Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.
Ülésnapok - 1927-341
162 Az országgyűlés képviselőházának , Észrevételeim következő csoportja a kormányfőhatósági ellenőrzésre vonatkozik. Az ősi magyar alkotmány szerint az állam hatalma három különböző alakban nyilvánul meg: a törvényhozásban, a kormányzásban és a bíráskodásban. A kormányzás, tehát a végrehajtó háta lom, birtokosa alakilag a király, az államfő, aki e jogát a törvény korlátai között gyakorolja. Az 1848-at megelőző időkben a király e hatalmat részben a kormányszékek, részben a nemzeti önkormányzat közösségei által gyakorolta, tehát a formailag a királyban gyökerező végrehajtó hatalom megoszlott a központi hatóságok és a törvényhatóságok között. Az 1848 : III. te. ezen csak annyit változtatott, hogy a kormányszékek hatalma a független felelős minisztériumra szállott át. Nem változtatta a végrehajtó hatalom megosztottságának lényegét sem az 1867 : VII. te, sem az 1867. évi miniszterelnöki rendelet; fenntartotta lényegileg az 1872 : XXXVI. te. és az 1886 : XXI. te. is, sőt az 1907 : LX. te. közvetlenül a háborút megelőző időkben is kifejezésre juttatta, hogy a magyar törvényhozás abban az időben is rendkívüli súlyt helyezett a végrehajtó hatalom megosztottságának tenyéré. Ezen utolsó törvény többek közt egyenesen a következőket mondja: A törvényhatóság jogkörének védelme elsőrendű állami érdek. A törvényhatóság jogainak biztosítása a nemzet szabadságának is egyik fő biztosítéka. (Helyeslés a baloldalon. ) Mindezen törvények szerint: 1. a törvényhatóságok a törvény korlátai között gyakorolják az^ önkormányzatot, az . állami igazgatás közvetítését és ezeken felül közérdekű, sőt országos érdekű ügyekkel is foglalkozhatnak; 2. önkormányzati joguknál fogva saját ügyeikben önállóan határoznak és szabályrendeleteket alkotnak, ezeket saját közegeikkel végrehajtatják és tisztviselőiket választják. (Zaj a jobboldalon. — Propper Sándor: Öten vannak éis folyton zavarognak! — Malasits Géza: Azért, hogy többnek lássanak! — Propper Sándor: A több mint kétszázból többen lehetnének jelen! -'- Zaj. — Elnök csenget.) Ezen törvények tehát önállóságot állapítanak meg közáletileg intézendő és szabályozandó ügyekben; 3. költségvetési jogot állapítanak meg; 4. önkormányzati hatáskörükben hozott határozat önmagukban érvényesek, azaz kormányhatósági jóváhagyást csak ott igényelnek, ahol azt a törvény kifejezetten elrendeli. Ezen jogkört az 1927 : V. te. III. fejezete lényegesen szűkítette és a belügyminiszteri felügyeleti jogkört rendelkezési jrgok felvétele által tetemesen tágítja, kétségtelen azonban, hogy ezen törvény vonatkozó rendelkezései kifejezetten ideiglenes jellegűek. (Bródy Ernő; Ügy van! Le is járt már a hatálya!) Kitűnik ez magának a törvénynek indokolásából, amely egyik részében azt mondja (olvassa): «A III. fejezetben foglalt rendelkezések hatálya 1929. év végével minden esetben megszűnik», a másik részében pedig azt mondja (olvassa): «A kormányt nem vezeti az önkormányzati jogi élet gyengítésére irányuló szándék, amit az bizonyít, hogy az önkormányzati háztartás jogát érintő rendelkezéseket csak átmeneti intézkedéseknek tervezi arra az időre, amely alatt várható, hogy az. államháztartás rendje kellőleg megszilárdul»^ Az 1929 : XXX. te. a vármegyék és törvényhatósági városok háztartásának tekintetében rendelkezéseket nem tartalmaz és így kétségtelen, hogy az 1929. év végével ezen rendelkezések hatálya alól szabadulnak, a fővárosi törvényhatóságra nézve azonban ez a