Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-341

Az országgyűlés képviselőházának BUí. lás ez a javaslat! — Nagy zaj-) Sándor Pál képviselő urat rendreutasítom! (Pakots József; Csalás! — Friedrich István: Azonosítom magamat Rassay kijelentésével!) Pakots és Friedrich képviselő urakat rendreutasítom. (Farkas István: Csalás! — Nagy zaj.) Farkas István képviselő urat rendreutasítom. (Hajós Káinián: Érvekkel tessék bebizonyítani! — Bródy Ernő: Meghamisítása, kijátszása a népakaratnak! — Hajós Kálmán: Kiabálással nem lehet meggyőzni, csak érvekkel! — Nagy^ zaj.) Igen t. képviselő urak! (Zaj a szélsőbaloldalon.) Pakots képviselő urat kérem, méltóztassék az elnököt meghallgatni. (Halljuk! Halljuk! jobb felől.) A képviselőház tárgyalása nem a gorombáskodást célozza, hanem egymás meggyőzését. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Én fenntartom a rendet s ha valaki folytonos közbeszólásokkal zavarja a tárgyalást, a mentelmi elé fogom utasítani. (Helyeslés jobbfelőí. — Kabók Lajos: Nem lehet a túloldalt meggyőzni! — Zaj.) Méltóztassék a vitát lehetővé tenni. (Pakots József közbeszól.) Pakots képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Pakots József: Én respektálom a szólásszabadságot! — Zaj.) Pakots képviselő urat rendreutasítom ! Méltóztassék a beszédét folytatni, képviselő úr. Gáspárdy Elemér: Ismétlem és hangsúlyo-. zom, hogy nem értem azt a nagy felháborodást és az imparlamentáris kifejezések tömegét, amelyet a mélyen t. ellenzék felénk és a belügyminiszter úr elé vagdos, amiért ezt a javaslatot idehozta. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Önök előveszik azt az ócska, régi fringiát, amelyet a mi apáink már régen a sarokba állítottak és azzal akarják megvédeni ezt az országot. (Nagy zaj a, bal- és a szélsőbaloldalon. — Farkas István: Bár a jogok kiterjesztése most van folyamatban az egész világon önök megszűkítik a jogokat!) Tulajdonképpen mi az az autonómia, amelyért oly nagy hangok hallatszanak és majdnem vér is folyik ebben a képviselőházban^ Az autonómia nem más, mint azoknak a jog'oknak az összessége, amelyeket a nemzet, a kormányzat egyes testületeknek átenged... (Nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek a baloldalon. Gáspárdy Elemér: ... hogy a nemzet akarata szabadabban s a helyi viszonyok ismeretében jobban megnyilvánulhasson. (Nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Farkas Gyula: Nem lehet itt másnak beszélni, csak szocialistának?

1 — Farkas István: A magyar történelem nem ezt tanítja!) Elnök: Farkas István képviselő urat kérem, méltóztassék meghallgatni a szónokot. (Jánossy Gábor: Mindenki feliratkozhatik, beszélhet! — Nagy zaj.) Gáspárdy Elemér: T. képviselőtársam, én nagyon jól ismerem a magyar történelmet és nagyon jól tudom, hogy Magyarország soha válságosabb helyzetben nem volt, mint most. (Hegymegi Kiss Pál: Azért nem kellene ilyen javaslatot idehozni! — Farkas István: És soha rosszabb kormánya és kormánytámogató többsége nem volt, mint most! — Nagy zaj. — Elnök csenget.) Kiért és miórt harcol a mélyen t. ellenzék, amikor égy minden ízében nemzeti kormány intézi az ügyeket*? (Igaz! Ügy van! a jobboldalon. —Nagy zaj és ellenmondások a bal- és a szélsőbaloldalon. — Farkas István: Egy klikknek a kormánya!) Ha a képviselő urak azt hiszik, hogy ülése 1929 december 17-én, kedden. 