Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-342

214 Az országgyűlés képviselőházának 34', már az igen t. belügyminiszter úrnak el nem mondott interpellációmra adott válaszával foglalkozni, hogy megvilágítsam, mennyire valótlan a belügyminiszter úrnak közölt nyilatkozata, és hogy mennyire azt akarta a miniszter úr ezen nyilatkozatával elérni, hogy az ország közvéleményét még jobban félrevezesse és úgy tüntesse fel a dolgot, mintha neki a Titán bútorákciójához semmi köze nem volna, és mintha ezzel a tényével esak jót akart volna tenni és atyailag akart volna gondoskodni a rendőrség tisztikaráról és legénységi állományáról. A miniszter úr nyilatkozatában elsősorban kijelenti azt, hogy neki előzően nem volt tudomása arról, hogy a rendőrfőparancsnok napiparancsban fogja a Titán bútorszállítási ajánlatát a rendőrlegénység figyelmébe ajánlani, s az ő egész akciója csak az, hogy leküldötte ezt az ajánlatot a főkapitányságnak, amely áttette azt a rendőrfőparanesnoksághoz. Álljunk meg ennél a belügyminiszteri nyilatkozatnál. Ha ezt figyelembevesszük és ezzel szemben felfigyelünk az okiratokra, akkor megláthatjuk azt, hogy valótlan a belügyminiszter úrnak az a nyilatkozata, hogy neki nem volt előzetesen tudomása erről a bútorakcióról. A kezeim között van az eredeti főkapitányi napiparancs, amely 1929 június 24-én jelent meg, s amelyben egyenesen hivatkozás van arra, hogy (olvassa): «A m. kir. belügyminiszter úr engedélyt adott arra, hogy a vásárló alkalmazottak írásbeli nyilatkozatban, stb—» Erre különben később még rá fogok térni. Ebből megállapítható az, hogy igenis a belügyminiszter úrnak előzetesen tudomása volt arról, hogy a Titán ilyen bútorakciót akar lefolytatni. (Egy hang a középen: Az osztály ténykedése volt!) El voltam készülve arra, hogy az a közbeszólás, amelyet most hallottam, de amelyet nem tudom, hogy ki tett, a belügyminiszter úr részéről fog elhangozni, hogy t. i. ez az osztály ténykedése volt és nem az ő egyéni ténykedése. Minthogy azonban tudtam és el voltam készülve, hogy ilyen választ kapok, érdeklődtem, hogy vájjon a belügyminiszter úr valóban tudott-e előzetesen erről, és így rendes adminisztratív intézkedés történt-e ebben az ügyben. Kutatásaim során hitelt érdemlően megállapítottam, hogy igenis a belügyminiszter úr tudott erről az akcióról, sőt annyira tudott, hogy megtekintette azt a bútor- és lakberendezési kiállítást, amelyet az Ullői-úton a rendőri tanoncotthonban tartottak, s amelyet a belügyminiszter úr vezetése mellett a belügyminisztérium rendőri osztályának tagjai is megtekintettek, kivéve Sztranyavszky államtitkárt, aki ebben a megtekintésben nem vett részt. Ez tehát bizonyítja azt, hogy igenis a belügyminiszter úrnak tudomása volt arról, hogy egy ilyen rendőri bútorakció folyt. - - De ha jól méltóztattak figyelni ezta sajtóban megjelent nyilatkozatot, akkor láthatták, hogy az első napokban maga a belügyminiszter úr úgy igyekezett feltüntetni az egész ügyet, hogy az az ő tudta és beleegyezése nélkül történt, hogy az a budapesti rendőrfőparancsnokság egyéni akciója volt anélkül, hogy ő arról tudott volna, mert szerinte — a nyilatkozat szerint — nem történt egyéb, csak a belügyminiszterhez beérkezett ajánlatot adminisztratív úton leküldték a rendőrséghez, a főkapitány azután továbbította azt a rendőrfőparancsnokhoz, a rendőrfőparancsnokság pedig köriratban, vagy napiparancsban a rendőrlegénység