Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-342

Az országgyűlés képviselőházának 8U2. valamelyikét meg fogjuk találni minden törvényalkotás mögött. Az egyik motívum a nép szükséglete, az érdekelt réteg kívánsága. Amikor a törvényalkotás kodifikálja a gyakorlati élet rendjét, amikor a törvényalkotás a szokást szabállyá avatja, jogfotográfiát csinál a társadalomról, és ezt teszi és teheti két okból. Az egyik a már említett jogszabályszükséglet, amikor a «Werdendes Recht» «Bestehendes Recht»-té válik, a másik az, hogy van jogszabály, van törvény, de azt a meglevő törvényt az élet már túllépte, a meglevő törvény szabályai bilincsek közigazgatás és bíró számára egyformán, a jogsértésnek és a törvénysértésnek fogalma különválik, az élő jogból partravetett jogszabályok keletkeznek, ha pedig alkotmányjogi törvényalkotásról, alkotmányjogi kodifikációról van szó, akkor a régi törvény olyan tömegeket rekeszt ki a jogból, amelyek az előző törvények alkotásakor amorf állapotban voltak és amelyek most a társadalom igazságosság elvénél fogva új törvény alapján a jogokba való felvételüket követelik. Ilyen törvényalkotás volt 1848-iki törvényeinknek mindegyike, ilyen magánjogi törvények voltak például az egyházpolitikai törvények, ilyen a büntetőjogi törvény; az uzsoratörvény. Ezek mind-mind a tényleges szükségletek pótlására jelentkeztek és kerültek be a Corpus Jurisba. A másik motívum, ennek a szükségletnek fordítottja, negatívuma. Ez a második motívum akkor merült fel, amikor a nép és a hatalom egymással szemben állanak és amikor a hatalom pusztán és kizárólag csak formai meggondolások alapján parlamentáris megoldásokhoz ragaszkodik, de célja egyedül és kizárólag saját uralmának meghosszabbítása. A cél elérésére szolgál neki eszközül az, hogy letöri a jelentkező szükségleteket, akadályokat gördít a feltörekvő néposztályok elé és elsikkasztja a föld színéről azokat a társadalmi erőket, amelyek új megoldásokat követelnek. Ilyenkor az alapelvnek ismét kétféle rugója lehet, vagy az, hogy a viszonyok szabályozatlansága kedvez a felfelé törekvő osztályoknak, és a hatalmi verseny relatíve szabadon fejtheti ki a maga tevékenységét, a hatalomnak tehát gondoskodnia kell arról, hogy a hatalom túlsúlya érdekében a szabad mozgásnak ezt a lehetőségét korlátozza. Ez az az eset, amikor nincs jogszabály. A másik az, amikor van jogszabály, van törvény, de ez a törvény genezise idejénél és az akkori közhangulatnál fogva olyan jogokat engedélyezett, olyan kedvezményeket statuált, amelyeknek fennmaradása a hatalomra nézve veszedelmes, vagy nem is veszedelmes, csak kellemetlen. Akkor ezt a törvényt módosítani, visszafejleszteni kell, mert a törvény kedvezéseiben részesített osztályok a maguk jogait, a maguk jogainak forrását a törvénytől és nem a hatalomtól származtatják és a törvény talapzatára helyezkedve mutatják meg erejüket a hatalommal szemben, ami a hatalomnak kellemetlen vagy veszedelmes. Erre szintén igen számos példa van a mi törvényhozásunkban, például a büntetőjogi törvények terén az 1914. évi sajtótörvény s még inkább az 1921 : III. te. az állami és társadalmi rend hatályosabb védelméről, a magánjogi törvények területén az 1926 : XVI. te. a nyugdíjvalorizációról, a közjogi alkotások, közjogi törvények terén pedig iskolapéldának el sem képzelhető különb, szebb és alkalmasabb, mint az a törvény, amelyet most Budapest székesfőváros közigazgatásáról a törvényhozás elé terjesztenek. ülése 1929 december 18-án,' szerdán. 