Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-342

210 Az országgyűlés képviselőházának & mert méltóztatik látni, hogy történtek eddig is és történni fognak a jövőben is — alkalmasak lesznek arra, hogy a magyar kereskedelem helyzetét megjavítsák. Mert ne méltóztassék azt hinni, és itt ez ellen tiltakozom, hogy a kormány kereskedelemellenes irányzatot követ. Egy percig sem maradnék a helyemen, ha valaki azt tudná reám bizonyítani, hogy én kereskedelemellenes irányban fogom fel a kötelességemet. Űgy érzem, hogy elsősorban vagyok felelős azért, hogy a magyar kereskedelem érdekeit képviseljem, mintha magamis kereskedő volnék. Kérem ezek alapján válaszom tudomásulvételét. (Helyeslés a jobboldalon. — Zaj a szélsőbaloldalon. — Kun Béla: Egy csomó új ígéret!) Elnök: Gál Jenő képviselő urat a viszonválasz joga megilleti. Gál Jenő: T. Képviselőház! Nem tudom, hogy a miniszter úr tudja-e, mi az, amikor konkrétumokra válaszul általánosságokat rebeg el valaki. Ezt Budapesten a budapesti argot szerint úgy hívják, hogy halandzsa. A mélyen t. miniszter úr válasza nem volt egyéb, mint egy nagy halandzsa. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Mert engedelmet kérek, ha én itt ezeket a tragédiákat ön elé tártam és konkrétumokat mondtam s erre ön azt mondja nekem mintegy professzori magaslatról, hogy: mindent el fogok «követni a rendszerben, a bekapcsolódásban és a tarifákban — ez halandzsa. Mélyen t. miniszter úr, ön nem kereskedő. (Bud János kereskedelemügyi miniszter: Az érdekképviseleteket kérdezze meg!) Bocsásson meg nekem a mélyen t. miniszter úr, nem a jóhiszeműsége az^ amely szóban forog, hanem a hozzáértése. A mélyen t. miniszter úr abban a gradualitásban, amelyet a kormányban betöltött állásaiban tanúsított, még nem mutatott fel egyetlenegy gyakorlati évet sem, hogy valaha kereskedőkkel kereskedői dolgokról érintkezett volna. Most elmondok valamit befejezésül, mert csak pár percem van. A protekcionizmusra a mélyen t. miniszter úrnak ki kellett volna térnie. (Bud János kereskedelemügyi miniszter: Mennyit nyilatkoztam már arról!) Nem" az a kérdés, hogy mennyit nyilatkozott, hanem az, hogy igaz-e, hogy azt a pénzt, amelyről beszéltem, odaadják, vagy nem igazi Ez a kérdés és erre csak egyenesen lehet felelni, de a miniszter úr ezen átsiklott. Elmondok önnek még valamit befejezésül, mert ez az ön felügyelete alatt lévő házban történik. A Máv. nyugdíjintézetének van a Teréz-körúton egy háza. Kegyeskedjék egy pár percet szentelni ennek a * témának, miniszter úr! Abban a házban van egy hatvan esztendős öreg asszony, akinek ott boltja van és van egy másik ember, akinek 24 év óta van ott boltja. Ennek az embernek november 1-én felmondottak minden indokolás nélkül és egy állami intézet, egy az ön felügyelete alatt álló intézet kiteszi az utcára a 24 év óta ottlévő kereskedőt azért, mert egy patikajogot adományozott a t. kormány arra a helyre. Viszont most azt írják ití. nekem, hogy az a patikajog 92.000 pengőért már eladatott! Bocsánatot kérek, ha a protekció már idáig megy, és ha ilyen módon üzérkednek jogosítványokkal és ilyen módon kergetik az utcára a kereskedőket, akkor ne mondja nekem a mélyen t. miniszter úr, hogy meg fog mindent tenni arra nézve, hogy itt segítsen. Ön nem segít, miniszter úr, ön vigasztal. A kereskedőknek nem vigaszra van szükségük, hanem segítségre. (Szabó Sándor: Vevőre, kérem!) Bocsánatot kérek, azt nagyon jól tudja éppen Szabó Sándor t. képviselőtársam, hogy az ön gazdaközönsége nem tud vá. ülése 1929 december 18-án, szerdán. sárolni, mert itt ilyen gazdasági politika van. (Szabó Sándor: Akkor is vevőre van szükség!) Az ilyen összefüggést meg^ kell látni és, mélyen t. miniszter úr, én végtelenül sajnálom, de nem tudok más konzekvenciát levonni ebből a válaszból, amelyet egészen bizonyosan tudomásul fognak venni a túlsó oldalon, mint azt, hogy arra kérjem a miniszter urat, hogy ha egy kicsit gondol ennek az országnak és ez ország kereskedelmének jólétére, akkor adja át azt a miniszteri széket egy kereskedőnek. (Derültség a jobboldalon.) A kereskedelemügyi miniszter kereskedő legyen, akkor majd lesz segítség. (Mozgás a jobboldalon.) Ezekkel az alürökkel nem lehet ezt a kérdést elintézni. A választ nem veszem tudomásul. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a kereskedelemügyi miniszter úr válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a választ tudomásul veszik szíveskedjenek felállni! (Megtörténik.) Többség. A Ház a választ tudomásul vette. (Kun Béla: Egy csomó újabb Ígéret, ez a karácsonyi ajándéka a szenvedő kereskedelemnek!) Következik Gál Jenő képviselő úr interpellációja az összkormányhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni! Perlaki György jegyző (olvassa): «Interpelláció az összkormányhoz. 1. Alapos-e a kereskedelmi és ipari körökben hangoztatott az a panasz, hogy az állami bevételekből minisztertanácsi határozatok alapján megfelelő fedezet nélkül magánvállalkozások számára kölcsönök utatványoztatnak? 2. Hajlandó- a kormány közölni azok névsorát, akik az állam bevételeiből kölcsönökben részesültek, annak pontos megjelölésével, mely összeget, mikor és mily biztosíték mellett vettek fel és a kölcsönöket mikor fizették vissza? 3. Hajlandó-e a kormány a törvényhozást számszerűleg tájékoztatni arról, hogy az e címen támasztott követeléseiből mennyi vált behajthatatlanná, vagy kétessé, s mily intézkedéseket tett folyamatba a költségvetési fedezet hiányában elköltött ily pénzek visszatérülése céljából? — Gál Jenő, s. k.» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Gál Jenő: T. Ház! (Halljuk! jobb felől.) Mivel utánam még igen sok interpelláció van bejegyezve és mivel ennek a kérdésnek alapos taglalása az interpellációra szánt idő meghoszszabbítását igényelné, én a mélyen t. Ház figyelmét és türelmét,^ valamint t. képviselőtársaimnak azon óhajtását, hogy ők is elmondhassák interpellációikat és ez kellő időben megtörténhessék, honorálni kívánom, tehát az a kérésem, hogy ezt az interpellációt a legközelebbi interpellációs napon mondhassam el. (Helyeslés.) Elnök: Ügy veszem ki, hogy a t. Ház hozzájárul ahhoz, hogy a képviselő úr interpellációját a legközelebbi interpellációs napra halaszthassa. Fábián Béla képviselő úr interpellációja töröltetvén, következik Csik József képviselő úr interpellációja. (Zaj.) Csendet kérek! Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni! Perlaki György jegyző (olvassa): «Interpelláció a m. kir. igazságügyminiszter úrhoz: Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy az Ofb. az újpesti házhelyrendezés ügyében az általa kiküldött bíró javaslatát semmibe