Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.
Ülésnapok - 1927-342
Az országgyűlés képviselőházának 34-2. bizottságban és ő fenntartotta az álláspontját!) Méltóztassék megvárni, míg a miniszter úr fenntartott álláspontja mellett itt megnyilatkozik s most méltóztassék megengedni, hogy az én álláspontomat fejtsem ki. (Baracs Marcell: A szavazásnál nem kötelező, amit most mond!) Ne méltóztassék beszélni a szavazásról, ott még nem tartunk, tessék türelemmel lenni; én helytállók szavaimért, helyt is állottam egész életemben, mert nem akartam soha semmi mást, mint a jó Istentől erőt és egészséget, hogy dolgozhassam a köz javáért. (Elénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Ezt csak a közbeszólásra mondom. T. Képviselőház! En elvileg ellenzék minden néven nevezendő díjazást a közszolgáltatásokért. (Egy hang a jobboldalon: A gyakorlatban isi) Igen, a gyakorlatban is. Tudniillik a törvényhatósági bizottság hatáskörét veszi át a törvényhatósági tanács, ha tehát a törvényhatósági bizottsági tagok azért, mert a választók bizalmából folyó kötelességeiket a közgyűlési teremben gyakorolják, nem kapnak és nem kaphatnak tiszteletdíjat, vagy jelenléti díjat, ennélfogva az ő kebelükből választott tanácstagok se kaphassanak. Nem hiszem, hogy ne akadna Budapest székesfőváros lakossága között húsz olyan úriember, aki ingyen, önzetlenül, becsületből, díjazás nélkül ne vállalná ia törvényhatósági tanácsi tagsággal járó jogok és kötelességek gyakorlását Hogy pedig ne lehessen ezt az elvet a gyakorlatban sem keresztültörni, én azt szeretném, ha a törvényjavaslatba tiltó rendelkezést vennénk be arra nézve, hogy a törvényhatósági tanács tagjai díjazásban nem részesülhetnek. (Petrovácz Gyula: Képviselő is akadna, aki díjazás nélkül vállalná a képviselőséget!) Az egészen más, t. képviselőtársam. (Petrovácz Gyula: Ugyanaz!) Ha célozni méltóztatik rám, t. képviselőtársam, megnyugtathatom, hogy a képviselői javadalmamból nem fogok házat építeni, e felől tessék nyugodt lenni. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: r Egyikünk sem! — Petrovácz Gyula: A törvényhatósági tagok sem!) Azok sem. T. Képviselőház! Ami már most a gyűlések nyilvánosságát illeti, erre vonatkozólag is van egy megjegyzésem: miután a közgyűlés tárgyalásai, tanácskozásai nyilvánosak, az én észjárásom, az én logikám szerint a^ törvényhatósági bizottságból alakított kisgyűlésnek a tanácskozásait is teljesen nyilvánosakká szeretném tenni. (Fábián Béla: Helyes! Csak ez a védelem a lopások ellen!) Bocsánatot kérek, én nem féltem a sajtó nyilvánosságától a főváros érdekeit. (Bródy Ernő: Mi az, hogy «félteni»? Erre van szükség!) Ebben a mai szomorú, beteg helyzetben, ahol a gyanúsítások, pletykák, mendemondák (Györki Imre: Es a valóságok!) még a parlament kapuján keresztül is ide törnek, és meg nem engedhető gyanúsítások, pletykák és mendemondák alapján köztiszteletben álló embereket is körülvesznek, (Ügy van! jobbfelol.) mondom, ebben a helyzetben annál is inkább szükségesnek tartom a legszélesebb körű és legteljesebb nyilvánosságot a törvényhatósági életben, a törvényhatósági bizottság és a törvényhatósági tanács számára, mert inkább legyen nyilvános a törvényhatósági tanács tárgyalása, minthogy bizonyos ügyekben megengedjük, más ügyekben pedig nem engedjük meg a nyilvánosságot. (Élénk helyeslés. —Egy hang a jobboldalon: Kényes ügyek!) Éppen a kényes ügyeket kell az én felfogásom szerint a legteljesebb nyilvánosság" előtt letárgyalni, t. képviselőtársam, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) hogy elbírják a ülése 1929 december 18-án, szerdán. 