Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-342

182 Az országgyűlés képviselőházának SJ, pen és jobb felől.) ellenben függetlenebbek a kormánytól, mint az állami tisztviselők, és ezért kell törvénnyel beleavatkozni ebbe a kérdésbe és elvágni ennek a függetlenségnek a fonalát. A harmadik kérdésben, az üzemek kérdésében amint már mondottam, a képviselő úr felsorakoztatta ' azokat a jelszavakat, amelyekkel az utóbbi néhány esztendő folyamán éppen eléggé szembeszálltunk. A kisiparos- és a kiskereskedőmentés jelszavait, amelyek ezeket a gazdasági nyomorúságban fuldokló rétegeket úgyszólván ráuszítják az üzemekre, és azzal biztatják őket, hogy minden bajuk véget ér, ha a székesfőváros üzemi gazdálkodása megszűnik, de nem mondják meg azt, hogy a főváros üzemeinek megszűnése nem a kisiparos- és kiskereskedőtársadalom javára történnék, hanem ellenkezőleg, ezeket megint a nagy halak vennék át (Ügy van! Ügy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) és a kis halak megint csak elpusztulnánk. (Propper Sándor: A Titán kapná meg!) Elnök: Csendet kérek! Kéthly Anna: Méltóztassék a képviselő úrnak inkább azt indítványozni, hogy csökkentsék a kisiparos- és kiskereskedőtársadalom adóterheit s hagyják abba azokat a vexatúrákat, amelyeket velük az utóbbi évben annyira gyakorolnak, és akkor nem szükséges a főváros árszabályozó üzemgazdálkodása ellen így felvonulni. Ezeket a vádpontokat fogta össze a képviselő úr és nem beszélt a fővárosnál kétségkívül meglévő bajokról, amelyek megszűntetése azonban ezzel a törvénnyel nem lesz lehetséges, mert azoknak a bajoknak megszűntetését csak a független autonómia tudja elvégezni, melynek nemcsak kötelessége a bajok megszűntetése, hanem érdeke is,"-mert hiszen bizalmat kér választóitól, bizalomra építi fel a maga uralmát, ha tehát ezt a bizalmat elnyerni akarja, első kötelessége, hogy a székesfővárosban rendet teremtsen és a meglévő bajokat a minimumra csökkentse. Nem beszélt a képviselő úr az áldozatokról sem, amelyek Budapest székesfővárost az állam helyett terhelik, amelyeket Budapest székesfőváros mint állami kötelezettséget a maga vagyonából teljesíti. Nem beszélt például az iskolákról, amelyeket Budapest minden törvényes kötelezettség nélkül tart fenn. Budapestnek például 2 főreáliskoKága, 4 leány/közép iskolája, 10 felsőkereskedelmi iskolája, 16 kereskedelmi szaktanfolyama, iparrajziskolája, pedagógiai szemináriuma, kertészképzője, kertgazdasági és háztartási tanfolyama, felső mezőgazdasági iskolája, női ipariskolája és zeneiskolája van. Nem beszélt a képviselő űr arról, hogy a törvényes kötelezettség nélkül a főváros ellátja a szegény gyermekeket tankönyvekkel, tandíjmentességet ad nekik s hogy például 18.000 gyermeket nyaraltatott ezen a nyáron is. Nem beszélt az iskolai gyermekvédelem iskolaorvosi intézmény megalkotásáról, nem beszélt axieinidőrségi hozzájárulásról, amely nemcsak abszolút, hanem relatív számokban is óriási összeget ^tesz ki. Nem beszólt az anya- és gyermekvédelmi hozzájárulásról az állami fcöltségvetélsben, holott van szülőotthona, gyermekotthona, árváháza saját polgárainak gyermekei részére. Nem beszelt arról, hogy Budapest kórházakat ad! az egész országnak, (Ügy vanj Úgy van! a szélsőbaloldalon.) hogy a széikesifővárosi kórházak az egész ország területéről érkező betegekkel vannak tele, nem beszélt arról, hogy a fővárosnak az állam milliárdokkal tartozik kórházi