183 T. Képviselőház! Nem kell hogy félreértsenek bennünket, mert igenis, mi is állítjuk-, hogy szükség van új fővárosi törvényre. Mi nem vagyunk és nem lehetünk a quieta non movere álláspontján. (Jánossy Gábor: A kisebbségi vélemény mást mond! — Peyer Károly: Nem tartjuk időszerűnek! — Jánossy Gábor: Ö meg igen! — Propper Sándor: De nem ettől a kormánytól, mert ettől jó nem származhatik!- — Esztergályos János: Nem ettől a többségtől! — Propper Sándor: Ez a kormány és ez a többség csak rombolni és rosszat csinálni tud!) Elnök: Kérem a képviselő urakat, tartózkodjanak ezektől a bíráló megjegyzésektől! A képviselő uraknak nincs joguk beszélni. (Viczián István közbeszól-) Nincs joga a képviselő úrnak sem! Tessék csendben maradni minden oldalon. Kéthly Anna: Mi azt valljuk, hogy a jelenleg érvényben levő fővárosi törvény nem vet számot a főváros népével, akadálya fejlődésének, nem törődik a feltörekvő társadalmi rétegek szociális súlyával. Mi is azt mondjuk, hogy kell jönni egy új fővárosi törvénynek, amely a régiben is meglevő igazságtalanságokat orvosolja és a feltörekvő társadalmi osztályok szociális súlyát figyelembe veszi. A különbség miiköztünk és a hatalom között mindössze annyi, hogy ml az elsőnek említett motívumból, a nép szükségleteinek és kívánságaimak motívumából kifolyólag követelünk új fővárosi törvényt, az előttünk fekvő tervezet pedig, amelyet most tárgyalunk, tisztán és világosan az előbb említett második motívum alapján épül fel. Azt hiszem, hogy az erre vonatkozó részletes bizonyítékokat már most felhozni felesleges annyiban, hogy a Ház előtt fekszik töibb, mint száz módosításunk, és ezekkel kapcsolatosan rámutatunk egyenként azokra a bizonyítékokra, úgyhogy ezekkel majd a részletes tárgyalások folyamán fogunk foglalkozni. Azonban csak egy illusztris tanura: Wolff Károly képviselő úrra kell hivatkoznom, aki egy hétfői lapban nyíltan és^ őszintén megírta egyik cikkében, hogy a törvénytervezet ki akarja építeni azokat a sáncokat, amelyekkel az ellenforradalom a maga hadállásait védelmezi. (Peyer Károly: Ügy van! Ez őszinte beszéd! Tisztán erről van szó!'— Fábián Béla: De tegnap a Haggenmacher-erdőről is nyilatkozott! Azt mondja, hogy nem kell! — Peyer Károly: A pártja akkor minek szavazza megl — Fábián Béla: Tegnap az Uj Nemzedék csúnyán megmondta róluk a véleményét! — Elnök csenget.) «Törvény a hatalomért és a hatalom számára», — szerintünk ez a törvényjavaslat a legőszintébben, a legméltóbban ezt a címet viselhetné magán, mert félreérthetetlenül és letagadhatatlanul a visszafejlesztés vezérelvét tűzi maga elé ez a törvényjavaslat. De ha ezt a két mptivumot, illetőleg a két motívum egyikét kimutatjuk a javaslatból és megállapítjuk, hogy Valamelyike minden törvényjavaslatnál feltalálható, akkor speciálisan ennél a törvényjavaslatnál, speciálisan a fővárosról szóló törvényjavaslatnál, még egy harmadik motivuni is előkerül. Itt nemcsak két hatalmi rendszer, nemcsak két szisztéma, de két korszak is összeütközik egymással. Ebben a törvényjavaslatban felújul egy másik nagy per, amely szintén ezer éve folyik itt ezen a parányi magyar glóbuszon. . És nem tudjuk, beláthatatlan, hogy ennek a nagy pernek mikor lesz vége. Ez a per a feudalizmus és a városiasság között folyó per, a hűbériség pere a királyi szabadságlevelekkel és önalkotta jogszabályokkal dolgozó és kedvezményezett pol29*