Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-342

Az országgyűlés képviselőházának Éii elő. Hogy ez helyes-e vagy nem, azt nem akarom eldönteni. A gazdasági kérdések azonban — higyje el t. képviselőtársam — túlmennek ezeken a határokon és a gazdasági kérdések megítélése és azokban valamely elhatározás feltétlenül ritka tárgyilagosságot is követel. Igen t. képviselőtársam összehozott különböző okokat, amelyek közrejátszottak és közrejátszanak a kereskedelem hanyatlásában, az adóterhektől végig az egész vonalon, egészen az úgynevezett hatósági vagy állami üzemekig. Ne méltóztassék azonban rossz néven venni, de ugyanakkor elfelejtette azt, hogy egyéb okok is voltak és vannak, amelyek talán a kereskedelem helyzetét megnehezítik, de amelyekre én nem fogok most rátérni annak ellenére, hogy azoknak az egyéneknek, akik a kereskedelem élén állanak, szintén megvan az az objektivitásuk, hogy elismerik, hogy a nehéz helyzet nemcsak ezekből a tényekből származik, hanem akárhogy, akármint tagadjuk is, de bizonyos hatása, befolyása van a kérdések ilyetén kialakulására a kereskedelem mai körülmények között sajnosán tapasztalható túldimenzionáltságának is. De én kijelentem egy más helyen és ma is tartom azt az álláspontomat, hogy nem vagyok hajlandó ezen az alapon a kérdéshez hozzányúlni és a kérdést elbírálni, mert nekem nem az lehet a célom azon a helyen, amelyen vagyok, hogy ilyen módon próbáljam a helyzetemet megkönnyíteni. Reám egy feladat vár és pedig az, hogy minden erőt és minden eszközt felhasználjak arra, hogy a helyzeten segítsek. (Kun Béla: Tetteket lássunk!) Könnyű azt mondani, t. képviselőtársam, hogy tetteket lássunk. Ön még egy tettet sem jelölt meg, amelyet csak javaslat formájában is hozott volna. Én leszek bátor egypár tényt felsorolni, amelyek, higyje el, a kereskedelem részéről jobban találnak elismerésre, mint a t. képviselőtársam tettei. Ne vegye rossz néven Gál Jenő t. képviselőtársam azt sem, hogy nem tudom, miért méltóztatik már azt is kifogásolni, ha a miniszter elmegy az egyes érdekképviseletekhez és azokkal is próbál közvetlen kapcsolatot és érintkezést fenntartani. Már hallottam egy másik képviselőtársam megjegyzését arról, hogy itt meg amott nyilatkozik az ember. Ha azonban veszem a parlamentarizmus igazi hazáját, Angliát, ott azt tapasztalom, hogy a miniszterek programmjukat rendszerint ott adják le, ahol közvetlen kapcsolatba jutnak a gazdasági élettel és a társadalmi élettel. Ez az indoka az én eljárásomnak is és én nem fogok eltérni ettől a rendszertől, ebben a tekintetben t. képviselőtársamat megnyugtathatom, sőt ellenkezőleg, méltóztassék azt is tudomásul venni, hogy én a legközvetlenebb kapcsolatot tartom fenn a gazdasági érdekképviseletekkel az egész vonalon és higyje el t. képviselőtársam, ha vette volna azt a fáradtságot, hogy megkérdezze a kereskedelem érdekképviseleteit, akkor látná, hogy azok e ténykedéseim felől sok tekintetben más véleményen vannak, mint az igen t. képviselőtársam: T. Ház! A magam részéről nem kell itt hangsúlyoznom, hogy nem is ismerek szintén í'ontosabb feladatot, mint azt, hogy az ország kereskedelmét olyan színvonalra emeljük, amely lehetővé teszi az ország termelésének a legjobban és a leghelyesebben való értékesítését. S ne higyje el a t. képviselő úr azt, hogy a kormány ebben a tekintetben nem tett volna és nem tenne eleget. Hiszen én csak arra fogok hivatkozni és azt kérdem, hogy vájjon azok az erős vasúti fuvardíjkedvezmények, amelyek ma már 16 millió pengőre rúgnak, (Kun Béla: Későn jöttek!) kinek szolgáltak és szolgálnak hasznára; csak anlese 1929 december 18-án, szerdán. 