Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-342

Az országgyűlés képviselőházának Bh2. állani. (Megtörténik.) Többség. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Kisebbségi — Csak nyolcan álltak fel! — Fábián Béla: Meg fog bolondulni az ország. Egyszer t a rendes tagokkal együtt kell a póttagokat választani, máskor nem.) Következik Malasits Géza képviselő úr in­terpellációja. Kérem a jegyző urat, szívesked­jék az interpelláció szövetgét felolvasni. Szabó Zoltán jegyző (olvassa): «Interpel­láció a belügyminiszter úrhoz a csendőrök által megvert földmunkások ügyében. Hajlandó-e a belügyminiszter úr sürgős és szigorú vizsgálatot indíttatni a november hó 16-án éjjel és ^ 17-én délelőtt a kisújszállási vá­rosházára előállított és a csendőrőrmester által ütlegelt földmunkások, valamint az ugyanott november 16-án éjjel végrehajtott házkutatások ügyében? Hajlandó-e a belügyminiszter úr sürgős és szigorú vizsgálatot indíttatni a november 22-én Nagykamarás községben hajnali 5 órakor a csendőrség által végrehajtott házkutatás és a csendőrök által megpofozott Fehér János nagy­kamarási földmunkás ügyében? Hajlandó-e erre a belügyminiszter úr az ugyanazon csendőrség által a nagykamarási ház­kutatásután Almáskamarás községben földmun­kásoknál végrehajtott házkutatás ügyében? Hajlandó-e a belügyminiszter úr a vizsgá­lat eredményéről a Háznak azonnal jelentést tenni? Hajlandó-e a hivatalos hatalmukkal dur­ván visszaélt csendőrök ellen a fegyelmi eljá­rást megindítani, azokat felfüggeszteni és elle­nük a bűnvádi eljárást is megindítani? Van-e tudomása a belügyminiszter úrnak arról, hogy a csendőrség a földmunkásokkal szemben egyre gyakrabban visszaél a hivatalos hatalmával és az egyszerű embereket üti és po­fozza? Hajlandó-e a belügyminiszter úr a csendőr­séget rendeletben arra utasítani, hogy testi fe­nyítéket senkivel szemben sem szabad használ­nia és aki ez ellen vét, azzal szemben a megtorló eljárást nyomban foganatosítani? Malasits Géza képviselő.» Elnök: Malasits képviselő urat illeti a szó! Malasits Géza: T. Képviselőház! Felteszem, hogy a t. képviselő urak nem az interpelláció szövegén nevettek (Ügy van! jobbfelől.) és nem is merném feltételezni egy magyar képviselőről, hogy amikor a magyar nemzet legszámosabb tagjával történt visszaélésekről van szó, akkor érzeimeinek ilyen módon ad kifejezést. (Helyes­lés a jobboldalon. — Egy hang jobbfelől: A jegyző úr hangja különböző regiszterekben játszott, azon nevettünk!) Már jónéhányszor felemlítettük ezekből t a padokból a szervezkedni kívánó földmunkásság­gal szemben való brutalitásokat. A belügymi­niszter úr, vagy a belügyminiszter úr helyettese mindannyiszor azt a választ adta: meg fogják az ügyeket vizsgálni, gondoskodni fognak ar­ról, hogy a kormány hatóságilag jóváhagyott, törvényes alapszabályokkal bíró Földmunkás­szövetség terjeszkedése elé akadályokat ne gör­dítsenek. Ennek a miniszteri ígéretnek ellenére tapasztaljuk azt, hogy amint mondottam, a kor­mányhatósági alapszabályokkal bíró Földmun­kásszövetségbe való beszervezkedést minden módon akadályozzák. Akadályozza a közigazga­tási hatóság, akadályozza a csendőrség olyan módon, amilyen módon ma már sehol a világon — talán Oroszországot kivéve — az ellenkező gondolkodású emberekkel nem bánnak. Az em­beri méltóságnak olyan megalázása, az emberi méltóságnak olyan megcsúfolása tükröződik ki KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXIV. ülése 