Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-338

112 Az országgyűlés képviselőházának #. telték Polónyi Gézának igazságügyminiszteíri tárcájáról való lemondását. (Propper Sándor: Így volt! — Gr. Bethlen István miniszterelnök: Az Andrássy-párt tagja voltam!) Az akkori naplók és az akkori hírlapi közlemények alapján mindenki meggyőződhet arról, hogy ívet köröztek az akkori .alkotmánypártban, amely íven felszólítást intéztek a kormányelnökhöz, hogy az igazságügyin iinisztert mondassa le. (Propper Sándor: Hajijuk! Halljuk! Nagyon érdekes pikantéria!) Ezen az íven az aláírók között az első volt gróf Bethlen István, ha nem tévedek, ugyanaz a gróf Bethlen István, aki most a miniszterelnöki székben ül. (Propper Sándor: Megváltoztak azóta a politikai erkölcsök! — Zaj.) Ha ez. volt a felfogása akkor, úgy logikus lenne, ha ugyanez a felfogása lenne ma is és e felfogásra hivatkozással ismételten kérem, méltóztassék gondoskodni arról, hogy a belügyminiszter úr hagyja el a helyét és mint egyenlő fél álljon a bíróság elé. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: A miniszterelnök úr kíván szólni. Gr. Bethlen István miniszterelnök: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Azért kívánok csak felszólalni, hogy szavaim félre, ne értessenek. En magam is abban a felfogásban vagyok, hogy a parlament, mint a közhatalom egyik birlalója, mindenkor foglalkozhatik egy üggyel, amely egyáltalában az ő hatáskörébe tartozik, (Ügy van! Ügy van!) tehát abszolúte soha sincs kizárva az, hogyha a parlament szükségesnek tartja egy ügynek a megvizsgálását, erre egy vizsgálóbizottságot küldjön ki (Farkas István: Jó volna most is!) és azzal a vizsgálat eredményéről magának jelentést tétessen és a felett döntsön. (Ügy van! Ügy van!) En csak a magam részéről abszolúte perhorreszkálom és helytelennek tartanám, ha ezzel az üggyel, amely ügy a bíróság előtt van és amely ügyben a bíróság előtt mindazok a kérdések, amelyek itt felvettettek, elintézést fognak nyerni, a parlament foglalkoznék. (Fábián Béla: Politikailag foglalkozhatik a parlament vele!) Annak utána, ha tisztáztatott ez az ügy a bíróság előtt és a tényállás tisztázva van, magam részéről is helyesnek tartom, hogy a Ház — ha kíván vele foglalkozni — ezzel az üggyel foglalkozzék.. De amíg az ügy a bíróság előtt van, a leghelytelenebbnek tartanám, (Ügy van! a jobboldalon.) ha a parlament, mint a közhatalom egyik birtokosa, a maga részéről beleavatkoznék a másik faktornak, a judikatúrának a ténykedésébe. (Fábián Béla: Amikor a frankügy volt, akkor is parallel foglalkozott azzal a bíróság és a parlament!) Kérem, abban az esetben magam járultam hozzá, a saját személyemről volt szó és egy politikai ügyről volt szó, nem pedig egy ilyen ügyről. Fenntartom azonban azt, amit mondtam, t. Képviselőház, hogy az intenciók, amelyek ezt az interpellációt vezették, nyilvánvalóan odatendálnak, hogy az immunitás örve alatt mondassanak el olyan gyanúsítások, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) amelyeket odakünn a belügyminiszter úrról büntetlenül senki sem mondhat el. (Propper Sándor: Mi van a Polónyi-esettel?) Tessék a t. képviselő úrnak, ha fenntartja ezt a nézetét, bátorsággal bírni arra, hogy ezeket odakünn mondja el és a bírósághoz menjen és ott csatlakozzék a maga perével ahhoz, aki ma vádlottként ül a bíróság előtt, hogy a maga felfogásáért helytállhasson. (Üny van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Mert, bocsánatot kérek, a magyar parlament nem arra való, hogy személyes csaták terévé váljon, hanem arra. való, hogy közügyeket . ülése 1929 december 11-én, szerdán. intézzen. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen. — Rothenstein Mór közbeszól.)^ Elnök: Rothenstein képviselő urat kérem, maradjon csendben. Gr. Bethlen István miniszterelnök: Ami pedig t. képviselőtársamnak azt a kijelentését illeti, amelyet olyan leleplezésszerűen mondott, hogy annak idején, amikor Polónyi Géza lemondásáról volt szó, én magam is aláírtam azt az ívet, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ahá!) hát bocsánatot kérek, aláírtam, és lm lesznek hasonló esetek, amelyekben a felfogásom az lesz, hogy igenis olyan momentumok vannak az ügyben, (Farkas István: Vannak!) amelyekből kifolyólag helyes, hogy az illető lemondjon, mert a közhatalom tekintélyével nem fér össze az, ami történt, ebben az esetben én is ezen a felfogáson leszek (Hegymegi Kiss Pál: Polónyi Géza ezt nem érdemli meg!) és legyen meggyőződve a t. képviselőtársam, hogy én, mint miniszterelnök is, saját minisztertársaimmal szemben és minisztertársaim velem szemben is ugyanebben a felfogásban lesznek, mint ahogyan tisztességes ember nem is lehet más felfogásban. De különbséget kell tenni ügyek és ügyek között és kell is tudni tenni, mert aki nem tud különbséget tenni, az vagy téved, vagy rosszhiszemű, mint a t. képviselő úr. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Az interpelláló képviselő úr újból a viszonválasz jogával kíván élni. (Farkas István: Rossz szerződéseket lehet kötni az adózók zsebére, ez szabad, itt beszélni róla nem szabad!) Farkas István képviselő urat kérem, maradjon csendben! Györki István: T. Ház! A leghatározottabban visszautasítom, mintha én az immunitás örve alatt gyanúsítani akarnék. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) En nem gyanúsítani akartam. (Rothenstein Mór: Ezt mondhatja a miniszterelnök, ezért nem kap rendreutasítást!) Elnök: Rothenstein képviselő urat kérem, ne akarjon elnöki jogokat gyakorolni, hanem maradjon csendben! Györki Imre: Nem akartam én senkit sem gyanúsítani, (Gr. Bethlen István miniszterelnök: Dehogy nem!) én csak idehoztam a Ház elé a belügyminiszter úrnak egy, az állampolgárok szempontjából helytelen szerződését, amelyet igenis jogom van ide hozni (Farkas István: Sőt kötelessége!) és ebben a kérdésben a politikai felelősség kérdését felvetni. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Az igen tisztelt miniszterelnök úr ne oktasson ki engem arra, hogyha valamely kérdést szóvá akarok tenni, azt itt a Házban tegyem-e meg, vagy a Házon kívül. Mindaddig, amíg magam rendelkezem cselekedeteim fölött, ezt én állapítom meg és az ön diktátori képességei idáig még nem terjednek! (Ügy van! Ügy van! Taps a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: A pártjának diktálhat! — Farkas István: Odább diktáljon, ott hallgatnak rá, ott fedezik egymást, úgy látszik! — Erődi-Harrach Tihamér: Visszautasítom! Ez valótlanság, hazugság!) Elnök: Farkas István képviselő urat rendreutasítom. Kérem, maradjon már csendben! (Rothenstein Mór: (Erődi-Harrach ' Tihamér felé): Ezért nem lesz rendreutasítva!) Rothenstein képviselő urat újra rendreutasítom és ha figyelmeztetését az elnökkel szemben illetéktelenül megismétli, kénytelen leszek még szigorúbban eljárni! (Propper Sándor: Egészen példátlan!) Időközben arról értesülök, hogy ErődiHarrach Tihamér képviselő úr sértő közbeszólást engedett meg magának. Ezért a sértő köz-