Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-343

Az országgyűlés képviselőházának S4-S. egyedül a magyar nemesség uralma üdvözítő az egész ország felett, hirdetik ezt ma is és fenn akarják tartani az osztályuralmat. Ez az, amiről szó van, ez az, amit az urak csinálnak, ez az, ami ebben a javaslatban le'van fektetve, ez az, amit a törvényhozással regisztráltatni akarnak, ez az, amivel uralmukat be akarják tetőzni és szerintük hosszú időre meg akarják alapozni. Ez pedig azt jelenti, hogy odafenn valóban — nem tudom mennyi ideig, de egy ideig bizonyára — meg tudják erősíteni hatalmukat, ki tudják rekeszteni a népet és a kispolgárságot az alkotmány sáncaiból és a közügyek viteléből, lefelé azonban permanens forradalmi hangulatot és permanens forradalmi állapotot teremtenek, mert ez a korszak nem az a korszak, amelyben a dolgozó nép és a kispolgárság megelégedhetik a statiszta szereppel az államban és a közületekben, ez a korszak az a korszak, amelyben a nép és a kispolgárság joggal megköveteli a maga számára a közreműködés lehetőségét, a jogot és a felelősséget ahhoz, hogy az állami igazgatásban és a közületek igazgatásának munkájában részt vegyen. Hiszen már szóba került ez, elmondották mar előttem többen és többször, hogy ez a törekvés, ez a módszer a bolsevizmus melegágya. Közbeszólás formájában én is megkockáztattam azt, hogy ennek a javaslatnak és az ehhez hasonló javaslatoknak Moszkva tapsol, Moszkva megtakarítja a propaganda költségeit, mert nincs annyi pénze és nincsenek olyan propagátorai és^ agitátorai, akik olyan hatékonyan tudnának érvelni a bolsevizmus* az antidemokratikus berendezkedés és a diktatórikus államforma mellett, mint ez a javaslat és ennek a javaslatnak elődei és várható utódai. Hiszen a bolsevizmus alaptétele a parlamentarizmus elvetése; a bolsevizmus azt mondja: nem kell parlament, nem kell demokrácia, nem kell a társadalmi osztályok együttességének irányító hatalma, hanem egy osztály diktáljon, mindenféle kisebbségi, — hogy úgy mondjam — fék nélkül. Ez a bolsevizmus egyik alaptétele és ha ezzel szemben, illetőleg ezzel kapcsolatban néhány történelmi példát hozok fel vagy néhány nagy történelmi név viselőjét meghallgatjuk, akkor igen szép tanítópéldát kapunk arra, ami ebben a kérdében nekünk ad igazat. Tessék csak meghallgatni, csupa destruktív nevet fogok itt emlegetni, csupa forradalmárt, akik ebben a kérdésben megnyilatkoztak a közelmúltban, vagy a távolabbi múltban, akik azonban egybehangzóan állapítják meg, hogy a diktatórikus és erőszakos államforma káros és veszedelmes. Méltóztassék meghallgatni az egyik destruktívot, az egyik forradalmárt, Paléologue-ot, ezt a konzervatív francia állammüvészt és diplomatát, aki emlékirataiban megállapítja, hogy az orosz bolsevizmus atyja Nagy Péter cár volt, (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) aki az ő lefektetett és megindított erőszakával a többi cárokon keresztül kifejlesztette Oroszország számára a bolsevista világfelfogást. Paléologue szórói-szóra ezt mondja (olvassa): «Nagy Péter óta mindig a rendőrség és a cári kancellária szorította a népmozgalmakat és forradalmakat, hogy azután ezeket elfojtsa, vérbefojtsa és eredményt mutathasson felfelé, a kormányzat javára.» Azt mondja Paléologue, hogy végre addig-addig tenyésztették és szoktatták a népet a forradalomra, míg azt megszokta és sikeresen megcsinálta a maga bolsevista forradalmát. Méltóztassanak meghallgatni r egy másik destruktív világnagyságot, egy másik forradalmárt, aquinoi