Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.
Ülésnapok - 1927-340
146 Az országgyűlés képviselőházának 340. ülése 1929 december 13-án, pénteken. nemzeti gondolat szempontjából igen predomináns. Engedje meg 1 Ház, hogy beszéljek arról is, mi volt a pénzügyi helyzet 1872-ben, és mi ma, mert ezek a számadatok mutatják meg, hogy micsoda végzetes merénylet készül a gazdasági javak ellen is és az ország pénzügyi érdekei ellen is e törvényjavaslat révén. Budapest pénzügyi helyzete 1872-ben nagyon aggasztó, sőt válságos volt. A régi Pest magánosoktól vett fel pénzeket, mégpedig igen kis kölcsönöket, egészen nevetséges kölcsönöket is kénytelen volt felvenni magános emberektől. A három város egyesítésekor 10 millió koronával tudta fedezni szükségletét. A főváros összes vagyona 1874-ben 107*5 millió volt, a tiszta vagyon pedig 1874-ben 81,356.560 korona. Ezzel szemben — amire utal magának a javaslatnak indokolása is — az 1928. év végével a főváros összes vagyona 1.743,3116.247 pengő, tiszta vagyona pedig 752,907.162 pengő. Hogy milyen volt az adminisztrációs élete, erre nézve jellemző az, hogy 1874-ben a tisztviselők száma 1510 volt, ma csak a közigazgatási tisztviselők száma 6168. (Gáspárdy Elemér: Ma vau tisztviselő bőven.) Az üzemi személyzettel együtt számuk valami 24.000-et tesz ki. Az összes személyzeti kiadás 1874-ben 2 és fél millió korona volt, Ma, megint csak a közigazgatási személyzetet véve, a kiadás 21,446.311 pengő. Mindezen adatok szerint tehát Budapestnek óriási a fejlődése, a magyar nemzeti vagyonosodás szempontjából is igen jelentékeny, és én már a múltkori alkalommal itt a Házban összehasonlítást tettem az országnak és Budapestnek részben iparvállalati, részben kiviteli és behozatali, azonkívül más egyéb vonatkozású vagyoni kérdései tekintetében is. Még csak az adózás szempontjából legyen szabad felemlítenem két tételt. 1874-ben az adójövedelmek voltaik egyenesadóban 12,566.976 korona, községi adóban 3,196.744 korona. 1928-ban egyenesadóban befolyt 112,087.816 pengő, községi adóban 41,595.611 pengő. Ma egy főre esik állami adó Budapesten — mindenkire, tehát a csecsemőre is — 114 pengő 61 fillér, községi adó fejében 42 pengő 53 fillér, vagyis a milliós Budapest lakosai közül mindenki egymagában 157 pengő 14 fillért fizet évente adóba. (Kabók Lajos: Hát a közvetett adók?) A közvetett adókról nem beszélek, hiszen azok úgy felhalmozzák azokat a terheket, amelyeket a budapesti adózó polgárnak el kell viselnie, hogy ezek mellett a terhek mellett igazán csodálatos dolog, hogy még annyi lelkesedés, szeretet és megértés nyilvánul meg a közdolgok iránt Budapesten. T. Képviselőház! Amidőn itt ezekben a statisztikai adatokban odavetettem a régi és a mai Budapest kontúrjait, azt kérdezem a kormánytól, minő vakmerőség és minő lelketlenség ezzel a várossal szemben a hatalmi erőnek azzal a felelőtlenségével élni, ahogyan azt a kormány ebben a javaslatban teszi. Az Önkormányzat lényegét az 1872 : XXXVI. te 2. Cáriak a) és b) pontjai fejezik ki. amelyek kimondják, hogy a főváros gyakorolja az^ Önkormányzatot és az államigazg-atás közvetítését. Ebben az új javaslatban minden törekvés arra irányul, hogy az önkormányzatot elvegyék, és hogy Budapest fölött a kormányhatalom legyen az úr, (Gál Jenő: Cselédsorba jut a város!) Űgylátszik, a t. belügyminiszter úr eltévedt Budapest közigazgatása nagy apparátusának útvesztőjében. Nem ismervén a város életét, rábízta magát egy idegenvezetőre, aki őt egészen zsákutcába