Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.
Ülésnapok - 1927-343
Az országgyűlés képviselőházának 3^3. ü hogy mi volt Kossuth Lajos .-alkotmányterve. í Halljuk! a szélsőbaloldalon.).AJelenlegi kormányzatra pörö yként hat az, ianlit Kossuth mond. Azt mondja (olvassa): «En,, miht magyar, ismerve nemzetem jellemét és Osztozva benne, hazám jövendőjét nem a hatalombán, hauem a szabadságban keresem. Beszéljenek «erős kormányról» azok, kik a «rend» ürügye alatt uralomra vágynak. Én azt hiszem, hogy a - rendnek nincs erősebb biztosítéka, mint megelégedés, mely csak szabadság alapján lehetséges.Én tehát ellene vagyok a központosítás eszméjének; én gyűlölöm a mindenhatósági irányt, úgy a törvényhozó, mint a végrehajtó hatalomnál éis sohasem fogok kezet nyújtani olyan intézmények, behozatalához, melyek egyrészt ellenkeznek az emberi jogokkal, miket az államnak védeni és nem elnyelni kell; r másrészt ellenkeznek a politikai szabadsággal is, miért a hatalmat csak a szabadság rovására lehet összpontosítani. : Ezen szempontból indulva, íme feljegyzem a vezérelveket, mikre hazám jövendő szerkezetét fektetve látni óhajtom. Fő alapelv: a népfelség, vagyis önkormányzat. Nép alatt értem a honpolgárok egyetemét. Ezen értelmezés jogegyenlőséget, annálfogva egyetemes szavazatjogpt feltételez. Szabad embert nem elégítheti ki a politikai szabadságnak azon paránnyá szétmosott adaga^ mely abban határozódik, hogy időiszakönkint egy-egy szavazatot vet ezerek vagy milliók szavazata közé a választásoknál; neki sérthetetlennek kell magát éreznie egyéni jogaiban s szakadatlan befolyással kell bírnia községi és megyei ügyekben is. Ennélfogva: 1. Az egyéni jogoknak el kell az alkotmányban számoltatniok s ki kell mondani, hogy azokat a törvényhozás sem nem módosíthatja, sem el nem törölheti. Ezen jogok közé tartoznak némely egyebeken kívül: a gondolat szabadsága, a sajtó szabadsága, a lelkiismeret szabadsága, a vallás szabadsága és az egyesülés szbadsága. 2. Ami a községet illeti; a község szabad és független községi ügyeinek igazgatásában. Szerkezete a közszavazat (suffrage universel) sérthetetlen jogára van alapítva. • . , • 3. Ami a megyékét illeti: A megyei beligázgatásra tulajdon azon népfelségi elvek lesznek alkalmazandók, melyeket a községre nézve felállítottam.» Ezt mondja Kossuth. Ez az elméleti, az elvi alap. De mi most a gyakorlati helyzet? Sajnálom, hogy ; Tankovits t. barátom nincs jelen.; Felolvasnám itt neki, hogy Budapest háztartása... (Tankovits János belép a terembe.) Kérem, Tankovits igen t. képviselőtársam után áhítozom, mert szeretnék megfelelni arra a mondására, hogy: állam az államban. Méltóztassék meghallgatni engem, t. képviselőtársam. Itt van előttem Budapest költségvetése. Méltóztassék azt nézni, hogy Budapestnek milyen kiadásai vannak, mire költ ez a Budapest. (Mihálffy Vilmos: Egy millió ember után! — Gál Jenő: De mennyi adót fizetnek a pestiek? Arról nem tud az államtitkár úr! — Simon András: A vidék is hoz egy kis pénzt ide! A felét a vidék hozza ide!) T. Képviselőház, méltóztassanak ezeket megfigyelni; ezek számadatok, itt nem lehet mást mondani, csak azt, ami tény, Budapest költségvetése szerint közoktatásra költik a. költségvetésnek 24%-át, 46 milliót. A 46 millióból Budapest törvényes köteése 1929 december 19-én, csütörtökön. 