Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-335

Az országgyűlés képviselőházának 335. telenül megállapítható az üzleti könyvekből, hogy a három év folyamán ezekre a követelésekre is tekintélyes összegek folytak he a Budapesti Hirlap pénztárába. .Amikor már nagyon rosszul ment a vállalatnak, 1925 őszén, egyszerre a Pesti Hazai Első Takarékpénztár Egyesület révén dűlnek a vállalat pénztárába a milliárdok. Csekély 5.460 millióhoz jut így a Budapesti Hirlap. A folyószámla kivonata szerint azonban — itt van a folyószámla előttem — 1926 október 27-től december 31-óig 5460 millió koronát helyeztek le névtelen letétek alakjában a Budapesti Hirlap folyószámlája javára. (Bródy Ernő: Névtelen Adófizető! — Halljuk! Halljuk!) Ez már abban az időben van, amikor a kormány bizalmi embere Jakabffy miniszteri tanácsos úr vette át a lapvállalat gazdasági ügyeinek vezetését. A fizetésképtelenség bejelentése előtt és a kén y szer felszámolás elrendelése előtt honnan pottyant ide ez az 5460 millió? Egy Budapesti Hirlap konferencia keretében Jakabffy kijelentette, hogy eza pénz a rendelkezési alapból került a Budapesti Hirlap folyószámlájára... Ezt a tényt három férfiú, aki ott volt Jakabffy e kijelentésénél, előttem megerősítette. Jakabffy azonban egy, a budapesti főkapitányságon tett tanúvallomásában azt állítja, hogy ezt a hatalmas összeget a Tiszaszindikátus adta össze és ajándékozta a csőd előtt álló vállalatnak. A Tisza-szindikátus egyik tagja ezzel ellentétben ezt mondta a nyomozás során jegyzőkönyvbe (olvassa): «Hogy tehát a Budapesti Hírlapot megmentsék é& annak további megjelenését biztosítsák, gyűjtést rendeztek olyan egyének, akiknek a lap további megjelenése érdekükben volt és akiknek óhajtása szerint a nevüket nem szerepeltették a Pesti Hazai Takarékpénztárnál». E szerint tehát nem a Tisza-szindikátus tagjai, hanem magukat megnevezni nem akaró jótevő lelkek adták össze az 5460 milliót. Ezzel szemben a Budapesti Hirlap egyik igazgatósági tagja 1928. III. hó 17-én a következőket mondotta vallomási jegyzőkönyvében (olvassa): «Állítom, hogy ezt az ötmilliárd korona kölcsönt a kormány folyósította részletekben és nem az igazgatóság vagy a szindikátus. E kölcsön folyósítása részletekben történt a Pesti Hazai Takarékpénztár útján. Az első részlet 1200 millió korona volt. Ennek felvételét a részvénytársaság elnöke előttem nyugtatta. Az igazgatósági ülés befejezése^ után a- jelen volt Jakabffy is, aki ezen nyugtát nekem megmutatta azzal, hogy: így kell pénzt szerezni.» (Derültség a bal- és a szélsőbaloldalon. — Bródy Ernő: Erre kell a forgalmiadó ? — Propper Sándor: Fenékig rothadt rendszer!) Végül el kell még mondonom, hogy a magukat megnevezni nem akaró jótevők nem maradtak sokáig inkognitóban, mert a kényszerfelszámolási tárgyalás során négy és félmilliárdot a Tiszaszindikátus mint hitelező jelentett be a Budapesti Hírlappal szemben. ( Rassay Károly: Miért nem adták a

