Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-339

Az országgyűlés' képviselőházának 339. ,'felét fizették. '(Mozgás a. jobboldalon. — Karafiáth Jenő: Ez a jogegyenlőség.) , Azonban nemcsak erkölcsi javaiból akarják kiforgatni a magyarságot, hanem anyagilag is tönkre akarják tenni. Ennek talán legközvetlenebb, legkíméletlenebb és Leghatásosabb eszköze az úgynevezett agrárreform. A. csehek nyíltan megmondják, hogy ennek a reformnak célja ,a magyarság kiirtása. Ennek a célnak szolgálatában vették el a magyaroktól és kisebb részben a németektől kétmillió katasztrális hold földet. A magyar azonban csak mutatóba kapott a 300.000 földhöz juttatottból, de bőven jutott föld a színmagyar vidékeken letelepített cseh légionáriusoknak. A megváltási ár a föld értékének legfeljebb tizedrészét teszi, de ezt sem kapják meg készpénzben a tulajdonosok, hanem 4%-os kamatozású kötvényekben. A földjéről kiszorult birtokossal együtt elveszti kenyerét a magyar gazdasági cseléd is, és a cseh hivatalos statisztika 31.400 főre teszi az ilyen módon koldusbotra juttatott magyar gazdasági cselédek számát. 1 • Jugoszláviában az agrárreformot nem törvény alapján, . hanem ukáz alapján hajtották végre, amelynek első szakasza ekként szól: Földet csak szláv nemzetiségűek kaphatnak. (Ivády Béla: Ezek a kisebbségi jogok!) Nem is kapott magyar földet egy rögöt sem, ellenben a magyaroktól és németektől elvett földből 206.000, jórészt dobrovoljác kapott földet 560.000 katasztrális hold

; .mennyiségben. A magyarok tehát két ólairól is őrlődnek; a földet tőlük veszik el, de földet nem kapnak; károsodnak azonban azzal is, hogy az elvett földek adóját máig is ők fizetik, és hogy a cseléd kiszorul a birtokossal együtt és vándorbotot vehet a kezébe, aminek .szomorú reflexét leszek bátor a jugoszláv kivándorlás adatainak a bemutatásánál feltárni. . A jugoszláv földreformnál, minthogy adcbrovoljácok nem tudnak gazdálkodni, maga az Dbzoiv amelyet igazán nem lehet magyar barátsággal vádolni, megállapítja 1928. február 14-én megjelent számában, hogy mióta az agrárreformot végrehajtották, azóta holdanként négy métermázsával kevesebb a búzatermés. De nemcsak az Obzor, hanem a többi szerb újságok is a jugoszláv agrárreform megítélésében csak úgy hemzsegnek a balkanizmus, barbarizmus, korrupció., csalás, Európa szégyene és hasonló kifejezésektől. . JÉs ezzel alighanem fején találják a szöget, mert a román agrárreform jellemzésénél tökéletesen ugyanaz a szókincsük az oláh politikusoknak, magasrangú hivatalnokoknak és újságoknak, mint ahogyan a szerb agrárreformot maguk a szerbek jellemezték. Ezek kö^ül a jellemzések közül talán a legtömörebb a Sccietate Demaine című folyóiraté, amelynek múlt év szeptemberében megjelent száma azt mondja: «Mi az agrárreform? Széleskörű, szégyenletes panama, hazugság, kiszámított csalás és szemtelen spekuláció». Bocsánatot kérek a t. Háztól, ezek nem az én szavaim, én tudom, mivel tartozóin; a Ház méltóságának és a magam igénytelen személyének "is; ez az idézet a román társadalomtudományi társaság hivatalos organ n mában, a Societate Demaineben jelent meg. Ezt a véleményt magukévá teszik szenátorok, képviselők, maga Maniu is képviselő koréban. És hogy ez a — bocsánatot kérek; megint idézek — «becstelen eszközökkel» végrehajtott reform — nem az én szavam ez sem — a magyarság ellen irányul, azt röviden a következőkkel bizonyítom. Erdélyben a román hivatalos statisztika szerint ötször kisebb a nagybirtok .területe, mint Romániában és az elnyomó ülése 1929 (leceMbef 12-én, csütörtökön. 