Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-338

Az országgyűlés képviselőházának 338, amikor a szakbíróság előtt folyik ilyen kényes természetű politikai per, legalább a perben álló személyek egyenlő félként álljanak a bírói fórum elé. (tlgjj van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: Ezt követeli az etika!) Ezek előrebocsátása után foglalkozni kell azzal, hogy a belügyminiszter úr házelnök korában, 1922, november 4-én megválasztatott a Titán faüzemi részvénytársaság igazgatósági tagjává. Ebbeli minőségét 1926. december 1-éig tartotta meg, tehát körülbelül addig az ideig, amíg a belügyminiszteri székbe került. Nem akarom vita tárgyává tenni és nem akarom érinteni azt a kérdést, hogy vájjon a belügyminiszter úr mikor és hol szerezte azt a nagy képzettséget és előtanulmányt, amellyel bizonyos mértékig képesítést érzett magában arra, hogy egy fakereskedelmi, illetőleg faüzemi, részvénytársaság igazgatósági elnöke legyen. (Propper Sándor: Eddig azt hittük, hogy jogász, ma kisül, hogy famunkás! — Derültség a szélsőbaloldalon.) Mondom, ezzel a kérdéssel foglalkozni nem tudok, mert — sajnos — közismert jelenség manapság hazánkban, hogy mihelyt valaki közéleti pozícióba kerül, egyes ipari vagy kereskedelmi vállalatok mindjárt felfedezik az illetőben azt a nagy szaktudást és kiválóságot, amely képesíti az illetőt a nagy ipari vagy kereskedelmi vállalatok vezetésére, ügyeinek intézésére. Nem kell egyébre utalnom, mint a Kompaszra. Méltóztassanak megnézni a pénzügyi Kompasz-ban szereplő különféle vállalatok igazgatósági tagjainak névsorát és akkor láthatják, hogy a legkülönfélébb ipari- és kereskedelmi vállalatok igazgatóságaiban ott találjuk a mélyen t. többségi párt tagjait, még pedig a legellentétesébb tárgyú és üzemű vállalatoknál, ami azt jelenti, hogy a többségi párt tagjai sorából kikerülő képviselőtársaink képessége nem csak politikai, nem csak közgazdasági, vagy jogi téren nyilatkozik) meg, hanem az ipari és kereskedelmi vállalkozás minden ágában is. (Jánossy Gábor: Minden pártból vannak, nemcsak innen! — Farkas István: Azért pang az ipar és a kereskedelem, mert ők vezetik!) Foglalkozni kell azonban e kérdéssel azért is, mert mikor a belügyi kormány nyilván a minisztertanács beleegyezésével és hozzájárulásával elhatározta, hogy a rendőrlegénység részére rendőrotthont állít fel, és ennek az intézménynek a felállítására alkalmas beépítetlen ingatlant keres, akkor csodálatos véletlen, hogy az egész főváros területén nem akadt egyetlenegy olyan terület, amely alkalmas lett volna ilyen rendőrlegénységi otthon felépítésére, hanem az összes fővárosi beépítetlen telkek közül egyenesen és elsősorban az vált alkalmassá, és annak a vállalatnak a tulajdonábn levő telket tudta a t. belügyminiszter úr felfedezni, amely vállalatnak az igen t. belügyminiszter úr igazganósáiri elnöke volt négy éven keresztül. Még inkább csodálkozhatunk ezen, t. Ház, akkor, ha kimegyünk arra a területre, és megnézzük a székesfőváros területének azt a részét, amelyen a rendőrotthon felépült, mertha ott helyszíni szemlét tartunk, megállapíthatjuk azt is, hogy azon a területen, mielőtt a rendőrotthon felépüli egyáltalában semmiféle épület nem volt, az a fővárosnak teljesen lakatlan területe volt, az a városrész szabályozás alá még egyáltalában nem esett, ott az utcák rendezve még egyáltalában nem voltak, az a része a városnak közművekkel, sem csatornázással, sem világítással ellátva egyáltalában még nem volt. De tovább megyek. Miután a belügymlniszülése 1929 december 11-én, szerdán. 