Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.
Ülésnapok - 1927-338
106 Az országgyűlés képviselőházának 338. ülése 1929 december 11-én, szerdán. elháríthatatlan akadályt képez, amit kivédeni nem tudunk, hogy ki kell jelentenem, nem azok az okok a döntők, amelyekre a t. képviselő úr rámutatott. Mindent elkövetünk, hogy a magyar búza hírnevét biztosítjuk, hogy a magyar búza belső értékét megvédjük. Rendelkezésre állanak azok az eszközök, amelyek ehhez szükségesek és minden irányban megtesszük a magunk kötelességét abban a tekintetben, hogy azokat a fontos közgazdasági érdekeket, amelyeket itt a t. kéuviselő úr védeni és előmozdítani kíván, igenis megvédjük és előmozdítsuk. Ezeket voltam bátor válaszolni a t. képviselő úr interpellációjára és kérem a t Házat, hogy válaszomat tudomásul venni méltóztassék. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Az interpelláló képviselő úr kíván a viszonválasz jogával élni. Vargha Gábor: T. Képviselőház! Mondhatom, nagyon csodálkozom azon, hogy az én szerény, tisztán tudományos alapon előadott és tudományos szakférfiak által is átvizsgált interpellációm éppen a nagy agrárpárt részéről ilyen nagy ellenzésre talált. (Zaj-) Bocsánatot kérek, semmi olyat nem mondottam interpellációmban, ami a magyar búzának ártalmára lehetne. (Zaj. — Ellenmondás ok.) A magyar búzának minősége ma már nem az, mint az ősi magyar búzáé, ezt a külföldön sokkal jobban tudják, mint mi. Ez előtt csak önámítás lenne szemet hunyni. Nem ezen fordul meg a kérdés, hanem azon, hogy igyekezzünk — amint mondottam és amint az igen t. miniszter úr is mondja — mindent elkövetni, hogy a régi, ősi, magyar tiszavidéki búzák régi minőségét továbbra is fenntartsuk. Ezt pedig csak az által érhetjük el, ha a magyar gabona- és lisztkísérleti állomás feladatának arra a magaslatára emelkedik, amelyen állania kell. ^Bocsánatot kérek, t. miniszter úr, éppen az intézet megnyitásakor méltóztatott kijelenteni, — hallották sokan — hogy if?enis csodálkozik, hogy ilyen kisszerűen állították fel ezt az intézményt s hogy ennek sokkal nagyobbszabásúnak kell lennie, mert különben annak a nagy eszmei elgondolásnak és Magyarország, mint agrárország követelményeinek nem felelhet meg. Én tehát c^ak ezekből, továbbá szakértő tudós barátaimnak nyilatkozataiból, valamint a Közgazdasági Társaságban elhangzott beszédekből merítettem interpellációm anyagát, azért, mert valaki nem maga termeli a búzát most, azért esetleg érthet hozzá, jobban is, mint azok, akik folyton kísérleteznek s még sem tudtak olyan eredményeket elérni, mint amilyeneket nekünk a magyar búzatermés terén, ha már megvolt növénynemesítő intézetünk, el kellett volna érnünk. Ha mi egyenes, batározott irányban csakis a gabona- és a lisztkísérleti-állomás által megállapított búzát termeljük, sokkal többre megvünk. Természetesen nagy hátránya ennek az. hogy ez a kísérleti-állomás, amelynek a felállításáért a miniszter úrnak mindenesetre nasry hálával es köszönettel tartozunk, nem húsz évvel ezelőtt állíttatott fel, mert akkor ezek a vitás kérdések ma már nem léteznének. T. Ház! En tehát teljes tudatában annak, hogy interpellációmmal közérdeket képviseltem és a miniszter úr figyelmét csak olyan tényekre hívtam fel, amelyeket feltétlenül szükségesnek tartok a magyar búzatermelés érdekében, tekintettel arra. hogy a miniszter úr megigérte, hogy mindent el fog követni, hogy búzatermelésünk lehetőleg zökkenés nélkül helyes irányba tereitessék, a miniszter úr válaszát tudomásul veszem. (Reischl Richárd: Ennek az interpellációnak kevés síkére volt! — Derültség.) Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a földmívelésügyi miniszter úrnak az interpellációra adott válaszát tudomásul venni, igen vagy nem 1 ? (Igen! Nem!) Kérem azokat, akik a választ tudomásul veszik, szíveskedjenek^ felállani. (Megtörténik.) Többség! A Ház a választ tudomásul vette. Következik Györki Imre képviselő úr interpellációja a miniszterelnök úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa): «Interpelláció a miniszterelnök úrhoz.. Hajlandó-e a miniszterelnök^ úr a belügyminiszter urat lemondásira felhívni és addig lemondásban meghagyni, míg a belügyminiszter úrnak a «Magyarság» című politikai napi lap ellen folyamatba tett sajtópere befejezést nyer?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Györki Imre: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! half elöl.) Mielőtt interpellációm érdemére rátérnék, szükségesnek tartom két kijelentést tenni. Egyik kijelentésem arra vonatkozik, hogy távol áll tőlem az a szándék, mintha bele akarnék bocsátkozni annak a pernek érdemébe, amely pert a belügyminiszter úr indította meg a Magyarság egyik munkatársa" ellen és amely per ma a büntetőbíróság előtt fekszik. Nem akarok foglalkozni ennek a pernek még a bizonyítási anyagával sem, bár alkalmam lenne rá és azt se akarom vita tárgyává tenni, hogy a bíróság a dr. Halász Lajos védőügyvéd által előteremtett bizonyítási anyagból, melyekre vonatkozólag rendelt el bizonyítást és melyekre nem rendelt el. Mondom, az egész kérdést ki akarom kapcsolni, mert a kérdésnek egészen más vonatkozásaival akarok foglalkozni. Azt is ki kell jelentenem, ugyancsak az érdemi résszel^ való' foglalkozás előtt, hogy magát azt a tényt, hogy a kormány a rendőrlegénység részére rendőrotthont kívánt felállítani, a magam részéről csak helyeselni tudom, egyrészt a rendőrlegénység szociális helyzetének szempontjából, másrészt azért is, mert^ a rendőrlegénység otthonának megteremtésével is munkaalkalmakat és munkalehetőséget teremtett a kormány. Ami ezen túl ellentét van köztem és a kormány, illetőleg köztem és a belügyminiszter úr között, ez inkább a megvalósított és megteremtett rendőrotthonnak & kiviteli módozatára vonatkozik. Perhorreszkálnom kell azt a jelenséget, amely ezen rendőrotthon megteremtése körül zajlott le és szóvá kell tennem azt a visszásságot, amely ugyancsak ezzel kapcsolatos. Ezen tények ismerete alapján jutok el arra a konklúzióra, hogy kérjem az igen t. miniszterelnök urat. hogy mindaddig, míg ez kérdés, mely a bíróság előtt fekszik, tisztázást nem nyecr a bíróság előtt, hívja fel a belügyminiszter urat állásáról való lemondásra, hogy mint lemondott ember álljon a bíróság elé és mint egyenlő fél vívja meg a belügyminiszter úr a maea igazát, ne pedig azon egyenlőtlen módon. (Gr. Bethlen István miniszterelnök: Miért egyenlőtlen?) ahogy ma a belügyminiszter úr odaáll a bíróság elé, amikoir a vádlott vele szemben egy lapnak a munkatársa. T. Ház! Ezt különösen hangsúlyoznom kell azért, mert — amint köztudomású — a kormány kivételes rendeleteire való ' hivatkozással, az esküdtszék ezidőszerint még- nincs hatályába visszaállítva és ez a körülmény még inkább szükségessé teszi azt, hogy akkor,