1 Tisza-szoborra? Sokkal jobb lett volna! Nem kellett volna nekünk megszavazni.) Ezzel végeztem felszólalásom második részével. Az előadottakból kiviláglik, hogy a tíz és félmilliárdon kívül még legalább ugyanilyen nagyságú összeg került különböző forrásokból a Budapesti Hírlap pénztárába. Miután azonban az időből kifogytam és a beszédidő meghosszabbítására a házszabályok szerint lehetőség nincs, interpellációmat befejezem. Az el nem mondottakat máskor fogom elmondani. (Egy hang a jobboldalon: Akkor is ülése 1929 december 5-én, csütörtökön. 11 ilyen lassan?) Kérem a képviselő úr azt gondolja, hogy készakarva olvastam ilyen lassan? (Esztergályos János: Akkor is panama! Akármilyen formában kerül ide, akkor is disznóság!) Elnök: Esztergályos^ János képviselő urat jinparlamentáris kifejezéseért rendreutasítom. (Propper Sándor: Ezért kell a sajtótörvény! — Farkas István: Miniszterelnökségi sajtóosztály! — Kabók Lajos: A munkanélkülieknek nincs pénz, erre van!) .. • Elnök: Kabók Lajos képviselő urat rendreutasítom. (Peyer Károly: Hogyne kérnének jóvátételt, ha látják, hogy erre van jpénz!) Friedrich István: A feltett kérdéseket nem ismétlem, hiszen ezek ott, fekszenek a miniszter úr előtt; majd talán a viszonválaszban egyes körülményekre még ki fogok térni. (Helyeslés a bálodalon.) Elnök: Mielőtt a pénzügyminiszter úrnak a szót megadnám, megállapítom, hogy Eothenstein Mór képviselő úr a Budapesti Hírlap ujságvállalatával szemben azt a kifejezést használta, hogy: ott szabad volt a lopás. Ezért a sértő kifejezésért a képviselő urat utólag rendreutasítom. (Esztergályos János: Honnan tudja az elnök úr, hogy nem igaz?) Esztergályos János képviselő urat rendreutasítom. Az elnöki rendreutasítással szemben nincs helye a kritikának. A pénzügyminiszter urat illeti a szó. Wekerle Sándor pénzügyminiszter: T. Ház! Méltóztassanak megengedni, hogy válaszomban az előterjesztett interpellációnak főleg arra a részére szorítkozzam, amely bizonyos mértékig a pénzügyminisztérium felügyelete és irányítása alatt működő Pénzintézeti Központ eljárására vonatkozik és mellőzzem azoknak a kérdéseknek taglalását, amelyeket a képviselő úr egy magánvállalat különböző követelései tekintetében itt szükségesnek tartott előadni. Az igen t. képviselő úr interpellációjában azt kérdi, hogy a Pénzintézeti Központ milyen alapokon volt jogosítva arra, hogy a Budapesti Hirlap részvénytársaságnak hitelt nyújtson? Méltóztassanak megengedni, hogy itt egy rövid visszapillantást vessek azokra az időkre, amelyekben ezek az események lejátszódtak. Ez az infláció időszaka volt, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) ez Magyarország közgazdasági élete nagy megpróbáltatásának volt az időszaka. (Rassay Károly: 1925/26?) Ezek az adósságok és ezek a zavarok t. képviselő úr, amelyekről itt szó van, nem abban az időben keletkeztek, hanem vonszolta maga után ez a részvénytársaság azokat azokból az időkből, amikor még korántsem voltak a piaci viszonyok „anynyira rendezettek, mint amennyire rendeződtek 1925/26-ban, hanem a korábban fennálló adósságok — természetesen kamattal és egyéb bajokkal, amelyek annak törlesztésével kapcsolatosak voltak — mindig csak növekedtek. Ebben az időben szükségesnek tartotta a törvényhozás annak lehetővé tételét, hogy a Pénzintézeti Központnak eredeti feladatából eltérőleg azt is feladatául tűzze, hogy bizonyos vállalatoknak (Rassay Károly: Protekciós vállalatoknak!) hitelt nyújtson. Ez nincs így a törvényben szabályozva. (Zaj a szélsőbaloldalon.) A törvényes intézkedés úgy szól, hogy a pénzügyminiszter megbízása alapján részt vehet közhasznú és közérdekű vállalkozásokban és közreműködhetik közgazdasági célú intézmények pénzügyi és adminisztratív ügyeinek intézésében, úgyszintén ilyen intézmények ügyeinek lebonyolításában. (Rassay Károly: Ezek a kormány támogató lapok!)