Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.
Ülésnapok - 1927-342
216 Az országgyűlés képviselőházának 3. az esetben, ha mégis a kincstár rájön arra, hogy a szerződés illetékkiszabás alá esik, akkor ebből az esetleges illetékeket utalványaival, bírságaival együtt maga az a szerencsétlen rendőr tartozik viselni. (Esztergályos János: Hallatlan! — Propper Sándor: Ha Kohn Jakab ilyet csinál, becsukják!) Ha azt méltóztatnak hinni, t. képviselő urak, hogyha ezeket a feltételeket mind aláírta a rendőr, akkor már teljesen be van biztosítva, akkor megint tévednek, mert ezeknek az előzetes pontoknak aláírásával csak a rendőrre marad érvényes a kötelezvény, ellenben a Titán szabad keze mindvégig megvan, amit a következőképpen biztosít a maga számára. A szállítási feltételek közül csak néhányat ragadok ki, a következőket (olvassa): «A túloldali kötlevélben feltüntetett árak a bútoroknak tömegben való elkészítése esetére vonatkoznak, amennyiben ez a bútor akció a kellő mennyiségű rendelés hiánya miatt nem volna eredményes, úgy a szállítás ránk nézve nem kötelező.» «2. A kiválasztott berendezési tárgyak elkészítése a megrendelés után történik. 3. A leszállítás ideje a megrendelés feladásától számított 2—5 hónap.» Mi látszik ebből? Ebből látszik, hogy a t. belügyminiszter úr és a belügyminiszter úr alá tartozó alantas hatóságok atyailag gondoskodnak a rendőrlegénység jólétéről. Abban a pillanatban, mihelyt ezt a súlyos és terhes szerződést megkötötte az a szerencsétlen rendőr vagy rendőrtisztviselő, azonnal esedékessé vált a kötelezettsége, ellenben a Titánnak még mindig módia volt később meggondolni az üzletet, módja volt olyankép, hogy ha nem kapja azért az árért a bútort, amennyiért eladta, akkor joga van neki megtagadni a szállítást és joga van 2—5 hónapig és még tovább gondolkozni azon, vájjon szállítási kötelezettségének eleget tegyen-e. Ha még ehhez hozzávesszük azt, hogy a f^akorlat azt bizonyítja, hogy egy ilyen megrendelőlappal kezdett csak a Titán házalni, és evvel ment tulajdonképen a kereskedőkhöz és az iparosokhoz, hogy beszerezze azt az árut, amelyet ő előzően, igaz, hogy csak minta szerint, eladott, akkor láthatjuk azt, hogy igenis, SL Titán itt közbeékelődött a rendes, tisztességes kereskedelem és ipar közé. (Ügy^ van! Ügy van! a baloldalon.) Evvel a tényével is olyan súlyos mulasztást és olyan súlyos bűnt követett el a belügyminiszter úr, hogy^már maga ez is elég lenne arra, hogy az állásából azonnal távozzék. (Zaj.) T. Ház! Amikor a belÜP ,TT miniszter úr azt hangoztatja nyilatkozatában, hogy ez a bútorakció atyai gondoskodással történt, akkor Önkénytelenül felmerül az a kérdés és az a gondolat az emberben, különösen minden jogászban, aki ezt logikusan áttekintette, átolvasta vaery aki meghallgatta a kötlevélben foglalt kikötéseket, hogy vájjon mi lenne akkor, mi lett volna akkor és milyen előnyhöz jutott volna a miniszter úr barátja és volt vállalata, a Titán, ha nem lett volna meg ez a nagy «atyai» jóindulat, amellyel a belügyminiszter > úr a rendőrséggel szemben viseltetik? Vájjon mit tudott volna még kikötni akármelyik uzsorás (Propper fián dor: A font húst!) ezeken a pontokon kívül és ' hogyan tudta volna megkötni a rendőrlegénység és rendőrtisztikar kezét ezeken kívül? Ki az a jogász, aki még jobban tudja megkötni kezét-lábát annak az adósnak, mint ahogy a belügyminiszter úr a rendőrség asszisztenciája mellett atyai jóindulattól vezéreltetve ebben a kérdésben megkötötte annak a szerencsétlen rendőrnek