Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-342

194 Az országgyűlés képviselőházának 342. ülése 1929 december 18-án, szerdán. Mondom, helyesebbnek tartom azt, ha az ország egyetemes kulturális, tanügyi érdekei szempontjából és az erdekeltek szempontjából is, meg a polgármesternek és a főpolgármesternek a kilincselésektől való megszabadítása érdekében is azt az előzetes jóváhagyási jogot a felelős vallás- és közoktatásügyi miniszterre méltóztatnak bízni. Itt van a hozzám intézett megkeresések között Csepel nagyközség fel jaj dúlása. Ennem ismerem annyina ezt a kérdést, de itt van egy kis melléklet, amelynek ez a címe: A Csepel és Budakeszi községek határából átcsatolt területeknek helyszíni meghatározsa.» Elkezdtem ezt a mondatot olvasni; ezt nem az igen t. kodifikátor urak csinálhatták, mert a törvényjavaslat kodifikátori szempontból és a magyar nyelv szempontjából is igazán sikerült alkotás, de amikor elkezdtem olvasni, merre van az a zárt terület, amelyről itt szó van, anynyira eltévedtem, hogy majdinem kimentem a -világból, (Derültség.) mert egy mondatban van összesűrítve, hogy: menj északra és menj dlélre, menj előre és menj hátra, forogj magad körűi (Elénk derültség.) és akkor menj egy zárt területre, amelyre csak azért nem léptem, mert tiles oda bemenni. (Élénk derültség.) Komolyra foi/dítva a dolgot, arra kérem a belügyminiszter urat, hogy méltóztassék megnyugtató nyilatkozatot tenni arra nézve, hogy e derék, (becsületes, különösen munkásnépiakta, 38.000 lelket számláló községnek, Csepel nagyközségnek ez az elcsatolás nem jelenti az ő végső veszedelmét, az ő teljes tönkre jutását. Ha mérlegre teszem a törvényjavaslatnak azokat a rendelkezéseit, amelyek a múlttal, az 1872 : XXXVI. tőikkel szemben fejlődést, haladást, az élethez való hozzáidomulást jelentenek, ha azt keresem, hogy elérjük-e ezzel a törvényjavaslattal ezt a célt, akkor azt találom, hogy azt igenis elérjük. Természetesen csak akkor, ha a törvényt arra való emberek fogják végrehajtani. Mert hiszen régi igazság, hogy hiába hozunk mi tökéletes alkotásokat, ha azok, akiknek az életbe való átvitel munkája van a kezükre bízva, nem állnak hivatásuk magaslatán. (Baracs Marcell: Az emberek méltók lesznek erre a fővárosban!) Elismerem, nem is vonta senki kétségbe, hogy a főváros tisztikara, magisztrátusa hivatása magaslatán áll. Feddhetetlenség, tudás, jellemszilárdság dolgában nem volt, nincs és nem is lehet kifogása senkinek a székesfőváros tisztviselői és hivatalnoki kara ellen. Még a fizetések ellen sem lehet kifogás, legalább nekem nincs kifogásom, mert én senkinek sem sokallom fizetését, vagy jövedelmét, hanem keveslem f azokét, akiknek vagy^ nincs, vagy nagyon kevés van. Ez az én szociális felfogásom. Mondom, ha mérlegre teszem azokat az előnyöket, amelyek a törvényjavaslat javára írandók, továbbá azt az egy-két elvi megjegyzést, amelyet az érdekképviseletre nézve tettem, és azt, amit nem elvi alapon, hanem tényleg a gyakorlati élet, a magyar élet, a főváros érdekében valónak látok, tudniillik a sajtó teljes nyilvánosságát, akkor én azt látom, hogy ez a javaslat fejlődést, haladást, előnyt jelent a székesfővárosra nézve. (Ellenmondások a szélsőbaloldalon.) Felszólalásom végére értem. Eszembe jut Berzsenyinek egy intelme. Ha nézem ezt a szegény, keresztfára szegezett