235 lezettség nélkül fenntart iskolákat hat millió pengő értékben. (Tankovits János: Itt terem az aszfalton az a 4b millió? Ennek az országnak munkájából áll elő!) Majd megmondom, t. képviselőtársam, hogy a budapesti polgár micsoda adókat fizet. Majd rögtön jövök ezzel. (Tankovits János: Azt kérdezem: miből 1 ?) Rögtön megmondom, hogy miből. (Gál Jenő: A verejtékéből, a kínos munkájából! — Simon János: Áthárítja a vidékre! — Gál Jenő: A munkájából fizeti! A gyötrelmes jelenéből fizeti! — Tankovits János: Ügy van! Igaza van. — Zaj — Elnök csenget.) A főváros 46 milliót költ a közoktatásra. (Gál Jenő: A vidék Pestre nem fizet semmit! — Simon András: Ki veszi meg itt az iparcikkeket? — Rothenstein Mór: Még annyit sem fizet, amennyit kellene! — Zaj) A közegészségügyre költ 13,519.000 pengőt, szociálpolitikára 10,685.000 pengőt, út- és csatornaépítésre 17 640.863 pengőt (Malasits Géza: Többet, mint hájrom vármegye együttvéve!), úgyhogy a kiadásoknak 55%-a a közoktatásra, a szociálpolitikára, a közegészségügyre, az út- és csatornaépítés költségeire esik. Most méltóztassanak megnézni, hogy a budapesti polgár, mint községi lakos, milyen külön adókat fizet. Itt van a községi nótadó, a kereseti adó, a házbérkrajcár, a szemétfuvarozási illeték, a városi ingatlan átruházási illeték, az italmérési illeték, a községi fogyasztási adók. a városi vámok, a közlekedési adó, az inségadó, a vigalmi adó, a tűzoltó járulék, az idegenforgalmi járulék az ebadó a községi hatósági díjak a beadványi illeték a kövezetvám; az önálló vagyonkezelési üzemek pedig ezeken kívül beszolgáltatnak a főváros pénztárába 22 millió pengőt. Ez a budapesti községi polgár, mint Budapest polgára, azért, mert itt lakik, súlyos megadóztatásban feszesül, amit métóztassék külön választani az állami adótól. A budapesti polgár fizet, mint állampolgár, jövedelemadót, mint budapesti polgár kereseti adót; a budapesti kereskedelmi alkalmazott fizeti külön az alkalmazottak kereseti adóját; itt fogyasztási adók vannak tömegével, az elsőrendű életszükségleti cikkek meg vannak adóztatva. Az a disznó, vagy az a borjú, míg annak a szegény embernek asztalára kerül, hihetetlen mennyiségű díjakon, vágó-, szúró-dí'akon, illetékeken és Isten tucba micsodán — egyszer volt alkalmam kimutatni — megy keresztül. Itt meg van az élelmezés nehezítve, a megélhetés súlvos, itt a betevő falatjukról kell az embereknek naponta gondoskodniuk. Itt az emberek, mint községi polgárok is igen erősen meg vannak adóztatva. Ez a helyzet. Kaposváron szintén van a polgárnak külön községi terhe, de én azt mondom, hogy aki a terhet viseli, annak legyen joga is. Végre is arra a polgárra nem közömbös, hogy mennyi az ő képviselete, kik alkotják az ő képviseletét, hogyan fognak azok sáfárkodni; ez ő rá nézve fontos. En tehát azt kérem, legyünk igazságosak és ne fosszuk meg Budapest polgárait attól a jogból, hogy képviselőiket önmaguk • választhassák meg. Itt van közöttem és a törvényjavaslat között, itt van közöttem és a miniszter úr között egy lényeges eltérés. S itt mondom azt, hogy az az önkormányzat súlyos sebeket szenvedett, az az Önkormányzat teljesen elsorvasztva kerül ki ebből az ügyből és ebből az ütközetből. Méltóztassék megengedni, hogy rátérjek arra a kérdésre, hogy a főpolgármesternek micsoda jogai vannak e törvényjavaslat szerint. Méltóztassék majd elővenni magát a törvényjavaslatot. Itt van mindjárt a 10. §. (Gál Jenő: 36*
