Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-342

Az országgyűlés képviselőházának 34-2. hogy ami a Titán beadványát illeti, az szabály­szerűen ment le a főkapitánysághoz. Hogy sza­bályszerűen ment-e le vagy sem, ebben a tekin­tetben most nem kívánok észrevételt tenni, mert ahogy az eseményeket ismerjük, ez alatt a bel­ügyminiszter úr csak azt értette, hogy a Titán beadványait a minisztériumban szabályszerűen iktatták és a minisztériumi kezelésnek megfe­lelően intézték el; de hogy minden egyéb nem volt szabályszerű, azt még látni fogjuk a-ké­sőbbiekben. Azt is mondja a belügyminiszter úr, hogy a Titán nem szerezte be a bútorokat más cégek­től. Ezzel szemben állítom, hogy igenis, más cé­gektől szerezte be és valótlan az az állítás, — a balügyminiszter barátjának, a Titán igazgató­jának állítása — mintha a Titánnak lenne nagy gyárvállalata, amely a bútorokat a saját érdek­körébe tartozó gyárvállalatoknál rendelte volna meg s azokkal készíttette volna azokat a búto­rokat. Most nem akarok részletesen foglalkozni időkímélés céljából azzal a kérdéssel, vájjon a megvett bútorok ára értéküknek megfelelő-e, hogy azok a szerencsétlen párikák, a rosszulfi­zetett rendőrök mennyivel fizették túl. Azzal sem akarok részletesen foglalkozni, hogy a t. belügyminiszter úr nemcsak ott szegte meg az ipartörvény rendelkezéseit, hogy az építést rá­bízta a Titánra, hanem itt sem tetté csodálatos körülmény folytán vizsgálat tárgyává, vájjon a matracokat, lepedőket és egyéb lakásberende­zési tárgyakat a Titán árusíthatja-e, amikor erre iparigazolványa nem jogosítja fel, ellen­ben rá kell térnem arra a miniszteri nyilatko­zatra, amelyben a miniszter úr azt mondja, hogy csak jót tettek a rendőrlegénységgel, eb­ben semmi kifogásolnivalót a miniszter úr nem talál és hoery atyailag gondoskodtak a rendőr­le génys égről. Kezemben van az a megrendelőlevél, amely­nek alapján ezt a bútorakciót lefolytatták. Mél­tóztassék ennek a megrendelőlapnak egyes ren­delkezéseit figyelembe venni. Különösen felhí­vom jogász képviselőtársaim figyelmét azért, hogy tanuljanak, hogyan lehet atyai q-ondos­sággal megszerkeszteni egy adás-vételi szerző­dése. (Derültség. —, Halljuk! Halljuk á szélső­baloldalon.) Ebben a megrendelőlevélben, amelyet a rendőröknek alá kellett írniok, a következők vannak (olvassa): «Mai napon megrendelem önöknél — itt fel vannak sorolva a bútorok — és kötelezem magamat, hogy a hátralékot .1929. augusztus 1-től kezdődőleg 28 egyenlő, havi részletben fizetem meg». Amellett, hogy ki van kötve még a Magyar Nemzeti Bank minden­kori kamatlábának, mint kamatnak megfi­zetése. 2. pont: «Visszavonhatatlanul beleegyezem abba, hogy ezen havi részleteket fizetésemből és egyéb járandóságomból a főparancsnok­ság levonásba hozza és önöknek -kifizesse». (Propper Sándor: Száz pengő fizetésből van szívük levonni!) , Mielőtt, tovább mennék, itt megint szüksé­gesnek tartom, hogy egy pillanatra is felhív­jam a t. Ház figyelmét arra, hogy egy ilyen le­vonás eszközlésére nincs is jog, mert utalha­tok egyrészt a végrehajtási törvénynek, ha jól pm'lékezem 11. . §-ára és másrészt az 1918. évi XXII, törvénycikk rendelkezéseire, ennek a törvénynek 8. §-ára, amely az ilyen letiltáso­kat más: bírói lefoglalások esetén sem teszi lehetővé, (Mozgás a jobboldalon.) Már ezzel a tényével törvénytelenséget követett el tehát a főparancsnokság. De tovább megyek. Követ­ülése 1929 december 18-án, szerdán. 