Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-343

240 Az országgyűlés képviselőházának $43 lekicsinylik azt a képviselőt!) Csendet kérek, képviselő urak. (Baracs Marcell közbeszól. — Zaj.) Baracs Marcell képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Kérem a képviselő urat méltóztassék beszédét folytatni. (Kassay Károly: Ez lekicsinylés? Nem igaz! Nem érti a szavakai Magamra mondtam, hogy én is jobbágyivadék vagyok! — Simon András: Csontosra mondta! Lekicsinyelték Csontos Imre képviselőtársunkat! — Nagy zaj.) Simon András képviselő urat folytonos közbeszólásaiért rendreutasítom! A szónokot kérem, méltóztassék beszédét folytatni. Propper Sándor: T. Ház! Az incidens következtében kijelentem, hogy nem volt Szándékom Csontos Imre t. képviselőtársam pedigréjét vizsgálni (Jánossy Gábor: Nincs is hozzá joga!) és nem megbántási szándékból mondottam, amit mondtam, de fájdalmasan érintett... (Nagy zaj a jobboldalon — Felkiáltások: Rendre!) Elnök: A képviselő urat azért a kifejezésért, hogy «pedigré», amit csak állatokra szokás al: kalmazni, rendreutasítom! (Helyeslés és taps à jobboldalon. — Nagy zaj és derültség a szélsőbaloldalon. — Györki Imre: így elnökölni!) Györki Imre képviselő urat rendreutasítom. Kérem a szónokot, tessék beszédét folytatni. (Folytonos zaj. — Baracs Marcell: Nem pedigré, hanem kabaré!) Csendet kérek, képviselő urak. Propper Sándor: Fájdalmasan érintett az, hogy egy történelmi név viselőjével szemben, Dózsa György és Nagyatádi Szabó István népének egy tagja segítségére sietett a reakciónak. (Kabók Lajos: Mi van a pedigrével? — Kuna P. András: Azt bízza rá! — Zaj.) Ami érdemi volt Csontos Imre t. képviselőtársam beszédében, az az, hogy azt mondotta: a főváros kormányzása az utóbbi időkben megkótyagosodott. (Zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak, a jobboldalon. Méltóztassanak a szónokot meghallgatni ! Propper Sándor: En ezt a meghatározást ingyen és bérmentve ezennel átutalom Wolff Károly képviselőtársamnak, a keresztény községi párt vezérének és Kozma Jenő képviselőtársamnak, a polgári párt vezérének. {Egy hang a jobboldalon: Címzett nem fogadja el!) Mert tudnunk kell azt, hogy a legutóbbi tíz esztendő egyik felében a keresztény községi párt korlátlan ura volt a városházának, (Farkas István: Most is az!) a tíz esztendő .második felében pedig a községi polgári párt és a keresztény községi párt együttesen voltak többségben és uralkodtak a városházán. Ami baj, hiba és felróható van tehát az uralom ellen, az ezt a két pártot és ennek a két pártnak a vezérkarát illeti. (Wolff Károly: Legyen npugodtan! — Meskó Zoltán: A gersli-korszakról beszéljen!) Igaz, hogy az 1925-ös választáson a demokratikus blokk a választók akaratából többségben jött be. (Bródy Ernő : Azért van ez a törvény, nehogy ez megismétlődjék!) Igaz az is, hogy a törvény gondoskodott arról, hogy a többséget kisebbségé devalválja és a demokratikus-blokk odabenn a maga ösztönző és ellenőrző tevékenységével kisebbségben volt és kisebbségben van ma is és nem tehet egyebet... (Folytonos zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek a jobboldalon! Propper Sándor: ...mint azt, hogy az ellenőrzés munkáját jól elvégzi. Hogy ez a két fővárosi yezetőpárt . a kormánypárt szónokaival, Gáspárdy Elemérrel és Csontos Imrével és az ő állításaikkal miéppen fogja a maga dolgát elintézni, ezt rájuk bízom. (Wolff Károly: Bízza csak ránk!) Csak azt akarom ebből a tényből kihozni, hogy mindaz a kritika, ~* szerintem