törvényjavaslat a kormánybatósági felügyelet című fejezetében a vonatkozó rendelkezések . ülése 1929 december 17-^én, kedden. legnagyobb részét állandósítja. Minthogy ezen rendelkezések állandósítása ellentmond a magyar jogfejlődésnek, minthogy ezek állandósítása mellett törvényhozói szándék egyáltalán nem nyilvánult meg, mert eddig ez a parlament is minden tárgyalása alkalmával kifejezésre juttatta azon meggyőződését, hogy az autonóm jogköröknek épségbentartását kívánatosnak tartja, ezért a módosítások egész sorát terjesztettem be a kormányfőhatósági jogok gyakorlásáról szóló fejezetben. Ezeket a részletes vitánál fogom indokolni, de rá akarok mutatni arra, hogy e módosítások törekvése hármas. Az első eliminálni óhajtja a belügyminiszternek az 1927 : V. te. III. fejezetén alapuló rendkívüli rendelkezési jogát ebből a törvényjavaslatból, a második-épségben meg a óvni a főváros szabályrendelet alkotási jogát, a harmadik pedig a kormányfőhatósági jog gyakorlását egyedül a belügyminiszter útján akarja lehetővé tenni. Észrevételeim negyedik csoportját az üzemi gazdálkodásnál főleg az egyszerűség és célszerűség szempontjából terjesztem elő. r Az üzemek igazgatásánál a törvény rendelkezései szerint a rendelkezési jogot hat szerv gyakorolja: a törvényhatósági bizottság, a törvényhatósági tanács, a főpolgármester, a pohgármester, a szabályrendeletben megállapítandó mértékben az igazgatóság és végre maga a belügyminiszter. Az ellenőrzést pedig öt szerv gyakorolja: a belügyminiszter, illetőleg a belügyminiszterrel együtt a pénzügyminiszter, a főpolgármester, a törvényhatósági tanács, a főszámvevő és a polgármester. Nem tudom elképzelni, hogy ilyen rendelkezési jogok mellett az üzemek gazdasági vezetése lehetséges volna, de azt sem tudom elképzelni, hogyha az ellenőrzéssel megbízott valamennyi szerv közvetlenül és egyenesen akarna ellenőrzési jogokat gyakorolni, akkor az üzemigazgatóságok és üzemvezetőségek másra is ráérnének, mint határozatokat bemutatni, mint határozatokat indokolni, számadásokat elkészíteni, és egyáltalában az üzemigazgatóságok és üzemvezetőségek adminisztratív munkájának legnagyobb része a különböző ellenőrzési szervek kívánságainak honorálásában merülni ki. Éppen azért a részletes vitánál indokolandó indítványaimmal két célt óhajtok előmozdítani, egyrészt, hogy a rendelkezési jog egyszerűsíttessék, s a polgármester egyetemleges felelőssége mellett a polgármester intézkedési joga erősíttessék. A második pedig az, hogy az ellenőrzés kizárólag az arra rendelt két szerv útián, tehát a főszámvevő és a számvevőszék útján gyakoroltassák. Ká fogok mutatni arra is, hogy a rendelkezésemre álló és azt hiszem, alapos kimutatás szerint, a törvényjavaslat végrehajtása a székesfőváros adminisztrációs kiadásait 1,574.000 pengővel emeli. (Bródy Ernő: Ez a takarékosság?) Minthogy pedig a 103. § 2. bekezdése értelmében, amely a külföldiek tartózkodási és lakhatási ügyeiben a m. kir. államrendőrséget állapítja meg hatóságként, a székesfőváros körülbelül 300.000 pengő jövedelemtől esik el, — ennek ellene lehet mondani — tehát az én számításom szerint körülbelül kétmillió volna az a különbség, amellyel drágább lesz az adminisztráció, mint eddig volt. Ezt a törvényjavaslatot írnár ebből a szempontból sem tudom kielégítőnek tekinteni. T. Ház! Ez az egész törvényjavaslat tulaj donkénpen semmi más, mint a bizalmatlanság kodifikálása. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Gáspárdy Elemér: Jogos bizalmatlanság! — Rassay Károly: Miért jogos?
