Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-341

166 Az országgyűlés képviselőházának 341. ülése 1929 decerâber 17-én, kedden. menynek jogi következménye alól szabadult volna, de azért világhirhedtsége a kultúra és erkölcs ellen elkövetett bűn miatt nem volna kisebb' és legfeljebb ebben a világhirhedtségben osztoznék vele az efezusi parlament. (Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Peyer Károly: Finoman meg van magyarázva! — Jánossy Gábor: Nagyon szellemes!) Erkölcsi és történelmi igazolást a fővárosi bizottsági szervezetnek ez, a felforgatása csak akkor nyerne, ha -a belügyminiszter úr bizonyítaná azt, hogy annak fenntartása akár állami, akár fővárosi egyetemes, általános érdekbe ütköznék és ezek követelnék meg a felforgatást. De mióta követeli meg az államnak az érdeke, mióta követeli meg a fővárosnak az érdeke azt, hogy egy kitűnően működő szervezet felforgattassék, megsemmisíttessék? (Gáspárdy Elemér: Vájjon kitűnően működött-e?) Kitűnően működik és ha bizonyos elvetések vannak, ha bizonyos zökkenések vannak... (Zaj a jobboldalon. — Friedrich István: A városházán az ellenzék is így beszél! — Scitovszky Béla belügyminiszter: Csak legújabban beszélnek így, ilyen dicsérőleg!) Igen t. belügyminiszter úr, köszönöm, hogy végre kegyes volt nyilatkozni. Ez a nyilatkozás azonban éppen olyan kevéssé bír a valóságnak alapjával, mint sok más, amihez már eddig szerencsénk volt. (Mozgás jobbfelől.) Mi a főváros autonómiája iránt mindig a legnagyobb tisztelettel viseltettünk. Mi a legsúlyosabb időkben. a logérdesebb,, a legviharosabb... (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Peyer Károly: Nádorkertet! Károlyi kertet, azt igen! — Propper Sándor: Ezentúl eladhat az, altiszteknek kasznikat! — Bródy Ernő: A Károlyi-palota megvételét felülről dirigálták! — Peyer Károly: A Nádorkertet! — Bródy Ernő: Ugyanakkor a Karátspnyi-palotát is el akarták adni! — Bassay Károly: Azt is el akarták sózni, csak nem sikerült! — Folytonos zaj. — Scitovszky Béla belügyminiszter: Én nem! — Jánossy Gábor: Ezt a közgyűlés csinálta, a főváros független közgyűlése! — Bródy Ernő: Felülről dirigálták! — Jánossy Gábor: Ott, a híres közgyűlés! — Sándor Pál: A hal a fejétől bűzlik! — Elnök csenget.) Mi, t. miniszter úr, a legviharosabb, a legérdesebb ellentétek idején is mindig a legnagyobb tisztelettel voltunk a főváros törvényhatóságának autonómiája és az ezt az autonómiát reprezentáló tisztikar iránt. Itt vannak akkori politikai ellenfeleink, akik ebben velünk megegyeznek. Sohasem felejtettük el, hogy minden pártérdeken és pártvillongáson felül a főváros érdeke, a főváros tekintélyének érdeke az, amely valamennyiünk felett úr,, amely előtt valamenynyien a legnagyobb tisztelettel hajlottunk meg, bármilyen hevesen intéztük is az ellentéteket egymás között. Ha van zökkenő a város igazgatásában, (Gáspárdy Elemér: Van bizony! — Bassay Károly: Majd elmondja a képviselő úr! Meghallgatjuk!) ez minden emberi igazgatásban előfordul. (Friedrich István: Maguknál is vannak zökkenők! Jó kis zökkenők! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Friedrich István: B. H. zökkenő például! — Malasits Géza: 8 Örai Újság zökkenő!) Csendet kérek, Friedrich képviselő úr. (Friedrich István: ök is zökkennek! De sokat zökkennek! — Malasits Géza: Dőry-^konzerv zökkenő! — Jánossy Gábor: Emberek vagyunk mindnyájan! — Malasits Géza: Saját zsebünkre zökkenjünk! — Bassay Károly: Sőt, «titánok», nemcsak emberek!) Csendet kérek! Baracs Marcell: Ha néha ia főváros vonata vakvágányra került, legyen róla meggyőződve, mélyen t. .képviselőtársam és az egész Ház, hogy ez mindig csak akkor fordult elő, amikor a váltót a kormány vagy ta kormányhoz közelálló tényezők állították be. