Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.
Ülésnapok - 1927-335
Az országgyűlés képviselőházának 335. nincs érzékük arra, hogy kormányukat kényszerítsék, hogy foglalkozzék ezekkel a kérdésekkel. Mert nyilvánvalóan az a baj oka, és ha itt társadalmi bajok lesznek, akkor megint ne a destruktívekben, hanem abban a kormányzati rendszerben keressék a bajok okát, amelyet önök támogatnak, fenntartanak, és a mely itt olyan nagy elégedetlenséget vált ki, hogy annak következményeit senkisem láthatja előre. Én arra kérem a Képviselőházat, hogy ha komolyan veszi a maga feladatát, ha. azt hiszi, hogy a nép küldte ide, ha azt hiszi, hogy az ország közgazdasági helyzetét meg tudja, vagy meg akarja javítani, ha van valami köze az országhoz, akkor foglalkozzék; az ország gazdasági és szociális bajaival. Kabók képviselőtársam javaslata különösképpen alkalmas arra, hogy itt az ország közgazdasági és szociális viszonyait megtárgyaljuk, meghányjuk-vessük és igenis közös erővel dolgozzunk azon, hogy a társadalmi lezüllést, a társadalmi nyomorúság további fokozódását megakadályozzuk. Kérem a t. Házat, hogy Kabók képviselőtársam napirendi indítványát méltóztassék elfogadni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Madai Gyula, Madai Gyulát T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) En sem tartanám helyesnek, ha a Ház előre meghatározott munkaprogramul ját felforgatnánk, és a Ház esetleges határozata lehetetlenné tenné, hogy a főváros életének legitim folytonosságát biztosítsuk. Mert hiszen most másodszor kerül tényleg a főváros képviselőinek mandátuma meghosszabbításra. Nagyon valószínű azonban, hogy ez utolsó esetben történik, mert hiszen a főváros újjászervezéséről szóló törvényjavaslat jelenleg munkában van és mondhatom, hogy komolyabb, alaposabb, körültekintőbb parlamenti munkát alig láttam, mint éppen ennek a törvényjavaslatnak bizottsági tárgyalását. (Ügy van! a jobboldalon.) Nagyon rövid időn belül remény van tehát arra, hogy ide a Ház plénuma elé Ikerül a törvényjavaslat és így a főváros abba a helyzetbe kerül, hogy most már nem provizóriumokkal folytathatja a maga nagyon fontos, a nemzet életében is rendkívül fontos életét, hanem véglegesen alkotmányos vágányokra fog terelődni a székesfőváros autonóm élete. Ezt a folyamatosságot, a főváros közigazgatásának, ezt a legitim folytonosságát tehát kár lenne éppen most, a főváros újjászervezéséről szóló törvény küszöbén megakasztani. (Kabók Lajos: Fontosabb a nyomor enyhítése!) Az a téma, amelyet Kábók t. kartársam felvetett, mindenesetre közérdekű, égető probléma, mondhatnám azt is: égető sebe a magyar közgazdasági életnek, sőt a politikai életnek is. (Zaj. — Elnök csenget.) T. képviselőtársaim, nem szükséges, hogy önök tanítsanak ki bennünket és tájékoztassanak a munkanélküliség arányairól. (Propper Sándor: Sajnos, úgy látszik, igen!) Sajnos, erről a mi magunk képviselői gyakorlatában szinte napról-napra meg tudunk győződni. Mi egyénenként — és a kormányzat is — szakadatlanul foglalkozunk ezzel a problémával, (Kabók Lajos: Még sem csinálnak semmit!) a sajtó napirenden tartja, az ankétek egész sorozata igyekszik a nemzeti életnek ezt a rettenetes rákfenéjét valamikép meggyógyítani. Aláírom, hogy mindaz áll, amit képviselőtársam felsorakoztatott, elsősorban a főváros gyári munkásságának viszonyaira vonatkozóan a munkanélküliség relációiban, én azonban ezt a sötét kénét még- kiegészíteni is hajlandó vagyok. A vidék közgazdasági életében ülése 1929 december 5-én, csütörtökön. 