Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-340

140 Az országgyűlés képviselőházának 3+ mánypárt budapesti képviselője. Remélem, hogy a Képviselőház többsége ugyanazt a felfogást fogja ebben a kérdésben képviselni, mint amelyet a túloldalon ülő képviselőtársaim közül páran nagyon bátran és önérzetesen képviseltek a bizottságban. (Gáspárdy Elemér: Legalább egyszer dicsér bennünket! — Propper Sándor: Az is fáj, ha dicséri! — Kabók Lajos: Önök nem bírják sem a dicséretet, sem annak az ellenkezőjét! — Zaj.) Lehetővé teszi ez a rendszer, hogy a tanács 25 tagja közül újólag a kisebbség kapjon többséget. Mi módon? A kormánypárt többségét túlértékelve 10 százalékban veszem fel, — hangsúlyozom: túlértékelve. — Hogyan alakul ki ennek alapján a 25 tag, akiknek kezében koncentrálódik az, egész hatalom, akik elvontan, bizalmasan, zárt ülésen fognak majd határozni? (Farkas István: Panamafészek lesz! — Propper Sándor: Jó faüzletet» fognak majd kötni! — Zaj.) Benne lesznek a polgármesterek, hivatalból öt tag van, a főpolgármester kinevez hat tagot, (Felkiáltások a szélsőbáloldalon: Hallatlan!) és ezenkívül választani is kell, — itt azután operettszerűséget is visznek bele — arányos választás szerint 14 tagot. Ha a választásnál a kormánypárt csak két helyet tud kapni, — ennyire értékelem őket — akkor is megvan a feltétlen többség, (Ügy van! Ügy van!) mert kinevezett tag van hat, hivatalból résztvevő ötezek együtt tizenegyen vannak! (Baracs Mar* cell: Es a főmufti!) és van két választott tag, ez összesen tizenhárom, tehát megvan a tanácsban a teljes többség, megvan a lehetőség arra, hogy azt csináljanak, amit akarnak. Méltóztatik látni, hogy ez a törvényjavaslat nemcsak a közgyűlésnél, hanem az intézőtanácsnál is számít arra, hogyha e,gy olyan többség alakulna ki, amely a közgyűlésen a kormánnyal szemben foglalna állást, e többség ellenére se lehessen olyan közgyűlést és olyan intézőtanácsot választani, amely a többség akaratát juttatja kifejezésre, mert kinevezett tag van hat, hivatalból résztvevő öt, ami már maga tizenegy tagsági helyet jelent. Ilyen módon tehát a választottak többsége hiába akar ott bárminő befolyást gyakorolni, nem tud érvényesülni. E mellett a választási rendszer mellett nagyon érdekes rendelkezést kíván feleleveníteni a miniszter úr, amikor a javaslatban kimondatni kívánja, hogy a választásoknál ezer ajánló szükséges. A jövőben tehát 14.000 polgárnak minden körülmények között nyíltan kell állástfoglalnia. (Petrovácz Gyula: Most 22.00-nek kell!) Nem mondom, hogy ez helyes, a mai is helytelen. 14.000 polgárnak kell nyíltan színt vallania politikai állásfoglalását illetőleg. En biztos vagyok benne, hogy a kormánypárt lajstroma megint háromszorannyi ajánlást fog tartalmazni, mint amennyi szavazatot fog kapni. (Fábián Béla: Ez természetes! — Zaj.) Mi szükség van arra, hogy ezer ajánlót kelljen felmutatni! De tovább megy ez a rendszer és visszaállítani kívánja azt a szelvény-rendszert, (Zaj és felkiáltások a baloldalon: Hallatlan!) amely már a legcsúfosabban megbukott. (BródyErnő: A legnagyobb korrupció forrása lesz!) A legnagyobb korrupció forrása lesz, amint nagyon helyesen jegyzi meg a t. képviselőtársam, hiszen szinte tőzsdéje volt ezeknek a szelvényeknek. (Fábián Béla: TTgy van! Pénzt kellett fizetni értük! — Bródy Ernő: Üzlet! — Zaj.) A terrornak nagy lehetőségei nyílnak itt és a kormánypárt így biztosítja magának azt a ké). ülése 1929 december 13-án