kezét, aki felült annak, hogy a felsőbbség atyailag akar gondoskodni . ülése 1929 december 18-án, szerdán. róla, és ezzel az atvai gondoskodással teszi lehetővé ezeknek a bútoroknak beszerzését. Amióta ezek a közlemények napvilágot láttak, azóta különféle testületek is nyilatkoztak, amelyek mind azt mondták, hogy megtekintették a bútorkiállításon a bútort, s nem volt semmi szükség arra, hogy a Titán kedvezményes módon jusson ezekhez a megrendelésekhez, mert bármelyik budapesti kereskedő és iparos boldog lett volna, ha e megrendeléseket sokkal olcsóbb áron megkapta volna. Nyilvánvaló, hogy nem tisztán arról van szó, hogy kedvezményben részesítenek egy vállalatot, hanem arról van szó, hogy kedvezményben részesítették azt a vállalatot, amelynek- a belügyminiszter úr négy éven keresztül igazgatósági elnöke volt. {Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ügy van! Erről van szó!) Mert, ha még arról lenne szó, hogy valaki kedvező ajánlatot tesz s ez a kedvező ajánlat lekerül a főparancsnoksághoz, vagy a főkapitánysághoz,^ s^ az ipart a többi iparos és kereskedő rovására előnyhöz juttatják, ahhoz is volna szavunk és ez ellen is tiltakoznunk kellene, de ha a belügyminiszter úr a közgazdasági ténykedést olyképpen fejleszti és meríti ki, hogy saját volt vállalatától vett telket, annak a vállalatnak jogosulatlanul adott építési engedélyt, ugyanavval terveztette és építtette a házakat, ugyanavval szállíttatta a fát, majd pedig, amikor nem volt elég a Titánnak az a busás haszon, amelyet ezen a címen szerzett, még a szerencsétlen, rosszul fizetett rendőrlegénységet is valóságos uzsoraügyletbe vitte bele ilyen atyai gondoskodás mellett, akkor t. belügyminiszter úr, önnek nem a belügyminiszteri székben van a helye, önnek át kell adnia helyét olyan miniszternek s olyan férfinak, aki nem ilyen atyai gondoskodással akar gondoskodni a rendőrség tisztviselői karáról és legénységéről, hanem, aki becsületesen és őszintén akarja az ő érdeküket képviselni. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Egyelőre a belügyminiszter úr egyéb közgazdasági ténykedéseivel nem akarok foglalkozni ... Elnök: Figyelmeztetem^ a képviselő urat, hogy beszédideje lejárt. Szíveskedjék befejezni beszédét. Györki Imre: Azonnal befejezem! Arra sem akarok ezúttal cáfolatot adni, mert e tekintetben várom a belügyminiszter úr további nyilatkozatát, — ezt ő most még tagadja — hojary vájjon a Titántól kaptak-e magas állású rendőrtisztviselők az ellenőrzés munkálatáért tiszteletdíjat, igen, vagy sem. Arról sem akarok ezúttal szólani, hogy vájjon a Titánnak miféle egyéb kapcsolata volt a belügyminiszter úrral és azokkal a vállalatokkal, amelyek bizonyos mértékben a belügyminiszter úr fennhatósága alá tartoznak. Ezek a tényállások olyanok, hogy ilyen tények fennforgása esetén ön nem ülhet a belügyminiszteri székben és nem lehet a rendnek és erkölcsnek legfőbb őre, önnek arról a helyről távoznia kell. (Elénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon. — Farkas István: Mondjon le!) Elnök: A belügyminiszter úr kíván válaszolni. (Propper Sándor: Mondjon le miniszter úr! — Halljuk! Halljuk! jobb felől.) Csendet kérek minden oldalon. (Propper Sándor: A rendŐrgatyákat ki liferálja? — Zaj.) Scitovszky Béla belügyminiszter: T. Képviselőház! Ami a Dagály-utcai rendőrtelep építésének kérdését illeti, arra nézve már bátor voltam a t. Háznak azt a kijelentést tenni, hogy mivel ebben az ügyben a sajtóban megtámadtattam» az illető ellen, aki rólam ezt a