107 ter úr egyedül ezt a telket találta alkalmasnak a Eendőrotthon megépítésére, most, amikor ez fel van építve, még azt is meg kell mondanom, hogy ez a telek, amelyen ez a rendőrotthon felépült, a lipótvárosi teherpályaudvar közelében van, úgyhogy ott a teherpályaudvar naponkénti nagy forgalmára való tekintettel, — egyik tehervonat a másik után megy — azok a szerencsétlen rendőrök, akik odamentek lakni, állandó rettegésben élnek, mert kis gyermekeik állandó veszélynek vannak ott kitéve, az egymás után elmenő vonatok elgázolásának. Ez azt bizonyítja, hogy nem egyedül az a terület volt alkalmas a rendőrotthon felépítés sere. Azt kell tehát hinnem, hogy valószínűleg más okoknak kellett lennie arra, hogy a belügyminiszter úr választása a rendelkezésre álló összes fővárosi telkek közül egyedül erre az egy telekre esett és egyedül csak ezt találta alkalmasnak erre a célra. Vizsgálódásainkban még tovább mehetünk. Nem lesz érdektelen a t. Ház tagjai előtt, ha megnézzük, hogy az a részvénytársaság, amelytől az igen t. belügyminiszter úr megvette a telket, mennyire értékelte ezt a telket az ő könyveiben és mérlegében, vagy — hogy még tovább menjek — mennyiért és kitől vásárolta meg ezt a telket. Ha ebből a szempontból nézzük ezt az állam szempontjából megkötött üzletet, akkor arra a megállapításra kell jutnunk, hogy ez a telek eredetileg Copony Traugott volt szász képviselő tulajdona volt, akitől a részvénytársaság igazgatója Dickmann Jenő vásárolta meg 1921-ben ezt a több, mint 10.000 négyszögölre kiterjedő telket mintegy 33.000 mai pengő értékben, ami azt jelenti, hogy körülbelül három pengő tíz fillér jutott négyszögölenként aiira a telekre vételár címéin. Ez érthető is, mert a fővárosnak azon a részén, azon a területen a szomszédos telkek sem képviseltek magasabb értéket, mint ahogy erről bárki meggyőződhetik a telekkönyvben az ingatlanforgalmakba való betekintés útján. Ezt a négyszögölenként három pengő tíz fillérért megvásárolt telket, amelyet — amint mondottam — a Titán Faüzemek részvénytársaságnak igazgatója, Dickmann Jenő vásárolt meg, később Dickmann Jenő igazgató átruházta magára a részvénytársaságra, és akkor már a részvénytársaság könyveiben 80 millió papírkorona vételárról van szó. E mellett azonban meg kell mondanom, hogy bizonyos telekkönyvi terhek is voltak a 80 millió papírkoronán felül és ezek a terhek a részvénytársaságot terhelték. Most ugyanezt a telket, amelynek — amint mondottam — eredeti értéke négyszögölenként három pengő tíz fillér volt, amelyet ennyiért vásárolt meff a Titán Faüzemek részvénytársaság igazgatója és amelyet körülbelül ugyanilyen értékben vett meg később a Faüzemek részvénytársaság az igazgatójától, az igen t. belügyminiszter úr megvásárolta attól a részvénytársaságtól, amelynek igazgatósági elnöke volt, négyszögölenként 40 pengőért. (Felkiáltások a balés a szélsőbaloldalon: Hallatlan! — Propper Sándor: Tizenkétszeres áremelkedés!) De ne méltóztassék azt hinni, hogy a négyszögölenként 40 pengőért megvásárolt telek csakugyan azt az értéket fejezi ki, amelyek megfelelő ellenértékét megkapta a kormány, mert ha figyelembe vesszük, hogy körülbelül 7700 négyszögöl terjedelmű területet vett meg a belügyi kormány ebből a több mint 10.000 négyszögölnyi kiterjedésű területből és ebből a 7700 négyszögölnyi kiterjedésű telekből körülbelül 3700 négyszögölnyi területet, tehát majdnem a felét városrendezés, városszabályozás, utcanyitás