Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.
Ülésnapok - 1927-335
Az országgyűlés képviselőházának 335. dítása, valamint a pénzügyminiszter megbízása alapján közérdekű vállalkozásokban való részvétel.» E törvénycikk 1. §-a a továbbiakban ezt a Pénzintézeti Központ részére kitűzött célt részletezi, de lényegében ugyanazt mondja, mint a felolvasott bekezdés. Miután a Budapesti Hirlap ujságvállalat nem pénzintézet, az állam pénz- és hitelügyi érdekeihez semmi köze és nem közérdekű vállalkozás, a törvény semmiféle jogalapot nem nyújt a Pénzintézeti Központ vezérigazgatójának és igazgatóságának e finánckirándulás megrendezésére. A törvénycikk 2. §-a expressis verbis kimondja, hogy «a Pénzintézeti Központ magánfeleknek hitelt nem engedélyezhet.» (Mozgás a baloldalon.) Nem tehetem fel, hogy a pénzügyminiszter urak túltett ók volna magukat a törvényen és utasították volna a Pénzintézeti ^Központot az állami pénzeknek ilyen kihelyezésére. Azért sem tehetem fel ezt, mert — amint látni fogjuk — a Budapesti Hirlap ujságvállalat és a kormány között oly intenzív levelezési és tárgyalási viszony állott fenn, és a miniszterelnökségi sajtóiroda olyan nagy összegekkel tartozott a Budapesti Hirlap ujságvállalatnak, oly szoros pénzügyi kontaktusban állott az ott megrendelt kormányttámogató lapok deficitjei révén a hitelt élvezett nyomdával, hogy ez a politikai érdekeltség teljesen kizárja annak a lehetőségét, hogy a pénzügyminiszter urak kincstári pénzekkel ilyen kalandokra vállalkoztak volna. Hogy a Pénzügyi Központ vezetősége, amelyben az egyes miniszteri tárcák megbízottai is bent ülnek, honnan merítettek ehhez a gáláns gesztushoz bátorságot, ez e pillanatban még rejtély. A második .kérdésemre, hogy a kihitelezésnél a Pénzintézeti Központ gondos elővigyázatostsággal járt-e el, már precízebb választ fogunk az alantiakban nyerni. A Budapesti Hírlap ujsvágvállalat, amelyet 1926-ban még olyan bőikezűen alimentált a Pénzintézeti Központ, amelynek még május 17-én 3250 millió koronát adott, ez év végén — ugyanannak az évnek végén! — fizetésképtelen lett és folyamodik a kényszerfelszámolás elrendeléséért. (Rothenstein Mór: Mert ott szabad volt a lopás! — Zaj.) Hogy ez a kényszerfelszámolás egy külön magyarázó kormányrendelet segítségével sikerült, erről majd a későbbiek során fogok beszélni. Most csak az ugyanakkor produkált vagyon: mérleg adataiból akarok Ikettőt ikiemelni. (Halljuk! Halljuk!) E két kirívó tétel a következő. A Budapesti Hírlap székházának értéke 4200 millió és a kimutatott veszteség 23 millió. Azt az ingatlant tehát, amelyre a Pénzintézeti Központ jószívűen 10^ milliárdot hitelezett, maga a vállalat igazgatósága csak 4.2 milliárdra becsülte. De 1926-ban bár a vállalat kétségbeejtő helyzetben volt, folytonosan pénzt kért a sajtóiroda útján, számtalan végrehajtást rendeltek el ellene, úgyhogy az év végén már 23.000 millió hiánnyal fizetésképtelen lett. Ez nem lehetett titok a Pénzintézeti Központ előtt. A Pénzintézeti Központ évenként többször revíziót tartott a Budapesti Hírlapnál. 1924 június hó 7-én kezdődtek már a revíziók, azóta sokszor ismétlődtek. Revíziót végeztek a Pénzintézeti Központ megbízásából Palotay, Havas, Vadnay és Koch főrevizorok is; ezek jelentése a Pénzintézeti Központnál megtalálható. A revizorok megállapították, hogy >a nyomdavállalat 1924-ben 700 milliót, 1925-ben több mint 4000 milliót és 1926-ban 3500 milliót fizetett rá a Budapesti Hírlapra és 1924-ben a 8 Örai Újság 800 millóval, 1925-ben 1500 millióval tartozott (Rassay Károly: Megérteik az ellenünk írt cikKÉPVISELÖHÁZI XAPLÓ. XXIV. ülése 1929 december 5-én, csütörtökön. 