Szent Tamást, aki az erőszakos államformáról ezt mondotta (olvassa): «A zsarKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ. XXIV. ílése 1929 december 19-én, csütörtökön. â41 nok az alattvalók félelmére alapítja uralmát, a félelem pedig nem szilárd talapzat. (Tabódy Tibor: Senkinek sem kell félnie, aki egyenes úton jár! — Farkas István: Ez a javaslat nem jár egyenes úton!) Egyenes útra szeretném vinni a kormányzatot törvényalkotásaiban. (Tabódy Tibor: A javaslat az egyenes irányt mutatja!) Azt mondotta Montesquieu, aki szintén egy destruktív forradalmár, hogy (olvassa): «A diktátort minden, amit lát és tapasztal, arra emlékezteti, hogy ő minden, a nép semmi, ami idővel tudatlanná és lustává teszi. A diktatúrában csak egy úr van, mindenki más aljas szolga; a becsület nem lehet a diktatúra alapján.» Ezt mondja Montesquieu. A francia alkotmány 35. pontja azt mondja, midőn megállapítja az alkotmány alaptételét, hogy minden hatalom a néptől származik, hogy (olvassa): «Amennyiben a kormány nem tiszteli a nép jogait, a nép és a nép minden alkotó eleme jogot nyert a lázadásra, sőt ez legszentebb kötelessége.» Tovább folytatom. Szintén egy destruktív írás a Magna Charta, az angol alkotmánylevél, az angol alkotmányosság alapja, azt mondja (olvassa): «A parlament a király felett áll mindig, mert ez a nemzetnek legfőbb gyülekezete, amelyet a szabad nemzet azért választott és ruházott fel teljes hatalommal, hogy a legfőbb közügyekben döntsön.» Ez szintén egy destruktív írás.Humboldt Vilmos, aki egy destruktív forradalmár férfiú volt, ugyebár, azt mondotta (olvassa): «A társadalmat és a közbiztonságot nem a középkori eredetű elrettentő és borzalmas büntetések, nem a brutális megtorlás, hanem a polgárok jogtisztelete tartja fenn.» Croce Benedek, aki prononszírozott antimarxista, megállapította, hogy a pártok ellentéteinek színtézise nem a kormány, hanem a történelem. Ezek nagy nemzetközi nevek, de halljunk egy-két szót magyar nagyságoktól is, mert szerencsére voltak korszakok, amikor Magyarországot nem törpék kormányozták, hanem arravaló férfiak. Deák Ferenc azt mondotta, hogy csak két erő köti biztosan a népet a honhoz és a törvényhez és ez a két varázserő: a szabadság és a tulajdon. Kossuth Lajos is volt valaki, amint méltóztatnak tudni, hiszen állítottak is neki egy szomorú szobrot, amely méltatlan hozzá. Azt mondotta Kossuth (olvassa): «Az önkormányzat nagykorúvá tesz, a szabadság az a lándzsa amely meggyógyítja azt a sebet, amelyet üt.» Azt hiszem, ha a mai törvényalkotók mellé ezeket a neveket felsorakoztatom, akkor körülbelül tisztáztam azt a kérdést, hogy melyik a helyes módszer, az-e, amit ez a rendszer követ a maga törvényalkotásaiban, vagy pedig a nagy történelmi nevek viselőinek van-e igazuk, akik a kérdést úgy látták, amint az imént ismertettem. Ismételem amit már mondottam én is és mondottak az előttem szólott t. képviselőtársaim is: ez a javaslat azt a célt szolgálja, hogy Budapest kormányzatát diktatórikus alapra szerelje át és az ország, a főváros népét elhallgattassa,, a főváros kritika jogát letompítsa, a gyomor korgásának jogát megtagadja és semmiféle lehetőséget ne adjon az önkormányzat megnyilatkozására. Az indiai parlamentben legutóbb Motila képviselő, amidőn arról volt szó, hogy az indiai parlamentet a parlamentarizmus alapjainak megfelelően alakítsák át, azt mondotta a központi hatalommal szemben: «Aki beszél, az még nem veszedelmes. A veszedelem a némán hallgatóktól ered.» Milyen sokan vannak tehát, 37