Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-335

i Àz országgyűlés képviselőházának 335. ülése 1929 december 5-én, csütörtökön. tül nem tud munkaalkalomhoz jutni. Ha a legnagyobb iparnak, a vasiparnak helyzetét vizsgálom, ott is azt tapasztalom, hogy a gyárak egymás után, indokkal vagy a nélkül bocsátják el százával a munkásaikat, úgyhogy a legutóbbi hetekben elbocsátott munkások száma ebben az iparban is legalább három-négyezer főre tehető, amihez hozzá kell számítani azokat a munkanélkülieket is, akiknek úgyszólván az örökös munkanélküliség jut osztályrészül. A nyomdaipari válság, a faipari válság és a többi ipari válság mind-mind oda sorakozik és azt követeli, hogy történjék valami, mind azt követeli, hogy sürgős intézkedés történjék a kormány részéről, amelynek elsősorban abban kell megnyilvánulnia, hogy a lehető leggyorsabban anyagi segítséget nyújtsunk azoknak, akik bajba jutottak, akiket a nyomorúság úgy veszélyeztet, hogy nem lehet tudni, mit fog ez következményeiben hozni. r Sürgősen kell a kormánynak intézkednie a munkanélküliség esetére szóló biztosításra vonatkozó törvényen kívül arról is, hogy a közmunkáknak .kellő mértékben való elrendeléséről gondoskodjék. Itt van egy régóta vajúdó kérdés, amelyet szintén több ízben szóvá tettünk, amelyről a kormány tagjai is nem egyszer beszéltek, de amely még mindig nem került megvalósításra: a Máv beruházási munkálatai. Ezek a munkálatok, amelyekre 120—130 millió pengő van előirányozva, esztendőről-esztendőre késnek, s ebből a munkából nem valósult meg a mai napig semmi, holott számtalanszor tettek a kormány tagjai kijelentést arra, hogy ez is a kormány programmjába tartozik, mint a közmunkák elrendelésére vonatkozó intézkedés. De más irányban is kell a kormánynak tevékenykednie és vizsgálnia kell^ a magániparban mutatkozó jelenségeket, és pedig az iránt kell vizsgálódnia, hogy vájjon jogosultak-e, indokoltak-e azok a nagyarányú munkáselbocsátások, amelyek az utóbbi hetekben történtek, és hogy ezekkel az elbocsátásokkal szemben milyen intézkedéseket lehetne végrehajtani: elegendő-e pusztán az, hogy a közmunkák elrendelése és kiadása megtörténik, avagy messzebbmenő intézkedéseket kellje tenni f az esetleg indokolatlannak mutatkozó elbocsátásokkal szemben. Méltóztassanak: figyelembe venni, hogy ma igen számottevő, nagy gyárvállalatok ia munkaidőt erősen redukálták. Vannak nagy gyárak, amelyeknél a munkáslétszám kétezret, sőt ennél is többet tesz ki, és a munkaidőt lecsökkentették heti négy napra. Van olyan gyár, ahol a munkaidő hetenként 28 órát tesz ki. Itt tehát egy borzalmas nagy társadalmi katasztrófával állunk szemben. (ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Megyünk a tél felé, és semmiféle intézkedést sehonnan nem látunk. Mit gondol a törvényhozás, mit gondol a kormány, hogy mi fog itt bekövetkezni, ha ilyen tétlenség mutatkozik az egész vonalon? Még csak december elején vagyunk, a tél a maga ridegségével még nem köszöntött teljes egészében reánk; mi lesz azonban akkor, ha a múlt esztendőhöz hasonló borzalmasan szigorú tél következik be? A munkanélküliek nagy tömegei a legkétségbeejtőbb helyzetben vannak: nincs élelmezésük, nincs ruhájuk, úgyszólván r rongyokba vannak burkolva. A törvényhozásnak^ nem lehet e kérdés mellett tovább elsiklania, és nem szabad olyan érvekkel előállani, r hogy erre a célra nincsen pénz. Kell lenni, bármilyen úton-módon, és ha máskép nem, póthitelekkel kell ezen a kérdésen segíteni, mert ez