Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.
Ülésnapok - 1927-338
Az országgyűlés képviselőházának 338. beszólásáért utólag rendreutasítom. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Györki Imre: Én ismerem a miniszterelnök úr felfogását a parlamentarizmusról, én tudom azt, hogy a miniszterelnök úrnak fáj a szólásszabadságnak még az a csökevénye is, ami ebben a magyar parlamentben még megvan. (Zaj és ellenmondások a jobboldalon.) Amíg azonban megvan ez a csökevény, addig mi, akik a választók bizalmából itt vagyunk, élni fogunk azzal a jogunkkal, — akármilyen kellemetlen is valamely kérdés a miniszterelnök úrnak, vagy barátainak, vagy minisztertársainak, — hogy bármilyen kérdést, ha ezt az ország szempontjából fontosnak és kívánatosnak tartjuk, szóvá tegyünk a jövőben is. Egyébként a választ nem veszem tudomásul. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kérdem ezek után a t. Házat, méltóztatik-e a miniszterelnök úr válaszát tudomásul venni, igen, vagy nemi (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik tudomásul veszik a választ, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. A Ház a választ tudomásul vette. (Kabók Lajos: Ez a szavazás azt jelenti, hogy lehet tovább állami vagyont herdálni!) Következik Örffy Imre képviselő úr interpellációja a kereskedelemügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni! Urbanics Kálmán jegyző (olvassa): «Interpelláció a m. kir. kereskedelemügyi miniszter úrhoz. 1. Megváltozott-e a kormány útépítő Programm ja? 2. Mi az oka, hogy lényegesen kisebb menynyiségű út építésére határozta el magát a kormány 1 ? Milyen alapon fog történni a kérdés ezek tekintetében? 3. Mik a kereskedelmi kormány tervei az útépítésre vonatkozólag egyáltalában?» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti' a szó. (Folytonos zaj és mozgás a jobboldalon.) Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek csendben eltávozni, vagy helyet foglalni, de a szónokot ne méltóztassanak zavarni abban, hogy beszédét megkezdhesse! (Rassay Károly: Ennyi figyelmet még egy ellenzéki interpelláló nem kapott!) őrffy Imre: T. Képviselőház! Mióta a kereskedelmi" minisztériumnak egy félhivatalos közleménye megjelent a sajtóban, amely a kormány útépítési programmjára vonatkozott, meg kell állapítanom, hogy országszerte bizonyos nyugtalanság mutatkozik, amely nyugtalanságot ha analizálom, azt is meg kell állapítanom, hogy az a gyanúm, hogy ez a nyugtalanság bizonyos mérvig az érdekeltek részéről jelen t-V zik. (Fábián Béla: Kik azok az érdekeltek, akik utat építeni akarnak, vagy az úton haladni akarnak?) Éppen ezért szükségesnek tartom nyomatékosan aláhúzni, hogy nem fáj nekünk és nem érdekel bennünket, igen t. képviselőtársam, sem azoknak a sorsa, akik lemaradtak a pályázaton, sem azoké, akik nem értek célt, mert ez. azt hiszem, sem engem nem érdekel, sem a Ház egyik tagját sem érdekli. Ellenben kell, hogy érdekeljen bennünket, s azt hiszem, hogy a képviselő urak között e tekintetben nincs különbség, — a független magyar közvéj leménynek egy határozottan megnyilvánuló óhaja vagy kívánsága, az tudniillik, hogy ebben a kérdésben tisztán akar látni. (Ügy van! Űgy van!) Azt hiszem, e tekintetben teljesen egy véleményen vagyok az isren t. baloldali képviselő urakkal is, sőt talán ennek az alkalomülése 1929 december 11-éh, szerdán. 113 nak ők is örülnek, hogy alkalmat adunk arra, hogy e tekintetben felelősségteljes nyilatkozatok és felvilágosítások történjenek. Mert ismétlem, olyan hírek, olyan vádak és nem akarom azt mondani: olyan pletykák vannak itt a levegőben, amelyekkel mindnyájunknak szembe kell néznünk. (Fábián Béla: Halljuk a (pletykákat!) Én ezt a t. Házat nem tartom alkalmasnak pletykák kiteregetésére, ellenben alkalmasnak tartom arra, hogy itt e tekintetben a közvélemény megfelelőképen informáltassék és tájékoztassák és erre akarok tisztán alkalmat adni. Egyedül ez az oka annak, hogy interpellációmat bejegyeztem, amely interpellációmat a jegyző úr felolvasásából már méltóztatnak ismerni s amelyet csak megismétlek a kereskedelemügyi miniszter úrhoz: 1. Vájjon megváltozott-e a kormány útépítő programmja? 2. Mi àz oka, hogy lényegesen kisebb mennyiségű út megépítésére határozta el magát a kormány s illetve milyen alapon' fog történni a döntés e tekintetben, s végül : 3. mik a kereskedelmi kormány tervei az útépítésre vonatkozólag általában? (Helyeslés jobb felől) Elnök: A kereskedelemügyi miniszter úr kíván szólani. Bud János kereskedelemügyi miniszter: T. Ház! Én örülök, hogy Örffy Imre képviselőtársam szíves volt interpellációjával idejönni a Ház elé és itt alkalmat adott nekem arra, hogy így az egész köz véleményt, de különösen egész gazdasági életünket nagyon mélyen érintő kérdésben nyilatkoahassam és megadjam a kellő felvilágosításokat. (Halljuk! Halljuk!) Annál inkább szükségesnek tartom ezt, mert még mielőtt bármilyen döntés történt volna, — alá kell húzsnom, hogy a magam részéről még nem foglalkoztam részleteiben a kérdéssel, tehát semmiféle döntés nincs, — a sajtóban ez a kérdés olyan nagyvonalúan tárgyaltatott és sok tekintetben olyan fantáziáival, amelyet a magam részéről egészen megérteni nem tudok. Nem beszélek arról, hogy akadt sajtóorgánum, amely erős támadást intézett ellenem, a tehetetlenséggel vádolva meg, de végeredményben azt hiszem, valószínűleg csak rossz információk alapján tehette, mert nem hiszem, hogy meggyőződése lehessen egy sajtóorgánumnak, hogy támadást intézhet akkor, amikor még a tényállást nem is ismeri és nem tudja tulaj donképen, hogy kinek vagy minek érdekében foglalt állást. Egy másik sajtóorgánum loolitikai államtitkáromat teszi felelőssé ebbe a kérdésben, aki (Fábián Béla: Még csak most született! — Derültség.) mint volt főispán jött oda és azt mondták, valószínűleg azért nem történt döntés ebben a kérdésben, mert ő most foglalkozik ezzel a kérdéssel és tanulmányozza. Nem akarok polémiába bocsátkozni ezekkel a cikkekkel, egyet azonban meg kell jegyeznem: politikai államtitkárom azok közé a főispánok közé tartozott, akik egy nagy vármegyében nagyon sok utat építettek. (Graeffl Jenő: És jó karban is tartották!) Neki nagyon sok gyakorlati ismerete van és semmi szüksége nincs a tanulmányozásra. Magam még nem is voltam kinevezett kereskedelemügyi miniszter, hanem mint a volt kereskedelemügyi miniszter helyettese vezettem a tárcát, amikor odajöttem mint közgazdasági miniszter, sa kormány nevében és részéről határozottan állást foglaltam egy nagyvonalú útépítési programm mellett, szükségesnek és helyesnek találtam azt. Miután azonban ott találtam egy egészen kidolgozott tervet, nem kíván17'