juttatta. Mert nem tudom feltételezni, hogyha a t. miniszter úr csakugyan ismerné azokat a súlyos és nagy szolgálatokat, s azokat a teljesítményeket, amelyeket Budapest kommunitása a nemzeti kultúra érdekében tett, akkor odáig ment volna vakmerőségében, hogy ezzel a törvényjavaslattal tegye csúffá a fővárost. Ez a törvényjavaslat jogfosztó, ez a törvényjavaslat szemérmetlen. Kénytelen vagyok ezt megállapítani, mert hiszen olyan cinikusan magyarázza saját céljait, olyan fölénnyel intézi el azoikat a fájó és égető sebeket, amelyeket megnyit ezekkel a rendelkezésekkel, hogy azt kell mondanom, semmiféle érzéke sincs azokhoz a közjogi és alkotmányjogi kérdésekhez, amelyek pedig a nemzet életében igen nagy szerepet játszottak. (Gál Jenő: Nincs gazdasági érzéke!) A gazdasági kérdésekhez, úgy látszik, van érzéke. Mi láttuk azt a gazdaságpolitikát, amelyet az igen t. kormány folytat. Igen súlyos momentumai és fejezetei vannak ennek a gazdaságpolitikának. (Fábián Béla: Megint kiadták azt a drága rendeletet az italmérőkről!) Nem lehet tudni, hogy az elkövetkezendő idők miket fognak felderíteni, de már azok a "dolgok és botrányok is, amelyek napirendre kerültek, mutatják, hogy a gazdasági politikában is a felelőtlenség nagy érzése mutatkozik és jelentkezik a kormány részéről. (Fábián Béla: Már esztendők óta!) Gál Jenő t. képviselőtársam egy interpellációt jegyzett be a fedezetlen kölcsönök hovafordításáról és mi látjuk, hogy az építkezéseknél és egyes megrendeléseknél hogyan, milyen úton és módon intézkedik a kormány a közszállítási szabályzat kijátszásával. Strohmannok állnak oda és szemben a legális magángazdaság érdekeivel, a kormány egyeseket kedvezményes üzletekhez juttat. Látjuk azt, hogy itt a közpénzekkel való gondos foglalkozásnak az a kényes és finom érzéke, mely a múltban annyira jellemezte a kormányzatokat, már teljesen megszűnt. Hiszen méltóztatnak emlékezni arra, hogy egy-egy kormányférfiú bizonyos gyanú alatt kénytelen volt a bíróság elé állani, és már az alatt az idő alatt, amely eltelt bíróság elé állásáig, levonta a konzekvenciákat, nem képviselte tovább a kormányszékből a hatalmi politikát, hanem megvárta, amíg a bíróság kimondotta fölötte ítéletét. Méltóztatnak* tudni, hogy a Désy Zoltán-féle perben hogyan mondott lesújtó ítéletet a bíróság egy kormányférfiú felett, s akkor megvolt a közvéleményben is az az érzék, amely értékelte és megbecsülte azokat a közéleti jelenségeket, amelyek a morálnak ilyen finom megérzését tükröztették. Maga a kormány is másképpen viselkedett. Az öreg Ugrón Gábor mondotta egyszer felháborodásában, hogy minő romlott lett az értelmiség! Sajnos, a mi mai értelmiségünk sokkal romlottabb, mint volt annak a kornak értelmisége, mert ott több érzék volt az ilyen nagy gondolatok iránt, mint aminő az erkölcs és a közérdek s általában sokkal több érzék volt az akkori közvéleményben, a társadalomban és a kormányzati politikában. A kormányzat gazdasági politikája után most már mit remélhetek én akkor a Városházán, ha majd ez a javaslat törvénnyé válik? Akkor nyakló nélkül érvényesül a kormány minden befolyása a város minden gazdaságpolitikai intézkedésében. Hiszen megvan erre a módja alaposan, mert gondoskodott a kormány a törvényjavaslat minden szakaszában arról, hogy az ő imperatívusza tudjon kifejezésre jutni a közigazgatás minden szervében. Nem beszélek, igen t. Ház, arról a legfőbb szervről, amelyről t. előttem szólt képviselőtársam is megemlékezett. A legfőbb szerv, a
