Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.
Ülésnapok - 1927-343
Az országgyűlés képviselőházának 8b8-.. ennek a javaslatnak rendelkezéseit a hazugságok ezüst stanioljába: a főváros népe sokat tanult, a főváros népe sokat szenvedett, a fővárosnak egymilliónyi lakossága, amelybe most a kormánypárt megfontolás nélkül, a nélkül, hogy ismerné a dolgokat, szó nélkül belerugdos, a főváros népe, mely az ország adójának 40 százalékát izzadja ki, nem érdemli meg^ ezt a bánásmódot, nem szolgált reá, és nem érdemli meg azt a rabláncot, amelyet ez a javaslat a kezeire akar rakni. Mi ellen megy a játék? Mi ellen kell összeesküdni az ország törvényházában a fővárosban"? Mi ellen esküsznek össze? Megmondom: elsősorban a munkásság ellen, másodszor a haladás és a demokrácia ellen. (Farkas István: Kapnak majd bolsevizmust, azután egyesülhetnek vele! Azt kapnak, mert azt tenyésztik!) A munkásság ellen megy az, hogy hatévi helyhenlakást állapít meg a javaslat, illetőleg akar ímegállapítani a törvény. Hozzáteszi még ra' vászul azt is, hogy ennek a hatévi helybenlakásnak egyfolytatásúnak kell lenni, az «egyfolytában» szó foglaltatik bent a törvényjavaslatban. V Mielőtt azonban erre rátérnék, nézzük először magát az indokolást, mely a javaslatot indokolja és amely a javaslat rendelkezéseivel merő ellentétben áll. Egy helyt azt mondja a bizottsági jelentés indokolása (olvassa): «Budapest székesfőváros nemcsak az orzág legnagyobb önálló törvényhatósági joggal felruházott városa, hanem gócpontja az ország kulturális és gazdasági életének is, és így sok tekintetben különleges helyzetben van a többi törvényhatósági jogú városokkal szemben.» Ez igaz. De akkor miért akarják itt egyszínvonalra süllyeszteni, miért bánnak vele el úgy, mint ahogy igazságtalanul elbántak a vidéki és vármegyei törvényhatóságokkal? Ha ez a főváros gócpontja az ország kultúrájának, ha az indokolás szerint is sok tekintetben különleges helyzetben van, miért akarják megfosztani alkotmányjogilag ettől a különleges helyzetétől? Miért akarják Reszegepiskolt és Bugykóbakator színvonalára lesüllyeszteni? Miért nem respektálják azt az évszázados önkormányzati jogot, amelyet a főváros kivívott magának, mely a fővárost naggyá tette, amely mellett a főváros világvárossá fejlődött? Miért nem respektálja a paragrafusok tömege az indokolásnak ezt a megállapítását? Nem ártana, ha erre a súlyos ellenmondásra vagy a miniszter úr, vagy az előadó úr néhány szóval kitérne és megmagyarázná azt. Azt mondja továbbá az indokolás (olvassa): «A múltban a nemzet főcélja az volt, hogy a fővárost nagy világvárossá fejlessze és Budapest székesfőváros a maga előnyös földrajzi fekvésén, öntudatos polgárságának jól átgondolt munkásságán és áldozatkészségén felül ezen közfelfogásnak köszönhette aztj hogy olyan szédületes ütemben jutott a világ nagy városainak sorába.» Ha tehát öntudatos ez a polgárság, mint ahogy az indokolás megállapítja, akkor egyrészt miért eresztik reá a mérges kormánypárti szónokokat, miért tűrik, hogy a főváros népét és önkormányzatát gyalázzák és rágalmazzák, miért tűrik azt, hogy hamis vádakkal illessék, miért azokat a szónokokat állítják ide, akik ezt cselekszik, másrészt miért nem veszik figyelembe, hogy a polgárság öntudata hozta létre ezt a fővárost és emelte az európai nagyvárosok sorába? Miért nem honorálják ezt azzal, hogy tiszteletben tartják az önkormányzatát és ülése 1929 december 19-én, csütörtökön. 