Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-339

122 Az országgyűlés képviselőházának 3S9 államban arra való, hogy az állampolgárok jó­létét előmozdítsa, az utódállamokban egyenesen az állampolgárok egy részének tönkretételére tör, csak azért, mert ezek magyarok. (Ügy van! Ügy van! Eszközei közül nem maradnak ki természe­tesen a vasúti politika és az adópolitika eszkö­zei sem. A cseh gyáripart háromszorosan ked­vezőbb vasúti tarifa támogatja, mint a felvi­déki gyárakat. Ami pedig az adópolitikát illeti, Tituleseu úr pénzügyminiszter korában nyiltan beismerte, hogy Erdélyben a jövedelemadó mér­téke ötször akkora, mint a Kegatban, az ó-ki­rályságban. (Mozgás a jobboldalon.) De újabb adatok szerint még ő is erős különbséget tett Erdélyben is a magyar és az oláh megyék kö­zött. Az oláh megyék átlagban kilencszeresét fizették jövedelemadó címén a békebeli össze­geknek, a székely megyék pedig huszonhárom­harmincszorosát. A legutóbbi két év adatai sze­rint az úgynevezett összjövedelmi, globális adó­nak kulcsa a Regatban 28%-kai emelkedett, Er­délyben 76, Háromszékben 110%-kai. Az iparo­sok és kereskedők adója a Regatban csökkent 11%-kai, Csík megyében emelkedett 31% -kai. így méltóztatnak megérteni azt, hogy az utóbbi két év alatt Erdély adójának összege 205 millió leuval emelkedett A magyar vidéken a járási főnöknek, a pretor hivatali költségeit, még lo­vainak élelmezését is egészen a török harácso­lásra emlékeztető módon egyszerűen kivetik a magyar községekre. Jugoszláviában Ó-Szerbiában egy lakosra 510 dinár adó esik (Halljuk! Halljuk!) és egy négyzetkilométer földre 21.000 dinár; a magyar­es németlakta Szerémségben és Vajdaságban ezzel szemben 1349 dinár, egy négy szögkilomé­terre 91.000 dinár, átlagban tehát körülbelül négyszer több. T. Képviselőház! Egy népfajra nézve, amelynek nemzeti eszményeit elhantolják, ame­lyet kulturális javaiból kiforgatnak, amelynek lába alól kihúzzák a földet, amelynek kezéből kiütik a kereset szerszámát, legyen az toll, vagy kalapács, mi maradhat más hátra, mint a ván­dorbot, amely sokszor csak hosszabbjáratú, messzebbre^ vezető testvére a koldusbotnak. Jugoszláviából az utóbbi hét esztendő alatt több, mint százezren vándoroltak ki, legna­gyobbrészt a tengerentúlra. De ebből a több mint százezer kivándorlóból csak hatezer került ki Ö-Szerbiából, a kivándorlók 70%-a a ma­gyarlakta Szerémségnek, Vajdaságnak és Hor­vátországnak területére esik. A magyarság kivándorlási aránya megkö­zelítőleg ötszöröse népességbeli arányszámá­nak, éppúgy, mint a hogy Cseh-Szlovákiában is a Felföldről való kivándorlás koefficiense ötszöröse a csehországi kivándorlásnak. De lát­tam egy adatot, amely azt mondja, hogv a Fel­vidékről a legutóbbi öt esztendőben a 25—29 éves korban, tehát a legproduktívabb korban álló férfilakosságnak 17%-a, vagyis több, mint hatodrésze vándorolt ki, csak öt esztendő alatt. A cseh külügyi intézet csak a napokban tartott egy ankétot, amelyen kénytelen volt megdöb­benéssel megállapítani a cseh-szlovák kiván­dorlás egyenes fantasztikus méreteit. Romániában csak egyetlen évben, 1926-ban 22,000 útlevelet állítottak ki, ebből 15.000 Brazi­liába szóló rendeltetéssel. A kivándorlók között abszolút számban is négyszerannyi a magyarok száma, mint az oláhoké, és ezt megerősítik leg­újabb adataim is, amelyek 1928-ra vonatkoznak. Minthogy pedig a magyarok száma az oláhok számának csak nyolcadrésze, ez annyit jelent, hogy a kivándorlók között