Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.
Ülésnapok - 1927-342
Az országgyűlés képviselőházának Bh2. állani. (Megtörténik.) Többség. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Kisebbségi — Csak nyolcan álltak fel! — Fábián Béla: Meg fog bolondulni az ország. Egyszer t a rendes tagokkal együtt kell a póttagokat választani, máskor nem.) Következik Malasits Géza képviselő úr interpellációja. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövetgét felolvasni. Szabó Zoltán jegyző (olvassa): «Interpelláció a belügyminiszter úrhoz a csendőrök által megvert földmunkások ügyében. Hajlandó-e a belügyminiszter úr sürgős és szigorú vizsgálatot indíttatni a november hó 16-án éjjel és ^ 17-én délelőtt a kisújszállási városházára előállított és a csendőrőrmester által ütlegelt földmunkások, valamint az ugyanott november 16-án éjjel végrehajtott házkutatások ügyében? Hajlandó-e a belügyminiszter úr sürgős és szigorú vizsgálatot indíttatni a november 22-én Nagykamarás községben hajnali 5 órakor a csendőrség által végrehajtott házkutatás és a csendőrök által megpofozott Fehér János nagykamarási földmunkás ügyében? Hajlandó-e erre a belügyminiszter úr az ugyanazon csendőrség által a nagykamarási házkutatásután Almáskamarás községben földmunkásoknál végrehajtott házkutatás ügyében? Hajlandó-e a belügyminiszter úr a vizsgálat eredményéről a Háznak azonnal jelentést tenni? Hajlandó-e a hivatalos hatalmukkal durván visszaélt csendőrök ellen a fegyelmi eljárást megindítani, azokat felfüggeszteni és ellenük a bűnvádi eljárást is megindítani? Van-e tudomása a belügyminiszter úrnak arról, hogy a csendőrség a földmunkásokkal szemben egyre gyakrabban visszaél a hivatalos hatalmával és az egyszerű embereket üti és pofozza? Hajlandó-e a belügyminiszter úr a csendőrséget rendeletben arra utasítani, hogy testi fenyítéket senkivel szemben sem szabad használnia és aki ez ellen vét, azzal szemben a megtorló eljárást nyomban foganatosítani? Malasits Géza képviselő.» Elnök: Malasits képviselő urat illeti a szó! Malasits Géza: T. Képviselőház! Felteszem, hogy a t. képviselő urak nem az interpelláció szövegén nevettek (Ügy van! jobbfelől.) és nem is merném feltételezni egy magyar képviselőről, hogy amikor a magyar nemzet legszámosabb tagjával történt visszaélésekről van szó, akkor érzeimeinek ilyen módon ad kifejezést. (Helyeslés a jobboldalon. — Egy hang jobbfelől: A jegyző úr hangja különböző regiszterekben játszott, azon nevettünk!) Már jónéhányszor felemlítettük ezekből t a padokból a szervezkedni kívánó földmunkássággal szemben való brutalitásokat. A belügyminiszter úr, vagy a belügyminiszter úr helyettese mindannyiszor azt a választ adta: meg fogják az ügyeket vizsgálni, gondoskodni fognak arról, hogy a kormány hatóságilag jóváhagyott, törvényes alapszabályokkal bíró Földmunkásszövetség terjeszkedése elé akadályokat ne gördítsenek. Ennek a miniszteri ígéretnek ellenére tapasztaljuk azt, hogy amint mondottam, a kormányhatósági alapszabályokkal bíró Földmunkásszövetségbe való beszervezkedést minden módon akadályozzák. Akadályozza a közigazgatási hatóság, akadályozza a csendőrség olyan módon, amilyen módon ma már sehol a világon — talán Oroszországot kivéve — az ellenkező gondolkodású emberekkel nem bánnak. Az emberi méltóságnak olyan megalázása, az emberi méltóságnak olyan megcsúfolása tükröződik ki KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXIV. ülése 1929 december 18-án, szerdán. Ú2Í ezekből a sorokból, hogy felindulás és jogos harag nélkül ezeket el sem lehet mondani. Méltóztassék figyelembe venni a következőket. A földmunkásság helyzete Magyarországon amúgyis tragikus. Egyfelől kiszorítja őket a munkából az a szörnyű gazdasági válság, amely a mezőgazdaságot sem kíméli meg, kiszorítja őket a munkából a mezőgazdaság mechanizálása, a közmunkák is már évek óta úgyszólván teljesen szünetelnek, úgyhogy ma a legkétségbeejtŐbb nyomorúságban él a föld népe, különösen azok, akiknek sem házuk, sem semmijük nincsen, csak két kezük munkájából tartják fenn magukat. Természetes és érthető, hogy ezek az emberek szervezkedés útján próbálnak helyzetükön valamiképpen javítani. Hogy a szervezkedés nem valami rossz és^ hogy a szervezkedés bizonyos gazdasági kérdések megoldására elsőrangú tényező, annak dicséretét éppen ma hallottuk Bud miniszter úrtól, aki zengő szavakat talált arra, hogy a kereskedelem szervezkedjék és szervezkedve igyekezzék legyőzni azokat a nehézségeket, amelyek boldogulását akadályozzák. Ezek a földmunkások sem kívántak egyebet, mint szervezkedni és megpróbálni szervezkedés útján a munkapiacot a maguk számára kedvezőbbé tenni. Megunták az 1 pengő 40, 1 pengő 60, 1 pengő 80, 2 pengős napszámokat; (Farkas István: 80 filléres napszámokat!) megunták, hogy emberhez méltóan nem tudnak élni; megunták, hogy egy esztendőn át családjukkal együtt 8 hónapon át sült krumplival, tökkel nem tudnak jóllakni. Emberek Isten arcára teremtve, emberhez méltóan akarnak élni és ha nem tudnak másképpen, szervezkedés útján akarnak célt érni. A szervezkedés jogos ebben az esetben, mert a legszegényebb, a legelnyomottabb társadalmi réteg megmozdulásáról van szó. Szervezkedni kívántak tehát egy kormányhatóságilag jóváhagyott, törvényes alapszabályokkal bíró testületben. A szervezkedést annak rendje és módja szerint bejelentették. Es mi történt? Egy Szentpéteri nevű földmunkás és társai bejelentették a közigazgatási hatóságnál, hogy Kisújszálláson a Földmunkásszövetség egyik csoportját kívánják megalakítani. Annak rendje és módja szerint bejelentették ezt a szolgabírói hivatalnál. Erre a szolgabírói hivatal betiltotta a gyűlést. Ennek a gyűlésnek a betiltásáról Szentpéteri felesége a férjét, aki Cegléden szőlőmunkát végzett huzamosabb ideig, levelezőlapon értesítette. Hogy a levelezőlap hogyan került a csedőrség kezébe, nem tudom; nem akarom a postát meggyanúsítani azzal, — bár elég ok lenne annak a feltevésére — hogy a posta keze játszott ebben közre. Denikve a levelezőlap valahogyan a csendőrség kezébe került. Szervezkedésről volt szó, a csendőrség tehát intézkedett. November 16-án, szombaton este a csendőrök Ceglédről Kisújszállásra kísérték haza ezt a Szentpéteri munkástársamat és nála, valamint egy Durbács nevű munkásnál vizsgálóbírói végzés nélkül házkutatást tartottak. Még egy munkást vettek maguk közé és így feltúrták mind a három munkásnak a lakását, a legvandálabb módon pusztítottak a szegényes holmi között és azután elvitték mind a három munkást a községházára. Az iratok közül — s ez jellemző arra, hogy milyen r veszedelmes dolgot tartanak ezek a földmunkások maguknál, — lefoglalták Révész Béla novelláit, azonkívül lefoglalták az 1927. május 1-én megjelent Szocializmus című folyóiratnak egy példányát. Ez volt az egész, amit abból a szegényes motyó34