ápolási díj fejében, amiket sokszori sürgetésünk ellenére a mai napig sem tudtunk az államtól megkapni. '. ülése 1929 december 18-án, szerdán. A vádbeszéd tehát nem ismer enyhítő körülményeket. (Propper Sándor: És nem ismeri a tényállást sem! — Kabók Lajos: A fővárost sem ismeri!) A vádbeszédnek nem volt más célja, mint táplálni azt a városellenes, főleg pedig Budapest-ellenes hangulatot, amelyrőt beszédem folyamán később még szólani fogok. Táplálja ezt a hangulatot, amelyre a kormánynak egyenesen szüksége van; akkor, amikor büntetőexpediiciót akar végrehajtani a főváros ellen, büntetőexpediciót, amelynél egészen jogosan megkérdezhetjük: hogy miért, milyen okból -készítik azt elő? Erre is tudunk felelni. A kormány igen sokszori megfricskázta a fővárost, rákényszerített az autonómiára olyan ügyeket, amelyek károsak voltak reá, rákényszerített olyan ügyeket, amelyek a székesfőváros anyagi gazdálkodásának nem javára szolgáltak, és az autonómia az ilyen fricskázás, az ilyen lefektetés után is minidig talpra állt. Mindig az a Keljfel Jancsi volt, az a kis játékszer, amelyet hiába löknek fel, újból és újból feláll a talpára. (Fábián Béla: Igen, de ők jömnek és azt mondják, hogy feküdj le Jancsi! — Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék csendben maradni. Kéthly Anna: Talpraállt a főváros azért, mert — ólomként — tör vény adta jogainak súlya volt a talpában. Most tehát a törvényadta jogoknak ezt a súlyát kell kiszedni a főváros talpa alól, (Propper Sándor: Hogy fekve maradjon!) hogy a kormány számára kényelmesen a földön maradjon és többet ilyen hiábavalóan ne kelljen a kormányhatalomnak vele vesződnie. (Zaj.) A képviselő úr az ellenzéki képviselőknek a főváros jogaiért folytatott harcát és küzdelmét csak néhány szóval és azt is hűvös, hideg látszat-objektivitással glosszálta, amilyen hűvös és hideg objektivitással mi még akkor sem tudnók a jogokért folytatott küzdelmet kísérni, ha zulukafferek és négerek jogairól volna szó. Az ő beszéde különben intő példa volt a dicséretre való készségnek, hogy ez az a mód, amely a legjobban ott árt, ahol használni vél. Ezután a nagy vádbeszéd után, ezután a nagy vezérbeszéd után... (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon. — Jánossy Gábor: Nem vezérbeszéd volt! — Kabók Lajos: Vezérszónok volt! -—Jánossy Gábor: Nem! Olyan nincs nálunk! Mindenki elmondja a magáét! — Fábián Béla: Mindenki elmondja a másét! — Jánossy Gábor: En a magamét szoktam elmondani! — Zaj.) Elnök: Kérem, képviselő urak, legyenek szívesek a párbeszédekkel felhagyni. Kéthly Anna: ...nem vagyok meggyőzve, és keresem továbbra is e törvény megalkotásának egyéb motívumait. (Kabók Lajos: Majd Jánossy meggyőzi! — Jánossy Gábor: Igyekszem is! Valamennyiüket meggyőzni igyekszem! — Farkas István: Majd meglátjuk, mennyire sikerül.) Valahányszor egy-egy új törvényjavaslat kerül a Ház elé, mindig és mindenkiben felvetődik a kérdés, hogy az kinek használ, (Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: Ki remél belőle hasznot!) kiknek, miknek van szükségük a törvényre, milyen szempontok azok, amelyeknek következtében egy-egy új törvényalkotás a legisziláció döntése alá kerül. (Propper Sándor: Alkalmi törvénygyártás!) Es ha rendszeresek akarunk lenni és ^ nekünk rendszereseknek kell lennünk, mert ezzé avat bennünket a világszemlélet, amelyet képviselünk, amely meglátja a történések rendszerét, akkor két motívumnak