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Mindig csak azok vitték oda. Méltóztassanak megnézni, sok haszontalan kiadás volt a városnál, elismerem, bár mértékben távolról sem (Sándor Pál: Olyan, mint az államnál!) közelítik meg (Bródy Ernő: A tyúkokat! — Derültség a szélsőbaloldalon.) azokat a közártalmas pazarlásokat, amelyeknek megrovására mélyen t. képviselőtársam még sohasem talált bíráló szót. (Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Bródy Ernő: Mi van a tyúkokkal? — Bassay Károly: Mi a Gellérthegy tetejére nem építettünk Lillafüredet! — Friedrich István: Lillafüredről beszéljen ia képviselő úr! — Gáspárdy Elemér: Majd meg fogom mondani! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Friedrich István: Lillafüredről, ,a tyúkászatról beszéljenek! — Bassay Károly: A Gellérthegyen még nem fúrtunk!) Kérem, képviselő urak, ezek a dolgok nem tartoznak a fővárosi javaslathoz. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ezek odatartoznak! — Malasits Géza: Az egységespárthoz tartozik a tyúkkölcsön!) Csendet kérek, kén viselő urak! Baracs Marcell: Az autonómia ereje éppen abban nyilatkozik meg, az autonómia mint erkölesi faktor éppen ott nyilvánítja a maga legtiszteletreméltóbb hatását, hogy a pártoknak egymással szemben követett ellenőrzése és az a felelősség, amelyet minden párt érez a maga választóközönségével szemben, (Sándor Pál: Hol?; Itt nálunk? — Bródy Ernő: Nem! A városházán! Derültség a szélsőbaloldalon. — Peyer Károly: Ez az, amit ott túl nem ismernek!) az a tudat, hogy a választásokon megbosszulhatja magáit minden ballépés, amely valamely párt részéről történik, a minden emberi szervezetben előfordulható rendellenességeket a legkisebb mértékre szorítja a főváros igazgatásában s megkeresi és megtalálja az orvoslást is, ha arra szükség van. Az erkölcsi és a történelmi igazolást tehát, mondom, csak abban találhatná ez a javaslat, ha bizonyítani tudná» hogy általános érdeket szolgál az a felforgatás, amelyre törekszik. Holott ezt a felforgatást, amint voltam bátor említeni, nemcsak az állam és a főváros érdeke nem kívánja, hanem ellenkezőleg: még a legerősebben tiltakozik ellene, az ellen, amit ez a törvényjavaslat megvalósítani kíván, az alkotmányos jogok igazságosságának, az, alkotmányos jogok elosztása és gyakorlása igazságosságának és a közjavak kezelése erkölcsi érinthetetlenségének a szempontja is. (Sándor Pál: Ott a panamistákat kirúgták! — Jánossy Gábor: Azokat mindenünnen kirúgják, mert ki kell rúgni! — Peyer Károly: Nem mindenütt! Itt megállapították, hogy a tyúkkölcsön nem összeférhetlen! — Bródy Ernő: Mi vati a hízlalási segéllyel? — Jánossy Gábor: Hagyjuk a tyúkokat tojni! Most nem erről van szó! — Bassay Károly: De nem állampénzen! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Bródy Ernő: Mi van a disznókkal?) Csendet kérek, Bródy képviselő űr! Baracs Marcell: Ha kegyesek e megfontolásaimat helyeseknek elismerni és most e mellett a felismerés mellett kegyesek kutatni azt, hogy tulajdonképpen minden közérdek, állami, városi közérdek, minden politikai és minden gazdasági, erkölcsi érdek ellenére, mindezeknek háttérbe helyezésével miért akarja a kormány ezt a törvényjavaslatot révbe vinni, akkor nem juthatnak más eredményre, mint