Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-335

10 Az országgyűlés képviselőházának 335. (Hegymegi Kiss Pál: Most már értem, hogy miért szidnak engem! — Rassay Károly: Nem azt, hogy miértj hanem mennyiért! — Hegymegi Kiss Pál: Most már értem! — Bródy Ernő: Telik a forgalmiadóból!) az «Igazság» című lap számláján 292 millió, a Szózat tartozása 183 millió, és a kamat 800 millió, összesen 5081 millió. A memorandum, amely a kormány és a lapvállalat között történt megállapodás effektuálását sürgeti, így végződik (olvassa): «A megállapodás teljesítése nélkül ez a propaganda, amely az őszi politikai kampány szempontjából olyan fontos lenne, (Zaj a szélsőbaloldalon.) el kell, hogy maradjon, mert a Budapesti Hírlap anyagi teljesítőképességének végső határához ért el.» Ebbe a feneketlen hordóba öntötte a P. K. a millióklat. Hivatkozik ez a memorandum a 3. pontban még egy megállapodásra, amely így szól (olvassa): «A Pénzintézeti Központnál fennálló tartozás kamatfizetése' és törlesztése csak 1929. évben kezdődik meg». Nem hiszem, hogy volt egyhamarjában adós ebben az országban, aki ilyen nagylelkűséget élvezett voln cl í-l hitelező részéről. Ez a kamatelengedés akkor történt, amikor a szegény névtelen adófizetőkön 3 százalék késedelmi kamatot hajtottak be. (Baraes Marcell: Havonta!) A második kérdésemre tehát, hogy a Pénzintézeti Központ köteles elővigyázatossággal és óvatossággal járt-e el, azt hiszem, azok a tények, amelyeket mostanáig előadtam, megadják már a felleletet. A továbbá fejlemények még tovább berántották a Pénzintézeti Központot. Továbbfizetett, tovább áldozott. Egy külön kormányrendelet lehetővé tette, hogy a Budapesti Hírlap Ujságvállalat kényszerfelszámolása a Pénzintézeti Központ által eszközöltessék, amire pedig még nem volt példa a fizetésképtelenségek történelmében. A végén övé lett a ház, a nyomdaberendezés. De ezeket hagyom a végére. Ezzel befejeztem interpellációs anyagom első részét, amely arra a 10 és fél milliárdra vonatkozik, amelyet a Pénzintézeti Központ törvény ellenére, alapszabályai ellenére fedezet cs garancia nélkül egy fizetésképtelen vállalatba kölcsön alakjában befektetett. Kérdem, hol volt a Pénzintézeti Központ igazgatósága, választmányi és felügyelő bizottsága. (Gaal Gaston: Az ellenőrző mniiszteriálisok?) amikor ez az intézet, amelynek a törvény értelmében az a feladata, hogy az állam pénz- és hitelügyi érdekeit ápolja és előmozdítsa, ezt a sötéfcbeugrást végezte? Van-e ennél jobb

1 iskolapélda az anyagi felelősség kimondására'! Most áttérek azokra az összegekre, amelyek a 10 és fél milliárdon felül kerültek a Budapesti Hírlappal kapcsolatban kifizetésre, és amelyek messze túlszárnyalják a miniszterelnökségi sajtó rendelkezési alapját. Az 1926/1927. évi költségvetés óta a sajtóalap évi 500.000 pengővel van dotálva. Ez az összeg rendelkezésre áll törvény alapján a sajtóosztálynak, amiért is olyan méretű pénztételekről, amelyek ebben a keretben elférnek, a következőkben említést sem akarok tnni. Láttuk már az előbbiek során, hogy 1926. nyarán a Budapesti Hirlap Ujságvállalat 5081 millió korona hátralék kifizetését sürgeti. Ez a nagy összeg egy hosszú, már 1924. óta folytatódó elszámolási viszony saldója, amelyre időközökben nagy tételekben fizetéseket eszközöltek. Itt van a sajtófőnök úrnak 1925. április 2-án kelt, sajátkezűleg aláírt levele, amelyet a ülése 1929 december 5-én, csütörtökön. B. H. Rt. elnökéhez