tudomására hozta. Ezzel a nyilatkozattal szemben tény az, hogy igenis — amint az általam felolvasott . ülése 1929 december 18-án, szerdán. napiparancsból kiderül — a belügyminiszter úr tudott a dologról, és ez az ajánlat nemcsak a rendőrfőparancsnoknak, Török János rendőrfőparancsnoknak a napiparancsában jelent meg, amire a belügyminiszter úr többízben hivatkozik, hanem mint méltóztatnak látni — bárki betekintheti — Bezegh-Huszágh főkapitány parancsában is; és aki a rendőrség ügyeiben valamennyire jártas, — de ha nem jártas, érdeklődhetik — tudja, hogy az ilyen napiparancsot átveszik a rendőrfőparancsnokságtól a legénység részére, átveszi a detektívfönök a detektívtestület részére, és így jelent meg ez a napiparancs már a további jelentésekben. De méltóztassanak figyelni arra is, — utalok ebben a tekintetben az Esti Kurir tegnap esti számára, amelyben ez van — hogy nemcsak itt jelent meg, nemcsak Török János rendőrfőparancsnok napi parancsában jelent meg, hanem a félhivatalosnak tartott és tekintett «Rendőr» című lapban is megjelent és még az is benne van, hogy a Titán nincs megelégedve azzal a sikerrel, amelyet itt belügyminiszteri asszisztencia mellett sikerült elérnie, hanem bútorakcióját ki akarja terjeszteni a vidéki rendőrhatóságokra, a tisztekre és a legénységre is. Ezzel a ténnyel, tehát, hogy nem-" csak a budapesti rendőrség részére kiadott napiparancsban jelent ez meg, hanem magában a «Rendőr»-ben is, cáfolatot nyer a belügyminiszter úrnak az a nyilatkozata, hogy azért volt szükség ennek a bútorakciónak a lefolytatására, mert a belügyminiszter úr — aki atyailag akart gondoskodni a rendőrlegénységről — nem akarta, hogy az újonnan felépített rendőrotthonba esetleg férges bútorokat cipeljenek be máshonnan és ezt az új intézményt teljesen elférgesítsék. Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat. hogy beszédideje egy perc múlva lejár. Györki Imre: Tisztelettel kérek 15 perc meghosszabbítást. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztanak-e a beszédidő meghosszabbításához hozzájárulni! (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadja. A képviselő úrnak még 15 perc áll rendelkezésére. Györki Imre: Azért tartom szükségesnek, hogy a Képviselőház figyelmét felhívjam arra, hogy magának a főkapitánynak napiparanesában is megjelent a bútorakcióra való felhívás, azután a detektívek napiparancsában is, végül a «Rendőr»-ben, a vidéki rendőrhatóságokra vonatkozólag, hogy elejét vegyem annak, — amire már a belügyminiszter úr nyilatkozatában bizonyos utalás van — hogy egészen úgy akarja mosit feltüntetni a dolgot, hogy azzal át akarja a felelősséget teljesen tolni egy alantas tisztviselőre, Török János rendőrfőparancsnokra; ami minden lett volna, csak nem férfias cselekedet, mert nem tűrhetem és nem tekinthetem méltányos és férfias eljárásnak, hogy egy belügyminiszter, aki felelős ezért a ténykedésért, egy rendőrfőparancsnoknak a köpenyege alá bújjon és azt akarja cselekedetéért felelőssé tenni. (Zaj.) Elnök: A képviselő urat ezért a kifejezésért, amelyben a belügyminiszter urat férfias mivoltában megsértette, rendreutasítom. (Propper Sándor: Mindenért a miniszter felelős! — Rothenstein Mór: Talán a Titánt kellene rendreutasítani?) Rothenstein Mór képviselő urat rendreutasítom. Ne méltóztassék az elnöknek utasításokat adni. Györki Imre: Azt mondja a belügyminiszter úrnak már többször hivatkozott nyilatkozata,