173 autonómiával meg lehet menteni a hazát, akkor őszintén szólva, nagy csalódás előtt vannak, mert jön egy balrafordulás vagy jön egy diktátor, vagy jön egy megszálló hadsereg és akkor egy kézlegyintéssel eltünteti azt a papirosalkotmányt. (Friedrich István: Nem értem, képviselő úr, amit ön most mond! Ez nem szerencsés dolog!) Mindig abban a hibában szenvedtünk, hogy a papirasformákban kerestük a lényeget. (Friedrich István: Magyar parlamentben ilyeneket mondani! Alkotmányos országban ilyeneket beszélni, a többség hivatalos szónokának! — Jánossy Gábor: Nem hivatalos szónok! Nincs itt hivatalos szónok! — Zaj.) En csak a magam egyéni véleményét mondom el a fővárosi törvényről, a magam felfogását, mint igazi, becsületes magyar ember, aki szükségesnek tartja azt, hogy igenis, ebben a fővárosban egészségesebb élet lendüljön fel, hogy itt a polgárságnak jóléte nagyobb mértékben legyen biztosítva, (Rassay Károly: Ha a Károlyi-palota helyett Rókus-kórházat építettek volna!) és lehetőleg akadályoztassanak meg azok a visszásságok, amelyek Budapest gazdálkodási életében tapasztalhatók, amelyek, azt hiszem, önök előtt is szemet szúrnak. (Rassay Károly: Halljuk, mondja el!-Zaj.) A belügyminiszter úr az előttem szólott Baracs Marcell igen t. képviselőtársam szerint egy gyönyörű folyót, a főváros autonómiáját eliszaposította és azt mocsárrá változtatta át. Én szerintem azonban — hogy szintén hasonlattal éljek, habár nem nagyon szeretem a hasonlatokat, (Jánossy Gábor: Nem is sokat érnek!) — a belügyminiszter úr most ezzel a fővárosi törvényjavaslattal egy régi, korhadt, töredezett falú épületet bont le, amelyben már penész és gomba is volt fölös számban. (Rassay Károly: Remélem, a közszállítási szabályzat megtartásával! — Friedrich István: A saját pártjukból, a többségi pártból mondanak ilyeneket? — Zaj. — Elnök csenget.) Nekem szent meggyőződésem, hogy amennyiben ledöntötte ezt a penészes és korhadt épületet az igen t. belügyiminszter úr, a helyébe ezzel a törvényjavaslattal egy sokkal szebb és gyönyörűbb palotát fog építeni, amelyben Budapest közigazgatási élete és polgárságának a java ki fog virágozni. Ez az én meggyőződésem és csak mély hálával és köszönettel viseltethetem az igen t. belügyminiszter úr iránt, (Pakots József: Emelem poharam!) aki nem kímélve semmi fáradságot, sőt egészsége romlásával is ezt a törvényjavaslatot elkészítette és idehozta a Ház elé. (Friedrich István, tapsolva: Éljen! Éljen!) Bátran tapsolhat az igen t. képviselőtársam, mint ahogyan én tapsolok szívemből a belügyminiszter úrnak és meghajtom előtte az elismerésnek zászlaját. (Bródy Ernő: Indítványozza a díszpolgárságot!) En nem szeretek hízelgő szavakat használni, csak az igazságot mondom meg és igenis, leleplezem szívem belsejét, amikor ismételten kifejezem azt, hogy köszönetet mondok a belügyminiszter úrnak és mély hálámat tolmácsolom .(Sándor Pál, a jobboldal felé: Tapsoljanak már! — Kabók Lajos: Emelem poharam! Tessék ezt is mondani! — Rassay Károly: Most érdemben halljuk! — Zaj.) Szükség volt-e erre az új törvényjavaslatra, ez a kérdés. (Közbeszólások a baloldalon: Igen! — Jánossy Gábor: Már megfeleltek, hogy igen! Azt mondják, hogy igen!) Önök is azt mondják Jánossy t. barátom állítása szerint, hogy szükséges volt. (Friedrich István: Már megint Jánossy! — Jánossy Gábor: Az urak mondották, hogy szükség volt!) Avagy olyan aranyélet van ebben a fővárosiban? (Bródy Ernő: Olyan arany kormány van? — Derültség.) Hiszen az előttem 27*