9 kök ilyen sokat 1 ? — Esztergályos János: Ez sok mindent megmagyaráz! — Malasits Géza: Gavallérnak lenni az ország zsebéből! — Propper Sándor: A kormánytámogatásnak ilyen nagy ára van!) Megállapították, hogy a Budapesti Hírlap ujságvállalat állandó fizetési nehézségekkel küzd és üzeme ráfizetéssel jár. Megállapították, hogy a vállalatnak nagy követelései vannak a sajtóosztállyal szemben, (Rassay Károly: Mi az?) amelyek részben vitássá tétetnek a sajtófőnök úr részéről, (Rassay Károly: Pénzügyi hivatal a sajtóosztály?) Hogyan lehetséges tehát, hogy a Pénzintézeti Központ a válságos helyzet ismer etében több mint 10 (milliárdot hitelezett? Az ingatlan . csak 4 milliárdot ért, a vállalat vagyoni státusa óriási minuszban volt, üzletmenete passzív volt, és mindez együttesen nem tudta 'megfékezni a Pénzintézeti. Központ adományozó kedvét. Megdöbbentően jellemzi a Budapesti Hírlap ujságkiadóvállalat 1926. évi helyzetét az a memorandum, amelyet a bajba került vállalat igazgatósága 1926. július havában a kormányhoz beterjesztett. Ez a memorandum Összefoglalja a kormány megbízottai és a lapvállalat vezetősége közt lefolyt tárgyalás pontjait, (Rassay Károly: Ez érdekes!) majd az 5. pontban ezt mondja (olvassa): «A Budapesti Hírlap képviselői a felajánlott szubvenciót nem fogadták el... Elnök: A képviselő urat figyelmeztetem, hogy egy perc múlva beszédideje lejár. Szíveskedjék beszédét befejezni. Friedrich István: Kérem a t. Képviselőházat, méltóztassék nekem olyan hosszú beszédidőmeghosszabbítást adni, amilyent csak a házszabályok engednek, mert még legalább egy félórára volna szükségem. Elnök: A házszabályok értelmében legfeljebb negyedórai meghosszabbításnak van helye. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e azt megadni? (Igen!) A Ház a negyedórai meghosszabbítást megadta. Friedrich István: Ha nincs rá mód, akkor elmegyek addig ameddig tudok és a többit majd legközelebb fogom előadni. (Derültség. — Közbeszólás a jobboldalról.) Azt a tanácsot, t. képviselő úr, nem követhetem, hogy gvorsabban olvassak, mert nagyon sok szám lesz és félek, hoq:y összezavarodom a számokban. (Halljuk! Halljuk! — Olvassa): «A Budapesti Hírlap képviselői a felajánlott szubvenciót nem fogadták el, ellenben készek az anyagi támogatást abban az alakban elfogadni, hogy,a kormány egy összegben megfizeti a Budapesti Hírlapnak azokat a tartozásokat, amelyek a jelenlegi és az előző kormány alatt keletkeztek kormánymegbízások végrehajtása során vagy megrendelések alapján. (Rassay Károly: En ingyen közöltem volna mindent!) Ezek a tételek részben függőben maradtak, részben a sajtóosztály által vitássá tétetnek. E tartozások kiegyenlítése lenne ix a forma, — mondja a memorandum — amely mellett az anyagi támogatás ellen, még ha az véletlenül nyilvánosságra jutna is, (Derültség balfelöl.) senki kifogást nem emelhetne, és miatta sem a kormányt, sem a Budapesti Hír' lapot nem támadhatná.» E tartozások a következők: a 8 Örai Újság számláján 1924. évre 1024 millió korona, a 8 Örai Újság számláján 1925. évre 1806 millió korona, (Rassay Károly: De drága!) a Szegedi Napló rt. számlája alapján 371 millió korona, a Szegedi Napló két darab szedőgépéért 400 millió, a debreceni Tiszántúli Hírlap r. t. számláján 220 millió, az «Echo de Danube» és «A Kend» számláján 182 millió.
