Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-342

Az országgyűlés képviselőházának 3^2 "a kérést terjesztettük a kormány elé kifejezettén azzal az indokolással, amely kicsendült t. 'képviselőtársam beszédéből, hogy a hágai konferenciára és a nehéz gazdasági viszonyokra való tekintettel vegye ki a Ház munkaanyagából a kormány ezt a javaslatot, amely javaslat természeténél fogva kell hogy — ha van még ebben az oldalban egy szemernyi ellenállási képesség — kiváltsa azokat & jeleneteket, azt a harcot, amelynek napok óta itt szemtanúi vagyunk. (Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ha'tehát t. képviselőtársam eljutott ahhoz a megállapítsához, amely megállapításnak mi itt hangot adtunk hetekkel ezelőtt, akkor t. képviselőtársam forduljon ezzel a felhívással elsősorban saját kormányához. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Vonják vissza ezt a javaslatot, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) amely javaslatra semmi szüksége a köznek nincsen, (Ügy van! a szélsőbaloldalon-) állítsák helyre Budapest közigazgatási életében és autonómiájában a törvényes állapotot és tartsák meg az 1924-ben meghozott törvény alapján a választásokat. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) De ha van még a t. belügyminiszter úrnak boldogító adminisztratív gondolata, akkor készítse azt el ő vagy utóda (Kabók Lajos: Inkább az utóda!) és hozza el ide a házba, egy nyugodt atmoszférában. (Ügy van! a bal- és

r a szélsőbaloldalon-) Ha azonban, t. képviselőtársam, ön ezt a felhívást nem tudja intézni a kormányhoz, vagy a ikormány nem hajlandó — úgy, amiként a mi felhívásunkra sem volt hajlandó — megszívlelni ezt a kérdést, akkor nekünk Budapest közönségével szemben, az országgal szemben és saját becsületünkkel szemben kötelességünk ez ellen a javaslat ellen utolsó lehelletünkig védekezni. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Kun Béla: A kormánynál most is a hatalmi cél az első!) T. képviselőtársam többször felvetette azt a kérdést, vájjon fejlődést jelent-e <ez a javaslat az eddigi állapottal szemben, En bátor leszek erre a kérdésre legjobb tudomásom és ismereteim szerint felelni. Nem fogok részletekbe belemenni, hiszen képviselőtársaim, akiknek felszólalását Jánossy képviselőtársam meglehetősen, mellőzte, részletesen, adatokkal, törvényhelyekre és a törvényjavaslat részleteire hivatkozva mutatták ki azt a tényt, hogy ez a javaslat megsemmisíti Budapest törvényhatósági autonómiáját. Nekem inkább már csak bizonyos konzekvenciáknak és megállapításoknak levonása marad feladatul. Közel tíz éve annak, hogy e törvényhozás tagja vagyok. Ebből a tíz évből, néhány hónapot leszámítva, a többi időt itt töltöttem az ellenzék padsoraiban. Ezzel már illusztráltam is a helyzetet. Az én és t. képviselőtársaim működése ezen az oldalon tíz év óta nem volt más, mint sivár es eredménytelen, szakadatlan küzdelem azokért az eszmékért, amelyeket nemcsak mi, de önök is úgy hoztak el magukkal, mint á nemzet legnagyobb ideáljait. Mi úgy "hoztuk magunkkal a XIX. század nagy triumvirátusának, Deáknak, Kossuthnak és Széchenyinek az emberi jogokról, a nemzeti függetlenségről, a polgári szabadságról hirdetett tanait, mint ahogy a tengerre szálló hajó kapitánya elviszi magával a féltve őrzött iránytűt. Eö az elmúlt évek alatt, az elmúlt évek sok kiábrándító eseménye közepette sem akartuk feladni a reményt, hogy előbb vagy utóbb, de mégis ezek az eszmék fognak uralkodni azoknál, akik. a hatalom jogán és a hatalom eszközeivel kezükben tartják az ország sorsát. T. Ház! Ez a remény tartotta bennünk a hitet az evolúció lehetőségében, amelyre t. képülése 1929 december 18-án, szerdán. Ï95 viselőtársam is utalt, még akkor is, amikor ez a kormányzat tíz év alatt egyenesen forradalmi szellemmel és tényekkel lerombolta a parlamenti kormányzás alapjait és a polgári szabadság biztosítékait. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Berki Gyula: Ez egy kissé erős beállítás! — Zaj.) En meg fogom próbálni t. képviselőtársamnak szavaimat be is bizonyítani. Ez a hit parancsoló kötelességgé tette nekünk a kiméletet, sokszor olyankor is, amikor az eszmékért vívott küzdelem azt íövetelte volna tőlünk, hogy ezt a kíméletet tegyük félre. Ma, amikor ez a javaslat itt fekszik a Ház előtt, amikor tanúi voltunk a bizottsági tárgyalásnak, amikor hallottuk a miniszter úr és a miniszterelnök úr elhangzott beszédeit, azt kell mondanom, hogy nekem minden hitem megrendült az evolúció lehetőségében. (Ügy van! a szélsőbáloldalon.) Ma már nincs senkinek sem joga áltatni magát azzal, hogy ez a kormányzat tud, vagy akar érvényt szerezni azoknak a külföldön és idehaza sokszor elmondott Ígéreteinek, amelyekkel az ország demokratikus kormányzatát Ígérte, mindig csak a jövőre vonatkozólag. Ezzel a javaslattal bezárult az a végzetes gyűrű, amelv gúzsba szorítja a parlamentet, amely megsemmisíti a polgári szabadságot. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Azt kérdi t. képviselőtársam, hogy jelent-e ez a javaslat fejlődést és haladást? Azt kérem képviselőtársamtól, nézzen vissza arra a tíz évre, amelyet ez a kormányzat eltöltött, és ennek a tíz évnek tárgyilagos, objektív vizsgálatánál adjon feleletet, ne csak^ ennek a javaslatnak szemszögéből, de az egész kormányzat szempontjából. Mi 1920-ban leraktuk a modern magyar állam alapját az 1920. évi I. te-ben. A nagy összeomlás után levontuk a forradalmak tanulságait és a^; 1920. évi I. tc.-ben törvénybe iktattuk a nemzeti szuverenitás gondolatát. Az 1920. évi I. te. még márványba vési azt a tételt, hogy a nemzet ősi alapelveinek megfelelően fordult a néphez és az általános, közvetlen, egyenlő és titkos, a nőkre is kiterjedő választás alapján választotta meg a maga képviseletére hivatott tagjait, nemzetgyűlését. Hát önök közül még sokan vannak jelen, akik ennek a munkának és a munka nyomában annak a jogos öntudatnak, amely bennünket eltöltött, abban az időben részesei voltak. Jogos volt ez az öntudat, mert hiszen a nemzeti közérzésnek adtunk kifejezést. Jogos volt "ez az öntudat, mert még talán az önök kormányának padjain is találkoztunk olyan miniszterekkel, akik abban az időben velünk ^ együtt hirdették, hogy a magyar nemzet sorsát nem lehet visszavinni oda, ahova eljutott az 1918-as összeomlás előtt. (Úgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Mi becsületes hittel vallottuk és Ígértük, hogy meg fogjuk alapozni a demokratikus Magyarország kormányzatát, Ígértük a törvényhozástól kezdve végig az igazságszolgáltatásig. Ha ma végignézek a mi sorainkon, akkor azt látom, hogy azok közül, akikkel együtt hirdettük ezt a programmot, csak néhányan vagyunk itt ezen az oldalon. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon). Számosakat látok olyanokat, akiket a kormány kíméletlen bosszúérzete lesöpört a politika szinteréről (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon), de még többet látok olyanokat, akik ott ülnek ma a mögött a kormányzat mögött,, amely nemhogy kifejlesztette volna ezt a demokratikus alapot, hanem lerombolta és összetörte. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ï