Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-341

174 Az országgyűlés képviselőházának Skl. ülése 1929 december 17-én, kedden. szólott igen t. képviselő úr pusztán csak politikai vonatkozásaiban szólott hozzá ehhez a törvényjavaslathoz, nem pedig abból a szempontból, amiből én szólok, mint szürke nyárspolgár, aki élénk r figyelemmel. kísérem a főváros közigazgatását, háztartásának vezetését és gazdáikadását. Talán nincsenek ebben hibák, t. Képviselőházi Olyan méztől csepegő szavakat kell használni, imiikor a főváros jelenlegi elavult autonómiáját védik, mely 1872-ben készült törvény alapján jött létre, amely teljesen elavult? Hiszen az egész város igazgatása... (Rassay Károly: Mi voltl920-banés 1924-ben?) Azok csak részleges módosításokat tartalmaznak s az alap még mindig az 1872^. évi törvény. (Rassay Károly: Az autonómiára? Ugyan! — Jánossy Gábor: Az ezeréves alkotmány az autonómia alapja!) Nem akarok erő'sebb »szavakat használni, hiszen talán egyéniségemnek nem is felel meg, hogy erős szavakkal ostorozzak valamely intézményt, sem pedig az, hogy nagyon megdicsérjek valakit, amint azt előbb tettem. Ezért méltóztassék megengedni, hogy egy polgári lapra, amely tulajdonképpen távol áll mindenféle pártpolitikától és amely szélsőséges lapnak egyáltalán nem nevezhető, a Pesti Hirlap egy cikkére mutassak rá. (Rassay Károly: Talán védi ezt a javaslatot?) Nem a javaslatot védi, hanem majd meg méltóztatik hallani, igen t. képviselőtársam, hogy mitrnond a főváros gazdálkodásáról - és a felelősség alól való szabadulásról; hogy milyen rossz volt az a törvény, a régi, amely mondom elavult, és nem volt méltó ehhez a nagy városhoz, hogy mennyire lehetett itt kiszabadulni a felelősség alól. Es hogyha valaki, mint a, belügyminiszter úr is, ütni akart, mikor visszásságokat tapasztalt, soha sem tudta öklét illő és megfelelő helyre alkalmazni. (Rassay Károly: Na Kozma, te voltál az illő hely! — Derültség. — Jánossy Gábor: Nagyon komoly dolog ez!) Mondok még komolyabbat is. Ez a cikk abból az időből való, amikor az önkormányzati testületek hatékonyabb ellenőrzéséről szóló törvényjavaslatot tárgyaltuk, amikor szó volt a főváros és a fővárosi üzemi gazdálkodás megfékezéséről. Méltóztassék egy kis türelmet szentelni ennek a cikknek. (Rassay Károly: Dátumot kérünk!) 1927. május 22. (olvassa): «Ez a mai állapot már tarthatatlan. Minden tisztességes embernek Ökölbe szorul a keze és ütni szeretne, ha erre gondol. És minden tisztességes ember csikorgatja a fogát dühében, mert ha nekilendül, rögtön gomolygó köddé foszlik mindenki előtte, akinek neki vághatna. Sehol senki, aki vállalná a felelősséget. Sehol, senki, akit fülön lehetne fogni, mint a közérdek tolvaját. Ha az ember erről ír, fontolgatnia kell minden egyes szavát, nehogy alkalmat és ürügyet adjon a tolvajoknak arra, hogy sajtópert indítsanak ellene és bírói ítélettel mossák tisztára a becsületüket. Nem. Ez nem mehet így tovább. (Rassay Károly: Ez hivatalos álláspont?) Mindenki tudja, hogy a Széchenyi-fürdő egetverő botránya csak egyetlenegy, a többi közül kimagasló példája annak a gazdálkodásnak, ami a fővárosnál folyik. Mert nincsen olyan közmunka, amiért a főváros kétszer, háromszor és még többször annyit ne fizetne, mint akárki más magánember. Amit a főváros vesz, az mindig szemérmetlenül drága. Amit a főváros elad, az mindig olcsó. Akármilyen üzletet köt a főváros, mindig rajtaveszít. (Rassay Károly: Azt mondja Kozma, mint szakember, hogy nem így van!) És mindig akadnak olyanoik, akik