a szakasz akkor, amikor a másodsorban fluktuáló és a szegénység második fokán álló kispolgtáírokat sújtja, amidőn azok számára is, ahol csak lehlet, lehetetlenné teszi magát a szavazást, magát az önkormányzatban való aktív cselekvést és részvételt lehetetlenné teszi, mondhatnám, majdnem kizárja, mert hiszen olyan rendszabályokat vesz fel, amelyek egy munkájából vagy üzletébői, vagy hivatásából élő szegény embert nagyon is megfontolásra késztetnek, vájjon drága idejéből ilyen meddő lehetőségekre pazaroljon-e valamit. Ez a javaslat a főváros leendő törvényhatósági bizottságának tagjait xígy kezeli, mintha fegyencek volnának. (Zaj.) Nem abból a gondolatból indul ki. hogy a főváros népe az arra legérettebbeket, legrátermettebbeket legarravalóbbakat fogja kiválasztani magának első polgáraiul, atkiík az ő ügyeit intézni foe-ják, hanem ez a törvényjavaslat úgy kezeli az újonr;an megválasztandó törvényhatósági bizottsági tagjait, mintha valamennyien most jöttek volna a balassagyarmati fegyházból. (Jánossy Gábor: Ezt a merész állítást be is kellene bizonyítani!) r Épnen ezt akarom, csak tessék figyelni Jánossy képviselő úr! (Jánossy Gábor: Figyelek, de hát hiába figyelek, ezt a képviselő úr nem tudja bebizonyítani! A polgárságtól függ, hogy milyen lesz a képviselőtestület. — Zaj.) Flnök: Csendet kérek Jánossy képviselő úr! Propper Sándor: Valamikor az volt a helyzet, hogy a főváros törvénvhatósági bizottsági tagsága igen tiszteletreméltó közjogi funkció volt. Emlékszem arra, hogy úgy nevezték őket: Budapest első polgárai, (Zaj.) akiket a választók választottak, ho°,y az ő ügyeiket intézzék. Aki ma végigolvassa ezt a törvényjavaslatot, nem a város első polgárait sejti azokban a leandő városatyáikban, hanem — amint mondottam — azt kell feltételeznie, hogy ezek valamennyien fegyházviselt csirkefogók. (Zaj és mozgás a jobboldnlon. — Jánossy Gáb^r: Ugyan! — Ehn Kálmán: Ilyent mondani!) Ha — tegvük fel — akad majd olyan elszánt polgár, aki ilyen törvény mellett belemegy . a választáisokba és át tud majd menni a jelölés, az ajánlás akadályain, hiszen méltóztatnak tudni, hogy ezer ajánló kell kerületenként, ami egyrészt a kisebbségeik részvételét ab ovo lehetetlenné teszi, másrészt pedig a titkos szavazást egy bizonyos százalékban meghamisítja és megszünteti, mert az a polgár, az a szavazó,
