Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-338

114 Az országgyűlés képviselőházának 3, tam tovább belemerülni az egyes részletekbe. Néhány elvi módosítást végeztem és napokon bérül közzététettem a pályázatot, azt mondván. nincs idő arra, hogy tovább lehessen várni ez zel a tervvel és a kiírással, amikor már hónapok elteltek és hónapok elteltével az idő már sürget Méltóztassanak visszaemlékezni arra, hogy augusztus 5-ike táján vettem át a tárcát, mint kereskedelemügyi miniszter és elrendeltem, hogy augusztus 15-én a kiírásoknak meg kell történniöik, mert hogyha elkezdem tanulmányozni a kérdést részleteiben, félek attól, hogy én is elmerülök a tanulmányozásban, az ország pedig munkaalkalmakat vár, nem pedig tanulmányozást. (Helyeslés.) Ez a kiírás megtörtént és ennek alapján beérkezett hozzám az előírások alapján 576 pályázat. (Halljuk! Halljuk!) Mivel alternatív pályázatokat is szabad volt beadni, beérkezett még 1412 különböző pályázat, össze-vissza tehát 1988 ajánlat. Kérdem, hogy amikor ezek az ajánlatok annyira variálnak a rendszer, a hitelezési viszonyok és egyéb okok következtében és amikor ezeket egy nevezőre kell hozni, vájjon hosszú idő-e az, ha még két hónap sem telt el azóta? Hiszen ez a közel kétezer pályázat a számítások tekintetében óriási munkát igényel. Kérdem, lehet-e arról beszélni, hogy itt haladék volna, mulaszás volna, hogy itt nem eléggé gyorsan járt el a minisztérium? (Fábián Béla: A baj az, hogy azon az úton, amelyet tavaly építettek, az idén már nem lehet járni!) A magam részéről kötelességemnek tartom, hogy a minisztérium építési osztálya vezetőjének, Forster államtitkárnak és munkatársainak itt is köszönetet mondjak, (Általános helyeslés.) mert csak az fogja tudni megítélni^ hogy mennyire fáradságot nem ismerve intézték el ^ezeket az ügyeket, aki belemerül ebbe a munkába. (Fábián Béla: Jó utakat kell építeni!) Ezt akarjuk valamenynyien ! T. Ház! Eddig a tényállás ez: az anyag fel van dolgozva és azt hiszem, senki rossz néven nem veheti tőlem, ha törekszem a kérdés elbírálásában a tárgyi szempontok és a tárgyilagosság legmagasabb fokú mérlegelésére. Éppen ezért nem tartottam és nem tartanám helyesnek, hogy mindjárt a minisztérium feldolgozása alapján én mint miniszter döntsek. Egy tíztagú bizottságot küldtem ki független emberekből, egyetemi tanárokból és szakértőkből. Ez a bizottság foglalkozik most az egész anyag felülbírálásával és meg vagyok győződve, olyan javaslatokat fog elém terjeszteni, amelyek minden tekintetben helytállóak lesznek. Áttérek most az ügy érdemi részére. (Halljuk! Halljuk!) Természetes dolog, felelősségem tudatában nekem is állandóan foglalkoznom kell az egész anyaggal, egész kérdéssel és foglalkoztam is három szempontból. Először abból a szempontból, hogy a munkálatok minél gyorsabban végrehajtassanak és ebből folyólag másodszor, hogy minél előbb megindíthatok legyenek az előkészületek és további munkálatok. (Helyeslés.) A harmadik szempont az, hogy olyan útépítés történjék, amely megfelelő méltányos feltételek mellett jó utakat adjon az országnak. (Ügy van! Ügy van!) Ma az anyag előttem van, — de ismét aláhúzom és hangsúlyozom, hogy még döntés nem történt — én az anyagot — talán nem. méltóztatnak rossz néven venni — egy kissé ismertetni fogom. (Halljuk! Halljuk!) Én a magam részéről is csak hálás köszönettel vettem eddig is és veszem ma is azt, hogy a pénzügyminiszter úr méltányolva és átérezve azt a fontos