Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-339

122 Az országgyűlés képviselőházának 3S9 államban arra való, hogy az állampolgárok jólétét előmozdítsa, az utódállamokban egyenesen az állampolgárok egy részének tönkretételére tör, csak azért, mert ezek magyarok. (Ügy van! Ügy van! Eszközei közül nem maradnak ki természetesen a vasúti politika és az adópolitika eszközei sem. A cseh gyáripart háromszorosan kedvezőbb vasúti tarifa támogatja, mint a felvidéki gyárakat. Ami pedig az adópolitikát illeti, Tituleseu úr pénzügyminiszter korában nyiltan beismerte, hogy Erdélyben a jövedelemadó mértéke ötször akkora, mint a Kegatban, az ó-királyságban. (Mozgás a jobboldalon.) De újabb adatok szerint még ő is erős különbséget tett Erdélyben is a magyar és az oláh megyék között. Az oláh megyék átlagban kilencszeresét fizették jövedelemadó címén a békebeli összegeknek, a székely megyék pedig huszonháromharmincszorosát. A legutóbbi két év adatai szerint az úgynevezett összjövedelmi, globális adónak kulcsa a Regatban 28%-kai emelkedett, Erdélyben 76, Háromszékben 110%-kai. Az iparosok és kereskedők adója a Regatban csökkent 11%-kai, Csík megyében emelkedett 31% -kai. így méltóztatnak megérteni azt, hogy az utóbbi két év alatt Erdély adójának összege 205 millió leuval emelkedett A magyar vidéken a járási főnöknek, a pretor hivatali költségeit, még lovainak élelmezését is egészen a török harácsolásra emlékeztető módon egyszerűen kivetik a magyar községekre. Jugoszláviában Ó-Szerbiában egy lakosra 510 dinár adó esik (Halljuk! Halljuk!) és egy négyzetkilométer földre 21.000 dinár; a magyares németlakta Szerémségben és Vajdaságban ezzel szemben 1349 dinár, egy négy szögkilométerre 91.000 dinár, átlagban tehát körülbelül négyszer több. T. Képviselőház! Egy népfajra nézve, amelynek nemzeti eszményeit elhantolják, amelyet kulturális javaiból kiforgatnak, amelynek lába alól kihúzzák a földet, amelynek kezéből kiütik a kereset szerszámát, legyen az toll, vagy kalapács, mi maradhat más hátra, mint a vándorbot, amely sokszor csak hosszabbjáratú, messzebbre^ vezető testvére a koldusbotnak. Jugoszláviából az utóbbi hét esztendő alatt több, mint százezren vándoroltak ki, legnagyobbrészt a tengerentúlra. De ebből a több mint százezer kivándorlóból csak hatezer került ki Ö-Szerbiából, a kivándorlók 70%-a a magyarlakta Szerémségnek, Vajdaságnak és Horvátországnak területére esik. A magyarság kivándorlási aránya megközelítőleg ötszöröse népességbeli arányszámának, éppúgy, mint a hogy Cseh-Szlovákiában is a Felföldről való kivándorlás koefficiense ötszöröse a csehországi kivándorlásnak. De láttam egy adatot, amely azt mondja, hogv a Felvidékről a legutóbbi öt esztendőben a 25—29 éves korban, tehát a legproduktívabb korban álló férfilakosságnak 17%-a, vagyis több, mint hatodrésze vándorolt ki, csak öt esztendő alatt. A cseh külügyi intézet csak a napokban tartott egy ankétot, amelyen kénytelen volt megdöbbenéssel megállapítani a cseh-szlovák kivándorlás egyenes fantasztikus méreteit. Romániában csak egyetlen évben, 1926-ban 22,000 útlevelet állítottak ki, ebből 15.000 Braziliába szóló rendeltetéssel. A kivándorlók között abszolút számban is négyszerannyi a magyarok száma, mint az oláhoké, és ezt megerősítik legújabb adataim is, amelyek 1928-ra vonatkoznak. Minthogy pedig a magyarok száma az oláhok számának csak nyolcadrésze, ez annyit jelent, hogy a