193 napfényt, a levegőt, a legszigorúbb kritikát, mert ettől tisztul a közélet és minden ember, aki a közélet munkása, tudja, hogy ide csak tiszta lélekkel és tiszta szándékkal lehet belépni. (Fábián Béla: A zárt ajtó a szabad lopás biztosítéka!) Kérem, t. barátom, az ilyen kifejezések az én szótáramban nem foglalnak helyet. (Rothenstein Mór: Dehogy nem!) Hát, a képviselő úr jobban tudja, mi foglal helyet az én szótáramban, mint jómagam? Csak nem tulajdonít magának isteni hatalmat, amely a vesébe lát? (Egy hang a szélsőbaloldalon: A magyar szótárban benne van! — Zaj.) T. Képviselőház ! Még egy kérdésre kell kitérnem és ez a főváros főpolgármesterének, illetőleg polgármesterének a tisztviselők alkalmaztatására vonatkozó kinevezési joga. Az eredeti törvényjavaslatban tudtommal az volt, hogy az oktató- és tanítószemélyzet kinevezése a polgármester hatáskörébe tartozik, de a kinevezendők és alkalmazandók névsorát az alkalmazás előtt a polgármester köteles a vallás- és közoktatásügyi miniszternek bemutatni. Ez ellen a székesfőváros képviselőbizottsági tagjai a leghevesebb ostromot indították az önkormányzat szent nevében, mondván, hogy ez sérti a főváros önkormányzati jogát, elil énben megengedték azt, hozzájárultak ahhoz, hogy az előzetes bemutatásra jogosított tényező a főpolgármester legyen. A kettő ugyanaz, illetőleg nem ugyanazí. Országos szempontból, a kultusz-miniszteri előzetes láttamozás, vagyis jóváhagyás jobb, mert emberek vagyunk, mindnyájan egyformák nem lehetünk. Nem folytatom tovább, ez egy népdal. (Derültség.) Tele vagyunk adóssággal, így folyik le életünk. Hiszen nem olyan borzasztó do.og ez. (Derültség. — Fábián Béla: Aktuális népdal!) örülök, hogy ebben valamennyien megegyezünk, az egész Ház egy emberként összeolvad 1 egy szent harmóniában. (Derültség.) Elég az hozzá, a salus reipublioae suprema lex, az állam érdeke mindenek felett, vagyis az autonómia joga nem terjedhet odáig, hogy az az állami érdekekbe ütközzék. Én is osztozom abban, — most jut eszembe, — amit Kossuth Lajos a magyar nép megváltója mondott, hogy: «olyan állambeli,, ahol centralizáció van, számkivetném magamat, én olyan státusban akarok élni, ahol ha a szabadság az egyik szegletben elnyomatik, a másikban felemelkedjék.» De mine vonatkozott ez? Az Ausztriával való közösségre. (Ügy van! jobbfelol.) Az Ugocsa non coTonat ideje, hála Istennek lejárt, ma már nem kell minden egyes vármegyében, minden egyes (törvényhatósági városban önálló államot keresnünk és találnunk, amely az államhatalom kíséri étéivel esetleg szembeszáll. Igaz» hogy rettenetes árat fizettünk ezért a mi csonka függetlenségünkéirt, ide én bízom a jó Istenben, hogy ha egyetértünk és összetartunk, még jóra fordul sorunk. Kérve-kérem a túlsó oldalon lévő mélyen t. képviselőtársaimat, hogy ne lássanak mindent feketén, nézzenek bennünket éppen olyan jó magyar embereknek, mint amilyenek az urak, ne nézzenek bennünket sötét, feudális, reakcionáriusan gondolkozó és a polgári jogokat lábbal taposó, meg én nem tudom micsoda posványokban elmerülő, elvetemedett közéletű férfiaknak, tulajdonítsunk egymásnak jószándékot, ^«igyekezetet, és ha egyetértünk a mi rettenetes sorsunk, a mi vérző csokaságunk megszüntetésének kötelességéiben, azt hiszem, hogy valamikor el tudjuk érni azt a célt, amelyre mindnyájan törekszünk.