1929 december 18-án, szerdán. Ú2Í ezekből a sorokból, hogy felindulás és jogos ha­rag nélkül ezeket el sem lehet mondani. Méltóztassék figyelembe venni a követke­zőket. A földmunkásság helyzete Magyarorszá­gon amúgyis tragikus. Egyfelől kiszorítja őket a munkából az a szörnyű gazdasági válság, amely a mezőgazdaságot sem kíméli meg, kiszo­rítja őket a munkából a mezőgazdaság mecha­nizálása, a közmunkák is már évek óta úgyszól­ván teljesen szünetelnek, úgyhogy ma a legkét­ségbeejtŐbb nyomorúságban él a föld népe, kü­lönösen azok, akiknek sem házuk, sem semmi­jük nincsen, csak két kezük munkájából tartják fenn magukat. Természetes és érthető, hogy ezek az embe­rek szervezkedés útján próbálnak helyzetükön valamiképpen javítani. Hogy a szervezkedés nem valami rossz és^ hogy a szervezkedés bizo­nyos gazdasági kérdések megoldására elsőrangú tényező, annak dicséretét éppen ma hallottuk Bud miniszter úrtól, aki zengő szavakat talált arra, hogy a kereskedelem szervezkedjék és szervezkedve igyekezzék legyőzni azokat a ne­hézségeket, amelyek boldogulását akadályoz­zák. Ezek a földmunkások sem kívántak egye­bet, mint szervezkedni és megpróbálni szervez­kedés útján a munkapiacot a maguk számára kedvezőbbé tenni. Megunták az 1 pengő 40, 1 pengő 60, 1 pengő 80, 2 pengős napszámokat; (Farkas István: 80 filléres napszámokat!) meg­unták, hogy emberhez méltóan nem tudnak élni; megunták, hogy egy esztendőn át család­jukkal együtt 8 hónapon át sült krumplival, tökkel nem tudnak jóllakni. Emberek Isten arcára teremtve, emberhez méltóan akarnak élni és ha nem tudnak másképpen, szervezke­dés útján akarnak célt érni. A szervezkedés jogos ebben az esetben, mert a legszegényebb, a legelnyomottabb társadalmi réteg megmoz­dulásáról van szó. Szervezkedni kívántak tehát egy kormányhatóságilag jóváhagyott, törvé­nyes alapszabályokkal bíró testületben. A szer­vezkedést annak rendje és módja szerint beje­lentették. Es mi történt? Egy Szentpéteri nevű földmunkás és társai bejelentették a közigazgatási hatóságnál, hogy Kisújszálláson a Földmunkásszövetség egyik csoportját kívánják megalakítani. Annak rendje és módja szerint bejelentették ezt a szolgabírói hivatalnál. Erre a szolgabírói hivatal betiltotta a gyűlést. Ennek a gyűlésnek a betiltásáról Szentpéteri felesége a férjét, aki Cegléden sző­lőmunkát végzett huzamosabb ideig, levelező­lapon értesítette. Hogy a levelezőlap hogyan került a csedőrség kezébe, nem tudom; nem aka­rom a postát meggyanúsítani azzal, — bár elég ok lenne annak a feltevésére — hogy a posta keze játszott ebben közre. Denikve a levelezőlap valahogyan a csendőrség kezébe került. Szer­vezkedésről volt szó, a csendőrség tehát intézke­dett. November 16-án, szombaton este a csend­őrök Ceglédről Kisújszállásra kísérték haza ezt a Szentpéteri munkástársamat és nála, vala­mint egy Durbács nevű munkásnál vizsgáló­bírói végzés nélkül házkutatást tartottak. Még egy munkást vettek maguk közé és így feltúr­ták mind a három munkásnak a lakását, a leg­vandálabb módon pusztítottak a szegényes holmi között és azután elvitték mind a három munkást a községházára. Az iratok közül — s ez jellemző arra, hogy milyen r veszedelmes dolgot tartanak ezek a földmunkások maguk­nál, — lefoglalták Révész Béla novelláit, azon­kívül lefoglalták az 1927. május 1-én megjelent Szocializmus című folyóiratnak egy példányát. Ez volt az egész, amit abból a szegényes motyó­34

Next

/
Thumbnails
Contents