országot és nézem ezt a szegény, vajúdó, gondokkal küszködő, (Györki Imre: A keresztfát is a Titán szállítja be az országba!) — ne tessék zavarni — külsőleg ragyogó fényben jelentkező székesfővárost, amelynek piacaira a magyar Kárpátokban letarolt fenyőfák jönnek, hogy ártatlan örömet szerezzenek az ártatlan magyar kisdedek millióinak, — de én még azt sem tettem volna ez alkalommal, hogy az idegen rablók kezén levő magyar Kárpátokból szállíttassak ide fenyőfákat, karácsonyfákat, mert hiszen félmillió pengő ment inár eddig is ki idegen rablókezekbe és zsebekbe ezen a címen, (Ügy van! Ügy van!) akkor magambaszállva... (Rothenstein Mór: Jó lesz!) Tessék ezt rámbízni. A lelkiismeretemmel való elszámolás igazán az én legbensőbb dolgom. (Rassay Károly: Ügy van! — Meskó Zoltán: Engedjék magábaszállni! — Derültség.) Tréfán kívül mondom ezt, Meskó t. barátom. Mondom, ha én az ország helyzetét látom, ha látom a golgothai keresztet, ha látom mindenkinek, minden magyar embernek keresztjét, akkor arra kérem ezt a mélyen t. Képviselőházat (Kun Béla: Szavazzuk le a maguk kormányát!) a szeretet ünnepének küszöbén, meg a hágai konferencia küszöbén, amikor megint az egész világgal kell szembeszállnunk, (Bródy Ernő: Vonják vissza ezt a javaslatot!) hogy értsük meg egymást, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Vonják vissza ezt a javaslatot!) szeressük egymást, találkozzunk közös helyen, (Ügy van! a jobb- és a baloldalon. — Kun Béla: Szűnjön meg a kormány zsarnoksága! Szavazzuk le a kormányt!) találkozzunk az emberszeretet, a testvéri szeretet és hazaszeretet templomában és gondoljunk arra, mert időszerű, hogy Berzsenyi — nem a magyar Horatius, minthogy ő több, mint Horatius, mert Berzsenyi Dániel — azt mondja: « .. .Nézd, mikor a vadak Királya felkél Juba vadonjain, Szavára megrendül az erdő S futnak ezer vadak odvaikba.» A magyar oroszlánt élősdiek lepték el, kívül valók. Ne segítsük az ő munkájukat. Értsük meg egymást, becsüljük meg egymást, tisztítsuk meg a magyar közéletet (Éljenzés, helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) és ebben a tiszta levegőben tegyük lehetővé, hogy felébredjen, feltámadjon a magyar oroszlán (Egy hang a szélsőbaloldalon: Mondjon le a kormány, akkor feltámad!) és fussanak ezer vadak, a megszálló rabló utódállamok régi odvaikba. Térjünk á történelmi Magyarország országútjára, és akkor feltámadunk. A javaslatot elfogadom. (Helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Rassay Károly! Rassay Károly: T. Képviselőház! azt hiszem, Jánossy igen t. képviselőtársam meg fog nekem bocsátani, ha a javaslatra tett érdemleges megjegyzéseire én majd beszédem későbbi során fogok válaszolni. Számos olyan megjegyzést tett, amelyekkel — amint szemmel látható volt — ez az oldal is egyetértett, sajnos azonban, nem tudott egyetérteni azzal a konklúzióval, amelyet t. képviselőtársam ezekből levont. Mégis úgy érzem, hogy kötelességem válaszolni t. képviselőtársam elégikus befejezésére. A képviselő úr felhívta a Házat és természetesen ezt az oldalt is, hogy a mai nehéz külpolitikai viszonyok és a mai nehéz gazdasági viszonyok közepette mutasson egységes képet. A. t. képviselő úrnak teljesen igaza van. De nem ő hívta fel erre a Házat először. Erről az oldalról Friedrich István t. képviselőtársammal két ízben is felállottunk és azt