Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.
Ülésnapok - 1927-343
242, Az országgyűlés képviselőházának $4-3.. ugyebár, akik úgy látják, hogy a hallgatás, az elhallgattatás, az elvek és eszmék erőszakos visszaszorítása nem célszerű dolog még a hatalom szempontjából sem! A felelősség ebben a kérdésben és ebben a korszakban, ennek a kormányzatnak részéről annál súlyosabb és annál nehezebb, mert hiszen bőséges történelmi tapasztalatok állnak rendelkezésre. Felvetődik a kérdés: miért kell ez à javaslat 1 ? Miért szerkesztették meg ezt, miért hozták ide? Hiszen ez alkalmi törvényhozás, alkalmi törvényszerkesztés, amelyet talán incidensekre építettek fel. Talán egyszer-másszor hangos közgyűlése volt a fővárosnak; talán egyszer-másszor inkommodálta a belügyminiszter urat vagy a többségi pártok vezéreit, vagy főpolgármester urat. Erre azután szaladnak, sietnek kodifikálni és kodifikálnak egy törvényt, amely ott bent lehetetlenné teszi a megnyilatkozást. Tessék elképzelni ezt a helyzetet és ezt a módszert egy nyugati államban, tegyük fel, Angliában. Angliában a legutóbbi választásig konzervatív kormány uralkodott.^A konzervatív kormány sorsa megpecsételtnek látszott már hónapokkal a bukása előtt. Az időközi választásokon leginkább munkáspárti vagy liberális jelöltet választottak meg. A nagy angol politikai írók és politikusok már hónapokkal előbb megállapították, hogy a konzervatív kormány bukása elkerülhetetlen sa kormányban változás fog bekövetkezni. Már most, ha abban az időben Angliában gróf Bethlen István lett volna a miniszterelnök és Scitovszky Béla a belügyminiszter, akkor nem az történt volna, ami történt hogy rábízzák az alkotmányos döntést az ország választóira, hanem Bethlen fogta volna a kagylót, telefonált volna, azt mondta volna: Kérlek, kedves Béla, veszély fenyegeti az uralmat, légy szíves, szerkessz hamar egy törvényt, amely lehetetlenné teszi a népakarat megnyilvánulását,, hogy a legközelebbi választáson ki ne bukjék a kormány. Ez történt volna Angliában, ha ott történetesen, Bethlen lett volna a miniszterelnök és Scitovszky lett volna a belügyminiszter. Itt ez történt; észrevették, hogy a fővárosban a kormánypárt szénája nem a legjobban áll; észrevették, hogy a főváros népe hajlik a demokratikus gondolat felé. Nem volt nehéz ezt észrevenni, mert hiszen arithmetikával nehéz vitatkozni, a számok pedig azt bizonyítják, hogy a legutóbbi választásokon a demokratikus blokk 114;551 szavazatot kapott, tehát a szavazatok 52*1 %-át nyerte . el 128 mandátummal. A Wolfí-pártra 80.116 szavazat esett, vagyis a szavazatok 36'7%-a, 91 mandátummal. A Bipka-pártra, amely a kormánypárt odabent a képviselőtestületben, 19.198 szavazat esett, tehát a szavazatok 8-7%-a 23 mandátummal, vagyis a mandátumok 9*2%-a. A szabadelvűpártra pedig, amelyhez az azóta a kormánypártba behajózott Ugrón Gábor is tartozott, 5607 szavazat esett, á szavazatok 2'5%-a, 8 mandátummal,vagyis a mandátumok 3-2%-a. j : Nem volt nehéz látni, hogy a kormánypárt és. a kormánypárti gondolat a főváros népének : akarata következtében megbukott. Észrevették ezt, elkezdtek mesterkélni és kezdődött az alkotmányos törvényszerkesztés, amelynek egyik legpregnánsabb kifejezője az a javaslat, amelyet most itt tárgyalunk és amelyet Csontos Imre képviselőtársam védelmez. Már a vita külsőségei igen elszomorítóan • mutatják, hogy mi történik a fővárosban és a főváros körül. Az előadó egy fővárosi törvényhatósági bizottsági tag, aki néhány héttel ázülés& 