y pénteken. nyelmet, hogy nem is kell elmennie a választók után, hanem a munkaadók lefejtik már előre a szelvényt, a házmesterek előre ellopják a szelvényt, vagy a hivatalfőnökök már szelvény nélkül kézbesítik a választói igazolványokat, míg a névaláirásókat odaírhatja akármelyik házmester, úgysem ellenőrzi senki, hogy az aláírás tényleg az illető választó aláírása-e? Az egyik oldalon tehát felállítják ezt a rendszert, amely a kisebbség diktatúráját biztosítja, a másik oldalon lehetővé teszik azt, hogy a korrupciót támasszák alá azzal a szelvényrendszerrel, amelyet a t. miniszter úr elődje már elejtett és amelyről a miniszter úr elődje oly súlyos bírálatot mondott, (Friedrich István: Igaza is volt!) Nem tudom, mivel tudja a miniszter úr megindokolni ennek a rendszernek újra való életbeléptetését. Azt a szankciót, amely idevonatkozólag büntetési tételeket állapít meg, sohasom azokkal szemben fogják alkalmazni, akikkel szemben tényleg alkalmazni kellene, hanem megtévedt, jóhiszemű, vagy túlbuzgó embereket fognak ennek alapján lecsukni, de semmiesetre sem azokat, akik iparszerűleg élnek vissza ezzel a hatalommal és iparszerűleg végzik ezt a terrort, mert a munkaadó, a hivatalfőnök négyszem között kényszeríti és terrorizálja ki az alkalmazottól a szelvényt és senkisem fogja munkaadóját, vagy hivatalfőnökét ezért felelősségre vonni, vagy pláne, őt feljelenteni. Egy kérdéssel kívánok még foglalkozni és ez a nyilvánosság kérdése. (Halljuk! Halljuk!) A bizottságok tanácskozására nézve a javaslat változatlanul fenntartja a titkosságot. A törvényjavaslat bizottsági omódositásában — a közvélemény erőteljes állásfoglalásának hatása alatt — a bizottság hozzájárult, hogy azok a napirendi pontok, amelyek vagyoni kérdésekről szólnak, nyilvánosság előtt tárgyaltassanak. (Bródy Ernő: De osak a tanácsnál! Az összes bizottságoknál így kellene! A Haggenmaeher ügyet zártan fogják tárgyalni! — Fábián Béla: Annyi panama lesz, hogy még annyit a világ nem látott! — Zaj a jobboldalon.) Nem tudom, helytálló-e hír, hogy a kormánypárt tegnapi értekezleten újra a titkosság mellett foglaltak állást, amit a miniszter úr és az előadó úr is azzal indokoltak, hogy a bizottságok szakszerűségét biztosítani kell és a miniszter úr a. titkos tárgyalások útján több eredményt vél elérni. En tagja vagyok a főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlésének és tagja vagyok minden fontosabb bizottságnak. En sohasem éreztem magam feszélyezve, ha nyilvánosság előtt kellett valamely kérdésben állástfoglalnom, én sohasem éreztem magam feszélyezve, hogy bírálatot mondjak valamely ügyben. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Sohasem éreztem kellemetlennek a sajtó jelenlétét, hanem mindig helyesléssel láttam, hogy a sajtó jelen van s hogy a sajtó nyilvánossága előtt tárgy altatnak ezek az ügyek. (Ügy van! Ügy van a bal- és a szélsőbaloldalon.) Hát nem a nyilvánosság a legnagyobb erő? A bíróságok nyilvános tárgyalása nem adja-e a közvélemény előtt a legnagyobb erőt az igazságszolgáltatás igazságának, amikor a közvélemény előtt, a nagy nyilvánosság előtt történik a tanuk kihallgatása, folyik le a (bizonyítás és az ítéletkihirdetés? Milyen más véleményt vonna le a ' közvélemény egyik-másik bírói tárgyalásból kifolyólag, ha nem volna szintén résztvevője a tárgyalásnak és nem tudná maga is ellenőrizni bizonyos mértékig a bíróság ítéletének helyes-