érdeket, amely az útépítéshez fűződik, lehetővé próbálja . ülése 1929 december 11-én, szerdán. tenni ós nemcsak próbálja, de tényleg lehetővé is teszi az útépítés megoldását. En azonban megint csak visszatértek arra, amit tegnap mondottam. Ma a világon mindenütt az útépítés áll a gazdaságpolitika tengelyében. Látom, hogy a gazdag és hatalmas államok éppúgy, mint a legszegényebb államok ebben a kérdésben, kell, hogy a legnagyobb erőfeszítéseket tegyék. (Fábián Béla: Ez igaz!) Nem akarok itt adatokat felsorakoztatni arra vonatkozólag, hogy például micsoda mértékben építik útjaikat az Egyesült-Államok, nem akarok hivatkozni arra, hogy mi történik Angliában, de ha látom a francia miniszterelnöknek legutóbbi programma át, ott is minduntalan kicsillan, mint legfontosabb probléma az útépítés kérdése. Aki Olaszországban jár, egyebet sem lát, mint útépítést, Németországban szinte semmi más nem történik. Kérdem tehát, hogy ebben a szegény országban, amelyet egyszerűen kiszakítottak a maga természetes gazdasági életviszonyaiból, ahol annyi terület van út nélkül, amelyek nem tudnak bekapcsolódni kellő időben a forgalomba, ina, amikor tulajdonképpen a motor elszabadult a síntől és szabad lett az úton és ä levegőben, lehet-e közönyösen nézni, hogy ebben az országban útépítés ne történjék? (Fábián Béla: De amit felépítenek, az jó is legyen!) A sors iróniája azonban az, hogy amikor folytonosan a nemzetek egymáshoz közeledéséről beszélnek, ugyanakkor a legszegényebb országnak nem teszik lehetővé, hogy előnyösen, előírt módon építse utait, hanem rákényszerítik, hogy a legdrágább módon építse meg azokat. : Mert, méltóztassanak végignézni, hogyan építenek másutt. A napokban nem egy jelentést és könyvet olvastam, nem egy jelentést láttam erre vonatkozólag. Ezekben látom, hogy mindenütt vagy rendelkezésre állanak a feleslegek, vagy útadó, vagy autóadó kirovása alapján szerzik meg a szükséges ellenértéket. De kötvénykibocsátás, amely pedig legolcsóbb módja az útépítésnek, nem áll nekünk rendelkezésünkre. Mi ezt az olcsó kölcsönt nem tudjuk igénybevenni, hanem napról-napra kell látnunk, hogy gazdaságilag mind nehezebb lesz a helyzetünk, mert nem tudjuk a forgalmat úgy lebonyolítani és nem tudunk oly mennyiségű utat és olyan olcsón építeni, amint az másutt lehetséges. Ez teszi megmagyarázhatóvá azt a nehéz helyzetet, amelyben van a magyar kormány, hogy^ tudniillik nem tud ezekhez az eszközökhöz és módozatokhoz hozzányúlni, aminek következménye természetesen az, hogy sokkal kevesebb

1 és drágább utat tudunk csak építeni, mint mások. (Rassay Károly: Ebbe nem nyugszunk bele!) Nagyon igaza van t. képviselőtársamnak. Nem nyugszunk bele, s a kormány mindent elkövet, hogy ezt a kérdést megoldja, mert a gazdasági helyzetnek tartozunk azzal, bármilyen nehéz is ez a gazdasági helyzet, hogy a kérdést dűlőre vigyük. (Helyeslés.) Nem új dolgot mondok. A pénzügyminiszter úr volt szíves ismertetni annak idején a Házban azt az elgondolást, amelynek alapján az útépítés történik. Egy 10 éves Programm összeállításáról volt szó, amelyet 4000 kilométeren felülinek is mondhatnék. Egy olyan programmról, amely jórészt a meglevő utaknak csak olyan átalakításáról van szó, mely a mai igényeknek megfelel és amely nem kíván olyan áldozatokat, mint kívánnak a mai rendszerű utak, hogy az itt elérhető megtakarításokat a másik oldalon lehessen azután új útvonalak felépítésére használni. Az előirányzatok meg is történtek és most