kivándorlók között a magyarok arány. ülése 1929 december 12-én, csütörtökön. lagosan harminekétszer annyian vannak» mint az oláhok. (Ügy van! Ügy van! — Felkiáltások: Hallatlan! ) Ez természetes is, t. Képviselőház, hiszen Romániában a magyarok kivándorlását állami érdeknek, befolyásos urak pedig jó üzletnek tekintik. (Ügy van! Ügy van!) Amikor egy tábornoknak ilyen üzletét a román kamarában leleplezték, felállt az akkori belügyminiszter, Vaitoianu, aki véletlenül testvérbátyja volt a tábornok úrnak és kijelentette Dúca akkori külügyminiszterrel egyetértően, hogy igenis, a magyarok kivándorlásának elősegítése Romániában állami érdek. (Felkiáltások: Hallatlan.) T. Haz! Bevégeztem adataim felsorakoztatását. Igyekeztem, nem csekély erőfeszítéssel — lefojtani a feltörő keserűség hangjait és szándékosan kerültem a szónoki hatás színes szavait, mert rines Demosthenes, aki retori figuráival úgy rezgésbe tudná hozni szívünk húr jait, mint ezeknek a számcsoportoknak megdönthetetlen tényei, (ügy van! Ügy van!) m ez természetes is, mert mindannyian kiérezzük a szürke számok mögött kibontakozó sorstragédiáját egy szerencsétlen nemzetnek, (ügy van! Ügy van!) amely ezer esztendőn át a nyugati rendrek, tisztességes békének és a civilizációnak sokszor vérehullása árán is Őre és fenntartója volt Európa keletén. (Ügy van! Ügy van!) Nekünk, t. Ház, szóvá kell tennünk itt ezt a tragédiát, mert nem engedhetjük, hogy az utódállamok bitorolt földje magyar testvéreinknek kínzókamrája, siralomháza és temetője legyen, (ügy van! ügy van! Taps a jobbés a baloldalon.) Szóvá kell tennürk pártkülönbség és osztálykülönbség nélkül, (Élénk helyeslés!) mert egyformán szeretett és megsiratott testvérünk a lupényi hivatalos vérfürdőnél meggyilkolt magyar bányamurkás és a magyarságáért vértanúságot halt tisztviselő és katona. (Ügy van! Ügy van! Taps.) Ha senki meg nem akarja érteni a rab magyarok jajszavát, nekünk visszhangot kell itt adnunk millió és millió megtépett és megvérzett magyar lélek orgonájának, amelyből a »De profundis> bús melódiája búg felénk és megpróbáltatásuk eme mélységében innen feléjük kell tündököltetnünk az együttérzésr ek és az érettük végzett munka bíztató tudatának és reménységének szivárványát. (Ügy van! Ügy van! a jobbés a baloldalon.) De szólnak szavaink innen a Nemzetek Szövetségéhez is, amely annakidején a kisebbségi szerződésekben ünnepélyeser garanciája p alá helyezte a kisebbségeknek, tehát az utódállamok magyarságának jorait is, (Ügy van! Ügy van!) Tv dorn, t. Ház, (Halljuk! Halljuk!) hogy ez a garancia eddig hatástalan maradt és tudom azt is, hogy ez természetes. Mert egy olyan szervezet, amely a panaszost nem ismeri el perbeli félnek, amelynél ki var zárva a kontradiktórius tárgyalás, (Ügy van! Úgy van!) amelynél a panaszló magyarságnak saját állami főhatalmától való féleve által amúgy is eíhalkított szava a Nemzetek Szövetségének politikai fórumától az Állandó Nemzetközi Bíróság jogi fóruma elé csak akkor kerülhet, ha ahhoz a panaszlott állam is hozzájárul, vagyis ahol egy perdöntő prejudíciális kérdésben a vádlott bíró is a maga ügyében, mégpedig szuverén bíró, ilyer szervezet nem lehet az igazság keresésének és megvédésének eszköze. (Ügy van! Ügy van!) Meg vagyok azonban győződve arról, hogy hamarosan rá fog.jönni & Nemzetek Szövetsége is arra. hogy az eddiginél alaposabban és igazságosabban kell a kisebbségek kérdésével fog-