Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-335

Az országgyűlés képviselőházának 335. zott s amely a munkanélküliséggel foglalkozik, egyik napon napirendre tűzzük, de azt hiszem, az elsőbbség ebben az esetben a belügyminiszter úr törvényjavaslatát illeti meg. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget.) Ezekben voltam bátor indokolni azt a'kérelmemet, hogy méltóztassanak az elnök úr napirendi javaslatát elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon és a középen. — Propper Sándor: Nagyon sovány indokolás!) Elnök: Az elnöki napirendi indítványhoz szólásra következik? Perlaki György jegyző: Szabó Sándor! Szabó Sándor: T. Képviselőház! A miniszterelnök úr már megindokolta, miért van szükség sürgősen a székesfővárosi törvényhatósági bizottság és kerületi választmányok üjn aalaKitásának elhalasztásáról szóló törvényjavaslat tárgyalására, éppen ezért ennek indokolására nem kívánok kiterjeszkedni. Mindenesetre, amikor Kabók Lajos t. képviselőtársam a túloldalról .megindokolni kívánja a munkanélküliség esetére való biztosításról szóló, általa benyújtott törvényjavaslat napirendretűzését, ebben látok olyan momentumokat, amelyek ide kívánják ezt a kérdést a közvélemény elé és a parlament porondjára. En azt szerettem volna,Jha t. képviselőtársam ezt a kérdést nemcsak az ő osztályszempontjából vizsgálta volna meg, mint ahogy volt is olyan allúzió a beszédében, hogy nemcsak éppen fizikai munkások vannak munka nélkül, hanem szellemi munkások is. De én még tovább szeretnék menni t. Képviselőház, rá szeretnék mutatni a vállalkozásnélküli vállalkozókra, rengeteg sok diplomás ember munkanélküliségére, rá szeretnék mutatni a gyárosoknak nehéz helyzetére is, akik egymásután adják fel az ipart, adják fel vállalatukat, mert nincs egészséges gazdasági élet. (Zaj a balés a szélsőbaloldalon.) Nem lehet ezt az osztálypolitikának szemüvegén keresztül megvizsgálni. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: Ide juttatták az országot!) Elnök: Kérem Propper Sándor képviselő urat, méltóztassék csendben maradni, Szabó Sándor: Ez a világ gazdasági helyzetéből folyik, ez nem csupán Magyarországot érintő kérdés. Nem lehet ezt csupán a magyarországi keretek között megvizsgálni, ha az igazat akarjuk látni ezekkel a kérdésekkel kapcsolatosan. Szeretnék rámutatni azokra a fizetésképtelen adófizetőkre, akik e nehéz gazdasági időkben nem képesek az államkasszát úgy táplálni, hogy abból jusson mindenre, jusson a munkanélküliek segélyezésére, jusson az állástalanoknak azonnal való anyagi segélyhez juttatására, póthitelek útján, vagy nem tudom, milyen úton és módon. Csak onnan lehet venni, ahol van. Még ez a kormány sem rendelkezik azzal a művészettel, hogy onnan is vegyen, ahol nincs, és osszon szét összegeket polgárai között. (Kabók Lajos: A Budapesti Hírlapnak van!) Elismerem, hogy vannak különböző vállalkozási ágakban nagy munkanélküliségre mutató jelenségek, de nem hiszem, hogy ezeket meg lehetne oldani itt egy vita keretében. Meg vagyok győződve, hogy az a vita, amely ebben a tárgyban meg fog indulni, igen sok praktikus, gyakorlati és a megoldás felé mutató kérdést fog talán kibányászni és napirendre hozni, amelyeket majd ki lehet dolgozni a gazdasági kérdéseket uraló Öszszes koefficienseknek elbírálásával és beleszövésével, de nem lehet megoldani egyszerű parlamenti vitával. En azt gondolom, hogy a parlament egészülése 1929 december 5-én, csütörtökön. 