1929 december 19-én, csütörtökön. előtt még odabenn dörgött a közgyűlés termében, hogy: ő így meg úgy, meg fogja védelmezni az autonómiát, ő majd meg fogja mutatni a kormánynak, hogy az autonómiába nem fog beleharapni; a jobboldal részéről, pedig szemben a baloldal filippikáival, szemben azzal a nemes és jogos haraggal, amely baloldalról megnyilvánult, Csontos Imre a falusi képviselő és Gáspárdy Elemér a másik falusi képviselő szólaltak fel. Nélkülözzük a vitában a fővárosi pártokat, nélkülözzük a vitában a fővárosi pártvezéreket. (Petrovácz Gyula: Türelem!) Hol van Wolff Károly? (Tabódy Tibor: Jön!) Hol van Petrovácz Gyula? (Petrovácz Gyula: Majd jövök!) Hol van Kozma Jenő? Hol vannak, miért nem állanak fel és miért nem öntenek tiszta vizet a pohárba? Miért nem mondják meg: hogy van-e paktum, vagy nincsen? (Petrovácz Gyula: Nincsen!) Igaz-e az, hogy eladták Í az autonómiát bizonyos számú mandátumért? (Petrovácz Gyula: Nincs paktum! Nem igaz!) Tessék nyíltan és őszintén megmondani! A főváros közvéleménye, a főváros egymilliónyi népe igenis, érdeklődéssel várja ezt a vallomást és kíváncsi arra, hogy kik állottak az autonómia mellett (Petrovácz Gyula: Mi!) és kik támadták hátba az autonómiát? (Petrovácz Gyula: Önök!) Ha önök az autonómia mellett állanak, akkor miért lapulnak? Miért nem állanak, fel? Miért engedik a kormánypártból a hozzá nem értő falusi képviselőket szóhoz, akik pedig önöknek a legvaskosabb gorombaságokat és a legigaztalanabb vádakat mondják? (Tabódy Tibor: De nem nekünk! •— Petrovácz Gyula: Türelem és kitartás, mindennek megjön az ideje!) A baloldal a jogos védelem és a nemes harag harangszavát hallatja. Mit hallunk a jobboldalról? Nevetséges erőlködést, üres hadarást és elbizakodott önhittséget, amely azt mondja: többségben vagyok, tehát csinálom, amit a kormány akar, mert én a kormánynak le vagyok kötelezve. Nem látjuk a jobbközépet. Azzal tartozunk és tartoznak — ne felejtsék el — a főváros népének, akármilyen lesz ez a törvény, hogy a választók elé ki kell majd állani, ott számot kell majd adni, ott be kell majd számolni, hogy ennek a jogfosztó javaslatnak a sorsánál milyen szerepet vállaltak és milyen szerepet töltöttek be. Hol vannak a kormánypárti liberálisok? Hol van Ugrón Gábor, hol van Bárczy István, hol van Dési Géza, hol vannaka többiek, akik annakidején azzal a felkiáltással vonultak be a kormánypártba, hogy belülről fognak a szabadelvűségnek és a demokráciának híveket szerezni és propagandát csinálni? Hol vannak ezek az urak? (Szilágyi Lajos: Ebben is igaza van! — Friedrich István: Teljesen igaza van!) Hol vannak ezek az urak? Miért nem jelentkeznek, miért nem vetik le az álarcot, miért nem mondják még nyíltan, hogy fentartás nélkül odaállottak a reakciós kormányzat mögé, vagy miért nem érvényesítik azt a megbízatást, amelyet a szabadelvű és demokratikus szavazóktól kaptak? Ennek a fonák helyzetnek, annak, hogy ott az előadó úr védi ezt a javaslatot, hogy a jobbközép hallgat, hogy a liberálisok lapulnak, hogy a baloldal meddő küzdelmet folytat a reakcióval szemben, eredménye az lesz, hogy ebből a fércműből törvény lesz és ennek alapján lenyakazzák és meggyilkolják a főváros autonómiáját és nem azt érik el vele, amit talán mondanak, de nem akarnak, hogy a vidéket, a városokat és falvakat emeljék fel a főváros kulturális színtjére, hanem megfordítva: a fővárost akarják lerántani a vidék színvonalára. (Farkas István: TTgy van! Ügy van!) Hiába csomagolják bele ezt a javaslatot és