209 nak a termelonek-e és nem annak a kereskedőnek is és nem elsősorban annak a kereskedőnek-e, akinek ezáltal lehetővé tétetik áruinak értékesítése? Ez nem kis összeg, ezt nem kell lebecsülni és hatását látjuk is a gazdasági életben érvényesülni, sőt merném állítani, hogy olyan áldozat van itt a kormány és az államvasutak részéről, hogy a másik oldalon megfontolás tárgya kell, hogy legyen az, vájjon ezek a gazdasági élet érdekében hozott áldozatok nem veszik-e túlságosan igénybe az államvasutak erejét. Méltóztassék azt is nézni, hogy a legutóbbi évben elég tekintélyes összeget használtunk fel exporthitel céljaira és ennek javarészét a kereskedelem vette igénybe. (Kun Béla: Mindez hamarabb kellett volna!) T. képviselőtársam, ha hamarabb csinálom, akkor az a baj, hogy akkor csináltam. (Kun Béla: Dehogy!) hogy önt kielégítsem, arra nem fogok vállalkozni és nem is tekintem feladatomnak. T. Ház! A magam részéről csak azt juttatom kifejezésre, (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) hogy kötelességemnek tartom azt, hogy amit meg lehet tenni a magyar kereskedelem érdekében, azt megtegyem. Érzem azt a felelősséget, amelyet állásom tőlem megkövetel és ma az interpellációra adott válasz keretében nem akarok egy részletes programmot kifejteni, de fenntartom a nexust az érdekképviseletekkel és hiszem, hogy azok az intézkedések, amelyok egyik vagy másik irányban terveztetnek, egyik vagy másik irányban megvalósulás előtt állanak, mind alkalmasak lesznek arra, ho£*y a ne héz helyzeten segítsenek és enyhítsenek. El akarom távolítani a kereskedelem elől azokat az akadályokat, amelyek még jelentkeznek az értékesítésben kifelé és befelé egyaránt. Segíteni akarok ott, ahol lehet, az ő hitellel való támogatásukban is, (Kun Béla: Már régen kellett volna!) de azért jelzem ennél a pontnál azt is, hogy a kereskedelemnek magának is meg kell hogy legyen az az elhatározása, hogy önmagát szervezze. Ezt mindig elfelejtik és számításon kívül hagyják a másik oldalon. Mindig mindent a kormány számlájára írunk és gazdasági életünk — ez nemcsak a kereskedelemre áll, hanem egész gazdasági életünkre — a szervezettségnek még mindig csak a kezdetén van, mert nem tudják megérteni, hogy a szervezettség milyen erőt rejt magában. Felhívom igen t. képviselőtársam figyelmét arra, hogy menjen Berlinbe, vae^ más külföldi városba és nézze meg, hogy miként organizálja meg a hitel szempontjából önmagát a kereskedelem és hogyan próbálja önmaga megoldani a kérdést, hogy ezeken a nehézségeken átessék. Nálunk azonban, ha szervezkedésről beszélünk, akkor ezt természetszerűleg lebecsüljük és a kormánytól várunk mindent. De tovább megyek a szervezettség kérdésében. A szervezettség fogja meghozni a kereskedelem részére azt a megoldást is, hogy az árutermelést olyan irányba tudja terelni, amely meg fog felelni mindazoknak az igényeknek, amelyeknek kielégítését tőlünk a belföld és a külföld várja. En itt sokat várok a kereskedelemtől. Hiába, eddig roppant nehéz a helyzetünk az értékesítés terén, amíg látjuk ezt a szervezetlenséget, amíg nem egyszer a magyar kereskedelem is önkénytelenül és öntudatlanul is hozzájárul a gazdasági élet megromlásához. Azt válaszolom igen t. képviselőtársamnak, hogy nincs az a kis eszköz, nincs az a kis mód, amelyet meg ne ragadnék, ha tudom róla, hogy a magyar kereskedelem ügyét előbbre viszi. Ezt meg is fogom tenni és remélem, hogy azok az intézkedések, amelyek ezirányban történnek, —