121 magyar uralom alatt Erdélyben háromszor anynyi oláh birtokos voit, mint magyar; tehát sem szociálpolitikai, sem fajpolitikai szempontok nem indokolták különösebben, hogy messzebbmenő reformot hajtsanak végre. Mégis azt látjuk, hogy Erdélyre nézve alkották meg a legkegyetlenebb agrártörvényt és ott alkalmazzák azt a legbrutálisabban. A megváltás alól mentes terület maximuma Erdélyben csak íélakkora, mint a regátban és különféle zavaros és önkényesen magyarázható rendelkezésekkel még ez a terület is leszállítható tíz holdig, sőt városok határában egyáltalában nincs kisajátító« alól mentes terület. Ennek az alapján vették el Székelyudvarhely határában egy nagy-családú hadirokkantnak: Bálint Ferencnek összes vagyonát, 1300 négyszögöles telkét és így fosztottak meg egy magyar özvegyasszonyt, özvegy Erdős Bálintnét egyholdas földecskéjétől. (Felkiáltások: Hallatlan!) A kisajátítás kulcsa Erdélyben csak félakkora, mint a regátban. Körülbelül egyhuszadát kapják meg a valóságos földértéknek a kisajátítást szenvedettek, de ezt sem készpénzben, hanem 5 százalékos kamatozású és Románia pénzügyi viszonyai mellett meglehetősen problematikus értékű állampapírokban, úgy, hogy ha ma egy birtokostól ezer hold földet elveszaek Erdélyben, az kap évi 1750 pengő kamatozást igérő járadékkötvényt. (Derültség.) A tudatlan és rest uj gazdák nem értenek a föl dm ívedhez. A román hivatalos statisztika megállapítja, hogy az agrárreform végrehajtása óta a búza- és tengeritermés Erdélyben 3045 százalékkal csökkent, nem is szólva a kivitelre alkalmatlan, selejtes minőségéről. Ezek az adatok egyenesen provokálják az összehasonlítást a magyar agrárreformmal, amelynek végrehajtása során hasonlíthatatlanul nehezebb viszonyok között feddhetetlen bíróság, megtámadhatatlan becsületességgel és nemzetiségi különbség nélkül több mint negyedmillió embernek juttatott házhelyet. (Ügy van! Ügy van!) és több mint egymillió hatasztrális holdon, maidnem félmillió törpe- és kisgazdaságot létesített. Az utódállamokban azonban az agrárreform a hozzáfűződő visszaéléseken kívül csak a magyarság kiirtásának volt az ürügye, alkalma, de sajnos, nem az egyetlen eszköze. Foganatba vették itt az agrárpolitikának összes többi eszközeit is. Itt van például az iparpolitika. Van egy magyargyűlölő pozsonyi egyetemi tanári Skultéty, — aki egyik füzetét nemrég küldötte szét; engem ' két példánnyal is megtisztelt -— s aki tavaly megjelent munkájában maga • is kénytelen elismerni, hogy a falánk cseh gyáripar indusztria tekintetében teljesen deväsztálta a Felvidéket. Nem füstölögnek már, mint a magyar uralom ideiében, a kórómpai, a mécenzéfiés a többi kohók, nem kattognak a rózsahegyi és egyéb textilgyárak szövőszékei és a híres liptószentmikló«i 16 bőrgyárból mindössze nyolc, 1400 munkádból nem egészen 400 maradt, es:y ötödére csökkent munkateljesítménnyel. '(Zaj a jobboldalon.) Ez nem az én megállapításom, banem a tótoké. Az állami közszállításokból a Felvidék ipara csak 4%-ban részesül. Erdélyben az ipari és kereskedelmi vállalatok nacionalizálása a magyar tulajdonosok tönkretételével és a magyar munkálok ezreinek elkergetésével egyenlő értékű. A kisipari állami hitelekből a 85%-ban oláh többségű Alsófehér megye évi ötmillió leit kap, de a színmagyar Gsík- és Háromszék megyének egy báni sem jut belőle. Megdöbbentő dolog, bogy míg a gazdaságpolitika minden kultúrállamban és jog-