a magyarok arány­. ülése 1929 december 12-én, csütörtökön. lagosan harminekétszer annyian vannak» mint az oláhok. (Ügy van! Ügy van! — Felkiáltások: Hallatlan! ) Ez természetes is, t. Képviselőház, hiszen Romániában a magyarok kivándorlását állami érdeknek, befolyásos urak pedig jó üzletnek tekintik. (Ügy van! Ügy van!) Amikor egy tá­bornoknak ilyen üzletét a román kamarában leleplezték, felállt az akkori belügyminiszter, Vaitoianu, aki véletlenül testvérbátyja volt a tábornok úrnak és kijelentette Dúca akkori külügyminiszterrel egyetértően, hogy igenis, a magyarok kivándorlásának elősegítése Romá­niában állami érdek. (Felkiáltások: Hallatlan.) T. Haz! Bevégeztem adataim felsorakozta­tását. Igyekeztem, nem csekély erőfeszítéssel — lefojtani a feltörő keserűség hangjait és szán­dékosan kerültem a szónoki hatás színes sza­vait, mert rines Demosthenes, aki retori figu­ráival úgy rezgésbe tudná hozni szívünk húr jait, mint ezeknek a számcsoportoknak meg­dönthetetlen tényei, (ügy van! Ügy van!) m ez természetes is, mert mindannyian kiérezzük a szürke számok mögött kibontakozó sorstragé­diáját egy szerencsétlen nemzetnek, (ügy van! Ügy van!) amely ezer esztendőn át a nyugati rendrek, tisztességes békének és a civilizáció­nak sokszor vérehullása árán is Őre és fenn­tartója volt Európa keletén. (Ügy van! Ügy van!) Nekünk, t. Ház, szóvá kell tennünk itt ezt a tragédiát, mert nem engedhetjük, hogy az utódállamok bitorolt földje magyar testvé­reinknek kínzókamrája, siralomháza és teme­tője legyen, (ügy van! ügy van! Taps a jobb­és a baloldalon.) Szóvá kell tennürk pártkü­lönbség és osztálykülönbség nélkül, (Élénk he­lyeslés!) mert egyformán szeretett és megsira­tott testvérünk a lupényi hivatalos vérfürdő­nél meggyilkolt magyar bányamurkás és a magyarságáért vértanúságot halt tisztviselő és katona. (Ügy van! Ügy van! Taps.) Ha senki meg nem akarja érteni a rab magyarok jaj­szavát, nekünk visszhangot kell itt adnunk mil­lió és millió megtépett és megvérzett magyar lélek orgonájának, amelyből a »De profundis> bús melódiája búg felénk és megpróbáltatásuk eme mélységében innen feléjük kell tündököl­tetnünk az együttérzésr ek és az érettük vég­zett munka bíztató tudatának és reménységé­nek szivárványát. (Ügy van! Ügy van! a jobb­és a baloldalon.) De szólnak szavaink innen a Nemzetek Szö­vetségéhez is, amely annakidején a kisebbségi szerződésekben ünnepélyeser garanciája p alá helyezte a kisebbségeknek, tehát az utódálla­mok magyarságának jorait is, (Ügy van! Ügy van!) Tv dorn, t. Ház, (Halljuk! Halljuk!) hogy ez a garancia eddig hatástalan maradt és tu­dom azt is, hogy ez természetes. Mert egy olyan szervezet, amely a panaszost nem ismeri el per­beli félnek, amelynél ki var zárva a kontradik­tórius tárgyalás, (Ügy van! Úgy van!) amely­nél a panaszló magyarságnak saját állami fő­hatalmától való féleve által amúgy is eíhalkí­tott szava a Nemzetek Szövetségének politikai fórumától az Állandó Nemzetközi Bíróság jogi fóruma elé csak akkor kerülhet, ha ahhoz a panaszlott állam is hozzájárul, vagyis ahol egy perdöntő prejudíciális kérdésben a vádlott bíró is a maga ügyében, mégpedig szuverén bíró, ilyer szervezet nem lehet az igazság keresésé­nek és megvédésének eszköze. (Ügy van! Ügy van!) Meg vagyok azonban győződve arról, hogy hamarosan rá fog.jönni & Nemzetek Szövetsége is arra. hogy az eddiginél alaposabban és igaz­ságosabban kell a kisebbségek kérdésével fog-

Next

/
Thumbnails
Contents