7 is egy rettenetes, fojtogató vegetáció áll fenn. (Jánossy Gábor: Világjelenség!) A ( terményárak borzalmas lenyomottsága folytári a mezőgazdaság okszerű továbbfejlesztése,- amely a munkaalkalmak végtelen lehetőségét is jelentené, szintén lehetetlenné van téve. Szeretném, ha a mi panaszhangunkat megafonnal közvetíthetnénk, — igenis, az önét is Kabók képviselőtársam— de nem ennek a szerencsétlen,- tépelődő, agyonszaggatott idegzetű magyar társadalomnak, haneiri a világ hatalmasságainak fülébe, (Helyeslés a jobboldalon.) hogy lássák, mivé tették ezt a virágzó országot és lássák azt, hogy itt falu, város egyaránt egy rettenetes közgazdasági paroxizmus lázában vergődik és ennek a népnek életerőiből további sarcot kipréselni lehetetlen. (Ügy van! — Taps a jobboldalon és a középen.) Ebből a szempontból, t. képviselőtársaim, igenis nagyon szeretném, ha ezt a problémát idehoznák. (Propper Sándor: Pohárköszöntőkkel nem lehet elintézni fontos problémát!) De azt helytelenítem, hogy a magyar parlamentet és a magyar társadalmat, annak különféle osztályait a munkanélküliség problémájával, — hogy úgy mondjam — szinte feleslegesen izgassuk, mert hiszen benne élünk. (Ellenmondás ok a szélsőbaloldalon.) Ezt nem tárgyalni, a köznyugalom, a közbéke és a konszolidáció érdekéből igenis kívánatos. (Kabók Lajos: Majd fognak még nyugtalankodni az urak!)^ Önök támadják a kormányzat multbani eljárását és tendenciáit, tudniillik túlköltekezéssel, sőt tékozlással vádolják. (Kabók Lajos: Ez valóság, nem vád!) Bátor vagyok rámutatni arra, hogy a kormány költekező politikája igenis a munkanélküliség sebének orvoslását célozta a múltban (Kabók Lajos: Ezt nem tapasztaltok!) és ha most rá fogjuk szorítani a kormányzatot, résaint a kényszerhelyzet, részint pedig a politikai hangulat nyomásával arra^ hogy minden vonalon redukálja a magyar állam költségvetését, akkor .*sajnos T* nagyon félek attól, hogy ezzel megint csak a munkanélküliség arányait fogjuk megnöveszteni. Az elmúlt évek politikája tulajdonképpen a munkaalkalmak teremtésének politikája volt és ha van ennek a kormánynak és ennek a kormányzópártnak hibája, ez az, hogy nem mutat reá elég hathatósan arra, mit tett a munkások, a dolgozó rétegek millióiért. Ami az elmúlt években történt, az mind a kisemberért történt, annak adtunk földet, r annak építettünk házat, kultúrházakat, Stefániákat, annak osztottunk ki műtrágyát, gazdasági gépeket és más efféle, részint közgazdasági,, részint karitatív javakat és mindezeket sajnos, részint a sajtónak, részint az ellenzéknek agitációjia elhomályosítja a tömegek,.a közvélemény előtt. Pedig megbosszulja magát, ha a kormányt az aktivitás teréről leszorítjuk és megfélemlítjük. Éppen ezért tehát ebben a vonatkozásban á t. ellenzék oldaláról is támogatást kérünk, támogatást abban az irányban, hogy a kormány al/kothasson, építkezhessek, és ezzel ennek a rettenetes, nem magyar, hanem igenis nemzetközi vonatkozású munkás-letargiának végét vethessük. Hiszen nagyon jól-látjuk, hogy az angliai politikai életnek' centrális problémája szintén a munkanélküliség, pedig a kolóniák, a dúsgazdag gyarmatok egész sorozata táplálja Anglia gazdasági életét. (Ügy van! jobbfelöl.) Mit tegyünk mi, akiknek nemcsak gyarmataink nincsenek, hanem két kezünket, lábunkat, megvolt virágzó országrészeinket, erdeinket, nyersanyagforrásainkat is elrabolták tőlünk? (Ügy van! Ügy van! jobbfelől) Amikor tehát itt á munka-