215 kieiző pontja ennek a szerződésnek az (olvassa): «Fizetési kötelezettségem tekintetében— mél­tóztassék erre figyelni — egy pengő egyenlő a törvényben meghatározott 0.26315789 gramm finom arannyal, (Zaj a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: Megtámadják a pengőt! Nem bíznak a pengőben! — Malasits Géza: így bí­zik a Titán . a kormány pénzügyi politiká­jában!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Györki Imre: Méltóztassanak figyelembe venni, hogy mit jelent ez. (Propper Sándor: Ez destrukció!) Maga az államnak az egyik szerve, egy közintézet belemegy olyan szerző­dés aláíratásába, amelyben bizonyos a magyar valuta romlására irányuló spekuláció van. (XJgy van! Ugy van! a' szélsőbaloldalon.— Zaj. — Esztergályos János: Hivatalos pengő ­rombolók! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Mit szól ehhez a belügyminiszter? Hallgat!) Egy további pont vonatkozik — távirati stílusban vagyok kénytelen beszélni — arra, hogy: «elismerem, hogy a fenti áru mindaddig az önök kizárólagos tulajdona marad, amíg összes kötelezettségeimnek eleget nem tettem és ezalatt tilos ezen árunak eladása, elzálogo­sítása, haszonkölcsönbe adása, rendellenes használata vagy állagának megváltoztatása. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Az árut az általam bérelt X. házszám alatti helyiségben fogom elhelyezni. Helység változtatását tartozom nyolc napon belül a Titánnak bejelenteni. Az árura vezetett bírói vagy közigazgatási foglalás esetén tartozom a végrehajtót figyel­meztetni, hogy az áru az önök tulajdona, igény­per esetén az igényper peres és perenkívüli költ­ségeit tartozom viselni és felhívásukra azokra Önöknek előlegül X pengőt fizetni és egyúttal tartozom a pert azzal az ügyvéddel vitetni» akit a Titán kijelöl. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Kijelen­tem — mondja tovább a kikötés — hogyha fent­említett helyiség egész berendezése tűz és betö­réses lopás ellen ennél a biztosítótársaságnál X pensrő ereiéig biztosítva^ van^ és nyolc napon belül a biztosítási kötvény és az utolsó díi­nvuerta bemutatásával tartozom igazolni és kívánságukra bármikor, de különösen kár ese­tén köteles vagyok nevezett biztosító intézetet értesíteni, hogy a részemre folyósítandó kár­összeget elsősorban az önök követelése erejéig, az önök kezéhez fizesse.» Egy újabb pontja az atvai KTondosságíral megszerkesztett szerződés­nek (olvassa): «Bármely fizetés, vagy a fenti 2. és 3. pontokban felsorolt kötelezettségem nem pontos teljesítése esetén, vagy amennyiben .hiva­talomtól bármely okból megválnék, az egész hát­ralék egészben és egyszerre esedékes és à meg­váláskor kapott összes járandóságomból ezen hátralék egy összegben vonhaté le. Ezen eset­ben önöknek — már mint a Titánnak —• joPTik lesz követelésüket bíróilag érvényesíteni, (Egy hang jobhfelől: Ebben nincs semmi! — Friedrich István: Egyszerre az egészet? Ebben nincs semmi, kérem. Csodálkozom rajta! — Zaj. — Halljuk! Halljuk! — Farkas István: Kifogy, az időből! — Malasits Géza: Gondolják meg, rend­őrökről van szój) akár az árut tőlem minden bírói beavatkozás és engedélyem nélkül azon­nal elvitetni.» Külön rendelkezések. vannak a szállítási szerződésre vagy adásvételi s zerző­désre vonatkozólag, amelyet Dickmannúr ter­mészetesen, nem mutatott be díj- és illetékkisza­bás végett és amire nem ügyelt a t. rendőrség sem. hogy tartozik-e ezeket bemutatni, hogy legalább így kapjon az a szerencsétlen állam­kincstár pár fillért illetékkiszabás címén. Abban 33'

Next

/
Thumbnails
Contents