5 séges lüktetését nem szabad a kérdéseknek időelőtti napirendre hozásával megzavarni. A miniszterelnök úr már nyilatkozott abban a tekintetben, hogy helyesnek tartja, hogy jöjjön ide ez a kérdés, ha a sorrendet betartjuk, jöjjön ide a fővárosi törvényjavaslat letárgyalása után. Azt hiszem, hogy az az egy-két hét, amely még időközben eltelik, nem hozhat olyan eredményeket, amelyek miatt az indítványozott sürgős napirendet meg kellene változtatni. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor közbeszól.) Elnök: Propper . képviselő urat ismételten figyelmeztetem, maradjon csendben. Szabó Sándor: A közmunkák kiírás útépítés, továbbá a nyomdaiparban és a faiparban lévő munkanélküliség olyan dolgok, amelyeken segíteni állami feladatnak most nem mondható. Ha egyszer sem hitel alakjában, sem költségvetési feleslegek alakjában, sem pedig az államkasszában más címen mutatkozó feleslegek alakjában nem áll erre a célra rendelkezésre hitel, ha a tőkések nem tudnak nekünk ilyen munkák végzésére elegendő hitelt nyújtani Magyarország tőkeszegénysége következtében, akkor gondolni sem lehet arra komolyan, hogy most azonnal új közmunkák kiírásához fogjunk. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Belügyi vigadóra, freskókra van hitel! — Egy hang a szélsőbaloldalon: Látszik, hogy a képviselő úr gyermekeinek van cipője! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Szabó Sándor: Engedelmet kérek, ez a közbeszólás .kissé demagóg ízűnek látszik. (Zaj.) Én nem kérdezem, hogy a képviselő úr miből vesz gyermekeinek cipőt, és kérem, kíméljen meg attól engem és minden képviselőtársát, hogy ilyen személyes kérdésekkel foglalkozzék. Ezt a magam részéről kikérem magamnak. Nem akarom idehozni családi dolgaimat, azt, hogy miből szerzem be ruházatomat. Tessék az ilyen személyes invektivakkal felhagyni! (Helyeslés a jobboldalon.) Hiba volna, ha ezt a kérdést, a munkanélküliség kérdését egyszerűen csak munkáskérdésnek tekintenők. (Kabók Lajos: Ezt nem mondta senki!) Ez hatalmas, nagy, sok ágazatra átszövődő szociális és gazdasági kérdés. (Kabók Lajos: Társadalmi probléma!) Társadalmi és^ gazdasági probléma ez a kérdés. Ebben egyetértek t. képviselőtársammal. Azt szeretném azonban, ha ezt a kérdést hideg fejjel és a mellett meleg szívvel megvizsgálva, igyekeznénk orvoslást keresni azokra a bajokra, amelyek nemcsak at. képviselő urakat, hanem engem is és az egész országot is érintik. Elsősorban a kormánynak főhet legjobban a feje, hogy miképpen csináljon ezekben a kérdésekben rendet. Nem szeretném azt sem, ha valaki úgy bírálná el ezt a kérdést, hogy a munkások érdekeinek félretételével nem akarjuk ezt ma tárgyalni. (Farkas István: Pedig úgy van!) Higyje el t. képviselő úr, ez közönséges ráfogás. (Propper Sándor: Mégis úgy van!) Tessék ezt bebizonyítani, tessék nekem komoly adatokat hozni arra, hogy nem mindenki gondol szeretettel a munkásokra és a munkanélküliekre. (Kabók Lajos: Evek óta nem történik semmi az érdekükben! —• Zaj. — Elnök csenget.) Ez sokkal komolyabb kérdés, semhogy annak komolyságát közbeszólásokkal csökkenteni lehetne. (Zaj.) Én komolyan szeretném, ha ez a kérdés azzal a szaktudással vitattatnék itt meg, amellyel ez a parlament rendelkezik^ s azt hiszem, hogy a t. túloldal, amely ezt a kérdést máskép akarja kezelni, éppen a kérdés helyes megoldásának ártana, ha azt nem alkalmas módon, nem alkalmas