olyan fontos társadalmi probléma, amelyet nem lehet azokkal az indokokkal elhárítani, amelyeket ezldeig hallottunk. Tudomásom szerint van néhány intézkedés, amelyet csak végre kellene hajtani. Számtalan olyan közmunka van, amely el van határozva, amelyre fedezet van, csak el kellene azokat a munkákat rendelni, és máris ''' nagyszámban lehetne foglalkoztatni a munkásokat, vagyis erőteljes mértékben lehetne hozzájárulni a munkanélküliség enyhítéséhez. Elnök: A képviselő urat figyelmeztetem, hogy beszédideje lejárt. Kérem tehát, szíveskedjék beszédét befejezni. Kabók Lajos: Mély tisztelettel azt kérem a Képviselőháztól, méltóztassék módot adni arra, hogy ebben 'a kérdésben részletesen is előtárhassuk érveinket. Éppen ezért voltam bátor az elnök úr napirendi javaslatával szemben olyan javaslatot terjeszteni elő, amely a munkanélküliség esetére szóló biztosításra vonatkozó indítvány megokolását célozza. Akkor ugyanis hoszszabb idő fog rendelkezésemre állni annak megindokolására, hogy miért tartom szükségesnek e törvény mielőbbi megalkotását; így azonban, ezalatt a rövid idő alatt, amely napirendi felszólalás keretében rendelkezésemre áll, csak kivonatosan tudtam ide tárni azt & kétségbeejtő helyzetet, azt a roppant nagyarányú nyomort, amely a munkanélküliség nyomán következett be. Kérem tehát az igen t. Házat, méltóztassék hozzájárulni ahhoz, hogy ennek az indítványnak megindokolása napirendre tűzessék. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: A miniszterelnök úr kíván szólani. Gr. Bethlen István miniszterelnök: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) En a magam részéről kérem, hogy az elnök úr napirendi indítványát méltóztassék elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon.) Méltóztatnak tudni, hogy a Ház előtt fekszik a fővárosi törvény reformja. (Kabók Lajos: Az nem sürgős!) Ezzel a kérdéssel foglalkozik a bizottság s azt hiszem, hogy a fővárosi törvény reformjáról szóló törvényjavaslat nemsokára, legalábbis néhány napon belül a Ház plénuma elé fog kerülni. Időközben azonban a főváros kitűzte december 15-ére a fővárosi választásokat, és azt hiszem, hogyha már egy reformot kívánunk keresztülvinni... (Zajos felkiáltások a szélsőbaloldalon: Senkisem kívánja! Maga kívánja! — Farkas István: Az önök reakciós szelleme kívánja!) Meg vagyok győződve róla, hogy a t. képviselő urak nem kívánják ezt, és nem is szükséges, hogy ezt ilyen hangos formában megállapítsák, mert hiszen azt úgyis tudjuk, de meg vagyok viszont győződve, hogy a Képviselőház többsége kívánja és óhajtja ezt a reformot. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ha pedig a többség ezt óhajtja, akkor természetes, hogy az új választások már e reform alapján volnának keresztülviendők, nem pedig a régi alapon. Ezért nyújtotta be a mélyen t. belügyminiszter úr a maga részéről azt a törvényjavaslatot (Peyer Károly: Másodszor! Megjósoltuk!), amely a fővárosi választások elhalasztását hozza javaslatba, s amelynek tárgyalása éppen ebből kifolyólag igen sürgőssé vált. Azt hiszem tehát, hogy nem helyesen járna el a mélyen t

% Képviselőház, ha ennek a javaslatnak mellőzésével annak a témának megtárgyalásával foglalkoznék, amelyet t. képviselőtársam, javaslatba hozott. Én a magam részéről, amennyiben a fővárosi törvényjavaslat, illetve most benyújtott törvényjavaslat a karácsonyi szünet előtt letárgyaltainak semmiféle nehézséget sem látnék arra, hogy azt az indítványt is, amelyet t. képviselőtársam itt előho-