intézett és amelyben közli, hogy a miniszterelnök úr utazása miatt a kért audiencia elmarad, de kéri a maga részéről egy időpont megjelölését, hogy az ügy szóbeli részét előadhassa. A B. H. Rt. elnöke erre a levélre válaszol és levelében — az elnök úr a levelet maga fogalmazta meg, ez az ő sajátkezű fogalmazása — többek között a következőket mondja (olvassa) : «Ezt a fogadtatást azért kértem-, — ezt írja a sajtófőnök úrnak — mert élőszóval akartam a miniszterelnök úr őexcellenciájával közölni végrehajtó bizottságunknak a 8 Örai Újságot illetőleg hozott határozatát. Amikor ugyanis most kedden arról értesültünk, hpgy Te — már a sajtófőnök úr — csak egy töredékét voltál képes kifizetni annak^ a restringált öszszegnek, amelyet a 8 Örai Üjság kiadása révén mutatkozó követeléseinkből mint törlesztési hányadot sürgősen kértünk kifizetni, ez a körülmény arra kényszerítette a Budapesti Hirlap végrehajtó bizottságát, hogy határozatilag kimondja, miszerint a 8 Órai Újság kiadását, e hó folyamán kénytelen. beszüntetni, mert erkölcsi lehetetlenséggé vált reá nézve, továbbfolytatni egy olyan vállalkozást, amely minden körülmények között a Budapesti Hirlap lassú elsorvadását, de esetleg annak rövid időn belül való tönkremenetelét kell, hogy eredményezze. Miután nem állott módomban ezt a közlést élő szóval megtenni, erről a miniszterelnök úr őexcellenciáját hozzá intézett levélben értesítettem». A Budapesti Hirlap részvénytársaság elnöke ezt a levelet megírta, ezt is sajátkezűleg megfogalmazta, ebben ugyanazt mondja el, mint az előbb felolvasott másik levélben, csak részletesebben és a pénzátutalást kéri sürgetni. Hogy milyen tekintélyes összegekről volt itt szó, az kiviláglik a Pénzintézeti Központ főrevizorának jelentéséből, amely 1925. március 12-éről van keltezve és amely számszerűen kimutatja, hogy a 8 örai Üjság 1925. évi január havi deficitje 280 millió korona, február havi deficitje pedig 257 millió korona. A főrevizor jelentését avval fejezi be, hogy a sajtóosztály által folyósított havi szubvenciók ennek-a deficitnek javára írandók, vagyis e két havi hiány végeredményben 413 millió koronát tesz ki. . Ezt az összeget a 8 Örai Újság elnöke egy levélben sürgeti néhány nappal később a miniszterelnökségtől. Ebben körülbelül ugyanaz van, mint amit a revizorok megállapítottak: szintén sürgeti és kéri ezeknek kifizetését és bejelenti, hogy ezentúl havonta fogja a deficitet jelenteni. Itt van a Budapesti Hirlap részvénytársaság jogtanácsosának a miniszterelnökségi államtitkár úrhoz. írt, 1925. október 17-iki levele, amelyben erélyesen sürgeti a fizetéseket. Többek között ezt írja (olvassa): «Hetekkel ezelőtt két számlát mutattam be Ángyán Bélának, amelyek együtt körülbelül egymilliárd^ koronára rúgtak és azon valóságos készkiadási öszszegeket tartalmazták, amelyeket a Budapesti Hirlap nyomdavállalat a 8 Örai Újságra ráfizetett». Azután így folytatja, (olvassa)': «A világ legtermészetesebb dolgának tartottam, hogy a kormány csak nem akarhatja azt, hogy a Budapesti Hirlap nyomdavállalat tartsa el a kormány félhivatalosát.» (Derültség a szélsőbaloldalon.) Az egyik helyen 5081 millióról, a másik helyen 413 millióról mint két havi deficitről, a harmadik helyen 1000 millióról van szó és ilyen összegek röpködnek ide-oda az 1924-es, 25-ös és 26-os években. Hogy ezek a rendes havi átalányon kivül végösszegben mennyit tettek ki, azt pontosan megállapítani nem tudom, de kétség-