meggazdagodnak rajta. Ezt mindenki tudja. Még sincs senki, aki a közpénzen hízó piócákat nyakoncsípné és leszakítaná a főváros testéről. Senki, aki leleplezné, kik azok. akik rendszeresen űzik ezt a rongy mesterséget? (Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: Hallatlan!) Kik azok, akik ezt lehetővé teszik, akik mindenféle kapzsiság, vérszopó szomjúság előtt megnyitogatják a főváros ereit? Fegyelmi büntetés, elcsapás, börtön járna ki azért, amit egyesek a fővárossal csinálnak. Milyen bűvös kor védi mégis ezeket az «egyeseket»? Miért nem lehet lecsapni rájuk?» Nagyon csodálkozom a fővároson. Nem tudom biztosan, vájjon a főváros intéző körei megindították-e ezért a cikkért a Pesti Hírlap ellen a sajtópert? (Rassay Károly: Kérdezze meg Kozma képviselő urat! — Zaj a középen.) Én nem kérdezek senkit, én a fővárosról beszélek. Nem vagyok sem Kozma-párti, sem Wolff-párti, azt sem tudom, miféle erőviszonyok vannak a fővárosnál, én nem veszek részt a főváros belső életében, de hallom azokat a beszédeket, amelyeket a főváros polgársága egymás között folytat és olvasom az iyen cikkeket és az ezekhez hasonlókat, amelyek elítélőleg nyilatkoznak a főváros gazdálkodásáról. Ezek után azt hiszem, szükség van erre a törvényjavaslatra, hogy igenis lefülelni lehessen és 'meg lehessen fogni azokat, akik visszaélnek a főváros gazdálkodásával. (Zaj és felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: Eddig nem lehetette — Sándor Pál: A városházán kidobták a panamistákat ! — Zaj a jobboldalon és a középen.) Hogy a városházán raiit csináltak és mit nem csináltak, azt én a magam részéről nem tudom, (Petrovácz Gyula: Ezt is megtorolták!) tudom azonban azt, hogy akkor is, mikor az önkormányzati testületek hatékonyabb ellenőrzéséről szóló törvényjavaslatot tárgyaltuk, habár szűzbeszédemet mondtam el, mégis megtámadtak engem és többek között egyik képviselőtársunk Heroszrátesznek nevezett el. (Rassay Károly: Ki volt az?) Petrovácz Gyula igen t. képviselőtársam! (Rassay Károly: Akkor még megvédte álláspontját; most már hallgat! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek képviselő urak! Méltóztassék a szónokot meghallgatni! Gáspárdy Elemér: Megvádoltak továbbá azzal, hogy nem szeretem hazám fővárosát. Tisztelettel kérdem a mélyen t. Házat, vájjon az szereti-e hazáját és a fővárosát, aki esetleg az ott felburjánzott nyomokat ki akarja szaggatni, az a kertész szereti-e a kertjét, aki a hernyókat onnét ki akarja irtani, vagy pedig az, alti dicshimnuszokat zeng a főváros belső életéről? (Nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Baracs Marcell: A Talbottal mi lesz?! Erről beszéljen. — Friedrich István: Mi van a Talbottal? — Zaj s a jobboldalon. — Farkas Gyula: Arról beszélünk, amiről mi akarunk! Ne önök adják a témát, ha már nem hallgatnak! — Simon András: Talán a szónok határozza meg, hogy miről beszél! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Gáspárdy Elemér: Kérdem, lehet-e ezt a törvényjavaslatot bolseviki-javaslatnak nevezni, vagy lehet-e olyan folyónak nevezni, — amiről Baracs Marcell képviselőtársam nyilatkozott — amely posványt s mocsarat terjeszt, (Baracs Marcell: Joggal lehet!) mikor ez a javaslat éppen annak a folyónak a medrét akarja kitisztítani, mert hatékonyabb ellenőrzés alá akarja helyezni a főváros gazdálkodását? (Baracs Marcell: Az ellenőrzés ellen senkinek sincs kifogása! — Bródy Ernő: Beszéljen az állami gazdálkodásról!) Majd ha arról lesz szó, arról is fogok beszélni! (Jánossy Gábor: Halljuk!