túl. ülése 1929 december 19-én, csütörtökön. nyomó részben igazságtalan kritika — amely arról az oldalról ide átszármazott, ezt a két polgári pártot illeti. (Wolff Károly: Legyen nyugodt, ami ott igazságtalan, azt úgysem fogadom el! — Zaj.) Ha a kormánynak helyes érzéke volna az ország érdekei iránt, akkor ezekben a válságos órákban a parlament nem ezt a jogfosztó javaslatot tárgyalná, (Zaj a jobboldalon. — Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) hanem sorrendben sokkal fontosabb javaslatokkal kellene foglalkoznia. Gazdasági javaslatokat kellene tárgyalnunk, adókönnyítésről, iparfejlesztésről, munkaalkalmak teremtéséről, szociálpolitikáról kellene beszélnünk és tárgyalnunk, az embermentésről, a jövő építéséről, a gazdasági válság okainak kikutatásáról és megszüntetéséről kellene tárgyalnunk akkor, amikor a kormány jóvoltából, a kormány munkaprogrammja következtében ezt a javaslatot vagyunk kénytelenek tárgyalni. Okos, jól megfontolt gazdasági és szociális javaslatok helylett október 15-ike óta ez a parlament törvénybeiktatta a gyermekek számára a halálbüntetést, azonkívül megadta a tiszteknek az ököljogot a jogos kardhasználat formájában, most pedig gyilkolja a főváros megmaradt autonómiáját. (Zaj.) Kérdem, ez ma a legfontosabb teendő, sorrendben ez ma a legelső és legszükségesebb ? Azt hiszem, hogy itt valóban az a döntő momentum, az a vezérlő gondolat, hogy a kormány a maga hatalmát minden vihar között meg tudja óvni. Ez a javaslat ezt a célt szolgálja. Hiábavaló minden kertelés, hiábavaló minden szépítgetés, hiábavaló minden ellenkező bizonyítási kísérlet, meg kell állapítani, hogy ebből a javaslatból a diktatúra réme vigyorog elő, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) ebben a javaslatban a főváros népének nyakába diktatórikus uralmat akarnak ültetni. És én kérdem, célszerű-e ez éppen most, a mai világpolitikai helyzetben, célszerű-e ez éppen most, Magyarország mai gazdasági helyzetében? Látjuk az egész világon az uralkodó áramlatokat. Az egyik az, hogy meg akarják szerettetni a néppel a közügyeket, beleviszik az alkotmány sáncaiba, az önkormányzatokba, a parlamentekbe, a szenátusokba. (Folytonos zaj a jobboldalon.— Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Ez nem ok nélkül való. A kor diktálja, ennek a kornak szelleme követeli meg. (Zaj a jobboldalon. — Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) A másik európai vezetőgondolat az: beleszorítani a kor forradalmi mentalitását a parlamentarizmus kereteibe. (Folytonos zaj a jobboldalon. — Halljuk! Halljuk!) Elnök: Kérem, méltóztassanak a szónokot csendben meghallgatni! (Farkas István: Talán kimennének diskurálni, Berki képviselő úr! Ne tartsanak külön parlamentet! — Rothenstein Mór: Talán nem fordítana hátat?! — Malasits Géza: Az ellenzéknek már hátat fordított!) Propper Sándor: A nagy népek vezetői igen megfontoltan mennek ezen a két úton, hogy levezessék a inai kor forradalmi törekvéseit és parlamentáris keretek közé szorítva, parlamentáris útra tereljék^a fejlődés irányát. T. Képviselőház! Ha ezzel szemben azt nézzük, hogy a mi törpéink mit cselekszenek és mit akarnak, meg kell állapítanunk, hogy fordított irányban mennek és fordított irányba akarják terelni a történelem menetét. Elhessegetik, elkergetik a népet az alkotmány sáncaitól, mintha semmi sem változott volna meg, mintha semmi sem történt volna, ugyanúgy, mint a háború előtt a csorbíttatlan konok és megfontolatlan magyar osztályuralom hirdette azt, hogy csak