24 3 lehetővé teszik számára, hogy még nagyobbá, még fényesebbé váljék, hogy még inkább helyetfoglalhasson a világ nagy metropolisainak sorában? Ez is súlyos ellenmondás. Tessék ezzel egybevetni azt, amit Gáspárdy képviselőtársunk és amit Csontos képviselőtársunk mondott beszédében és tessék összevetni azt, amit közbeszólások alakjában mondottak a főváros önkormányzatára és a főváros népére általában. Hát itt «mindenféle ember» lakik, mint ahogy Csontos Imre képviselőtársam mondja? Hát a «mindenféle emberekre» vigyázni kell, a «mindenféle embernek» fegyházrendszabályok kellenek, a «mindenféle embertől» el kell vonni az önkormányzat, az önrendelkezés jogát? Az előadó úr — hogy nyilt kérdést intézzek hozzá — ezzel az ő megállapításaival hogyan tudja összeegyeztetni azt a sok rágalmat, amelyet a túlsó oldalról a fővárosra zúdítottak? (Usetty Béla előadó: Joguk van beszélni!) Joguk van beszélni, feltétlenül, ezt én teljesen elismerem, (Usetty Béla előadó: Saját felelősségükre!) de itt másról van szó; arról van szó, hogy tárgyi érveik nincsenek. Tárgyi érvekkel nem tudnak fellépni, ahhoz a forráshoz folyamodnak tehát, amely éppen rendelkezésükre állt. Azt mondottam volt, hogy a javaslat legelsősorban a főváros munkássága ellen irányul. Ezt, azt hiszem, leginkább azzal lehet bizonyítani, hogy a javaslat 13. §-a hatévi helybenlakást követel és azt a feltételt köti ki, hogy ennek a hatévi ihelybenlakásnak folytonosnak kell lenni. Azt mondja: «egyfolytában». Nem tudom, hogy a miniszter úr és a javaslatot védő urak tudják-e, hogyha valaki, egy magyar honpolgár^ Pestre jön, Pesten le=telepszik és munkát vállal, ha csak egyetlen egy órát dolgozott Pesten, már annak az egyetlen egy órának heréből is levonásba hozzák a községi háztartás alapját adó keresetiadót. (Jánossy Gábor: Egy órai munkabérből?^ Azt nem tudom elképzelni!) Jánossy Gábor képviselőtársam költői lélek, o sok mindent nem tud elképzelni, amit az ő reális kormánya végrehajt. Ha tehát egy órát dolgozik Pesten, akkor már-hozzájárul a községi terhekhez, már adózik, már adót fizet és hozzájárul a főváros költségvetésének feladataihoz. Hogyan lehet összeegyeztetni ezzel a súlyos, nehéz adóztatással a hatévi domiciliumot? Hogyan lehet ki^ kötni egy lüktető fővárosban azt, hogy hat év kell a szavazati jog megszerzéséhez. Még cifrábbat is elmondhatnék, mélyen t. Jánossy képviselőtársam, az ön kormányának adópolitikájából: a cselédlány, a háztartási alkalmazott, amikor megeszi ebédjét, szintén meg van adóztatva, azután , is keresetiadót kell fizetni. (Viczián István: A gazdája fizeti!) A gazdája fizeti, de azért fizeti, mert valaki dolgozik neki. A háztartási alkalmazott munkája következtében állott elő, ez az adófizetési kötelezettség. Ilyen cifra dolgok vannak. Ügy-e, csodálkozik Jánossy képviselőtársam, pedig így van. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Nem úgy van!) A létminimumon felül mindenféle természetbeni és készpénzbeli járandóság meg van adóztatva. Ha a miniszter úr nem tudja, kérdezze meg pénzügyminiszter kollégáját. (Scitovszky Béla belügyminiszter: A keresetiadóra mondom. Ha nem itt lakik Budapesten, nem itt fizeti az adót!) De azt poentiroztam, hogyha ide költözik a fővárosba és egy órát dolgozik itt, egy óra után is köteles a főváros háztartásához hozzájárulni. Ez így van? (Scitovszky Béla,belügyminiszter: Úgy van!) A létminimumon felül természetesen, de a lét37*
